Blogolj!

David Alaba: élvezzük az utolsó közös hónapokat

Az FC Bayern játékosa David Alaba nagy interjújában beszél Niko Kovac-ról, a jövőről és egy csapattársa távozásáról. Alaba az érdekes interjúban nagyon őszinte, és elmeséli, hogy nem csak barátja, Franck Ribéry fog neki nagyon hiányozni.

Herr Alaba, Bajorországot és Ausztriát keményen markában tartja a tél. Mi a helyzet a honfitársával, Marcel Hirscherrel tervezett sí-edzéssel?

David Alaba (26): Sajnos még nem edzettünk, meglátjuk, mikor fog sikerülni.

Neki ugyanúgy, ahogy Önnek Bayern játékosként minden szezonban csúcsteljesítményt kell nyújtania. Példakép ez Ön számára?

Alaba: Meggyőző, ahogy évről-évre sikeres. Mindig a megfelelő időben nyújt jó teljesítményt. Látszik rajta, hogy milyen keményen dolgozik, mennyire éhes a sikerre. Mindegy, mennyi Világkupát és érmet nyert – egyszerűen nem vesz vissza a tempóból.

Térjünk át a hóról a gyepre. Mennyire örül a tavaszi szezon pénteki rajtjának?

Alaba: Nagyon! Végre kezdődik. Várjuk az új feladatokat 2019-ben, egyik győzelmet a másik után szeretnénk aratni, hogy az idény végén a csúcsra juthassunk.

Mit jelentene a Hoffenheim elleni győzelem a Dortmunddal folytatott bajnoki küzdelemben?

Alaba: Egyelőre semmit, nagyon hosszú út áll előttünk nyárig. Nem hagyhatjuk magunkat megbolondítani az üldözés lázában. Persze egy győzelem jó kezdés lenne, hogy rögtön nyomás alá helyezzük a Dortmundot és elinduljunk azon a nyomon, amin haladni akarunk. Ezért inkább saját magunkra figyelünk.

Mennyire nehéz tényleg csak magukra figyelni és nem mindig fél szemüket a Dortmundon tartani?

Alaba: Mondjuk így: Nem tudjuk elkerülni, hogy a Dortmundra is tekintsünk. Természetesen tudjuk, hogy a másik csapat mit csinál, hogyan játszik, és hogyan teljesít a hétvégén. De csak saját magunkra fókuszálhatunk, és ez nem is okoz gondot. Mivel még nagyon sok meccs és feladat áll előttünk, és nagyon sok célunk van, amit szeretnénk elérni. Ezért nem is nagyon van időnk a Dortmunddal foglalkozni.

Thomas Müller az utolsó fordulóban szeretne bajnok lenni, Ön is?

Alaba (kuncog): Az a célom, hogy az idény végén az élen álljunk. Hogy ezt hogyan sikerül elérni, az számomra másodlagos. Minden nap nagyon keményen dolgozunk, hogy végül bajnokok legyünk – ezért mindegy, hogy a 20. vagy az utolsó fordulóban érjük ezt el.

Dohában az volt az ember érzése, hogy a krízis még jobban összekovácsolta a csapatot.

Alaba: A csapatszellem mindig is jó volt. De természetesen, most mi vagyunk hátrébb, és ez a szokatlan helyzet azt kívánja, hogy a csapat még inkább összefogjon. Csak így lehet sikeres a tavaszi szezonban a Dortmund támadása.

Milyen szerepe van ebben az edzőnek?

Alaba: Nagyon pozitív kisugárzása van, és ez a nehéz időszakban sem változott. Niko Kovac nagyon világosan látja, hogy mit akar. Ezt az irányt aztán mindenen keresztül is viszi. Ezt érezzük mi játékosok, és nagyon jót is tesz nekünk. Már a szezon előtt is mondtuk, hogy időbe fog telni, amíg az új edző játékfilozófiáját úgy meg tudjuk valósítani, ahogy ő szeretné.

Volt egy olyan fordulópont, ami újra a sikerhez vezetett?

Alaba (gondolkodik): Nehéz megmondani. Szokatlan helyzet volt számunkra, hogy pár hétig nem hoztuk úgy az eredményeket, ahogy elképzeltük – és ahogy a vezetők és a szurkolók elvárták tőlünk. Lehetett látni, ahogy hétvégéről-hétvégére mindig megpróbáltunk még egy lapáttal rátenni – még nagyobb koncentrációval dolgozni, még inkább a futballra összpontosítani. Az, ahogyan kijöttünk ebből a helyzetből mutatja, hogy milyenek a csapat képességei, de azt is, hogy milyen egyéniségek játszanak nálunk.

Mennyiben jobb a védelemnek, ha két védekező középpályással játszanak?

Alaba: Ezt könnyű belátni: mi, szélső védők így feljebb tudunk helyezkedni és többet segíteni előre, mert hátul a második védekező középpályás megfelelően biztosít. Egyszerű, nem?

Amikor 2011-ben visszatért kölcsönből a Hoffenheimtől Münchenbe, hamar kezdő lett a Bayernnél.

Alaba: Igen, de egy kis időre azért szükségem volt ehhez (nevet).

Fiatal játékosként ma ugyanilyen gyorsan a kezdőbe kerülhetne a Bayernnél – vagy a sok sztár miatt tovább tartana?

Alaba: Nehéz ezt a kérdést megválaszolni. A Hoffenheimben 18 évesen a tavaszi szezonban stabil kezdő voltam, a 17-ből 17 meccsen játszottam magas szinten. De természetesen a Bayern München más szint. Hoffenheimből más játékosként tértem vissza, fejlődtem és nagy lépést tettem a megfelelő irányba. Nehéz megmondani, hogy ez ma sikerülne-e. Elég az hozzá: Tudom, hogy a koromhoz képest nagyon sikeres voltam akkor.

Hogyan éli meg a mostani generációváltást? 26 évesen összekötő kapocs Gnabry és Goretzka generációja és a befutott sztárok között?

Alaba: Ezek a játékosok már nagyon sikeresek. Természetesen a korukat tekintve fiatalabbak, de mint játékosok már kivívták a helyüket ezen a szinten. Már a korábbi klubjukban is ez volt a helyzet, és most is így van. Serge Gnabry sok Bundesliga-meccset játszott a Brémával és a Hoffenheimmel. Leon Goretzka húzóember volt a Schalke-nál, Niklas Süle Hoffenheimben lett válogatott játékos.

Akkor tekintsünk a még eggyel fiatalabbak szintjére: Alphonso Davies 18 éves, a Bayern szeretné a szintén még csak 18 éves Hudson-Odoi-t. Tudja tartani a lépést a Bayern ilyen sok fiatallal Európai szinten?

Alaba: Én is felnőttem a feladathoz. Vegyük például Alphonso Davies-t: 18 éves, de a korához képest nagyon jó. Ha úgy fejlődik tovább, ahogy eddig, akkor nagyon sok van még benne. A döntő az lesz, hogy mennyire éhes a sikerre. Mennyire akar befutni itt az FC Bayernnél. Egy bizonyos ponttól ez csak rajta múlik: fejlődni, késznek lenni, tanulni és egyszerűen meghalni a pályán.

Herr Alaba, az embernek az az érzése, hogy 26 évesen már egy örökkévalóság óta a legmagasabb szinten játszik. Mért nem volt olyan gyenge periódusa, mint Mario Götze-nek és másoknak?

Alaba (gondolkozik): Itt az FC Bayernnél olyan szinten játszom, ahol nincs idő kiengedni. Hétről-hétre dolgozni kell, a pályán hozni az ember saját játékát és teljesítményét. Különben nem mennének úgy a dolgaim, ahogy eddig mentek. Észre lehet venni, hogy itt másfajta nyomás van az emberen, mint máshol. De ez hozzá tartozik és már nagyon korán belenyomják a DNS-edbe – ezért nem is tudom másként elképzelni.

Mennyire fontosak Önnek a csapaton belüli barátságok? Franck Ribéry mellett már Niklas Süle-vel is jó kapcsolatot ápol.

Alaba: Nekem személy szerint szükségem van rá, hogy jól érezzem magam. A pályán is tükröződik ez, ahogy csapatként működünk. Hogy jól megértjük-e egymást az öltözőben, jó hangulatúak-e az edzések – ezek a tényezők hozzájárulnak ahhoz, hogy a pályán jól működjünk csapatként. Nagyon sokat vagyunk együtt, és ilyenkor előny, ha sokan jóban vagyunk (nevet).

Miben más, ha Kingsley Coman és nem Franck Ribéry játszik Ön előtt? 

Alaba: Nyilván van még különbség, de észrevehető, hogy ezek meccsről-meccsre csökkennek. Franck-al már nyolc éve játszom együtt a bal oldalon, kialakult a közös játékunk, érezzük egymást. Vannak olyan passzsávok és játékhelyzetek, amiket vakon is le tudunk játszani. De már Kingsley-vel is ezen az úton vagyok. Érzem, hogy egyre kisebbek lesznek a különbségek az összjátékban Franck és Kingsley között.

Franck Ribéry ideje végéhez közeledik az FC Bayernnél. Észrevenni ezt rajta?

Alaba: Nem, ugyanaz a Franck Ribéry, aki öt-hat éve volt. Ez mutatja, hogy milyen ember a pályán és azon kívül – és milyen értékeket képvisel.

Hogy kezdődött a barátságuk?

Alaba: A Säberner Straße-n laktam a kollégiumban és 16 évesen először edzhettem a profikkal. Bementem az öltözőbe – elképzelhetik, milyen ideges voltam – és ott állt előttem Franck Ribéry. Azt mondta: Gyere, ülj mellém, ott van egy szabad hely. Akkor leültem oda, és még ma is ott ülök. Így kezdődött. Azt hiszem, hogy 16-17 évesen a koromhoz képest már nagyon jó voltam, és ez tetszett neki. Egy héttel később eljött értem autóval a Säberner Straße-ra és elmentünk együtt enni valamit. Két hét múlva ez megismétlődött. A pályán is hamar megmutatkozott, hogy jól megértjük egymást, és hasonlóak az elképzeléseink a játékról.

Mennyire fog hiányozni Önnek?

Alaba: Nem csak nekem fog hiányozni. A csapatnak hiányozni fog, az egész klubnak – és főleg a szurkolóknak. Ha visszatekintünk, hogy mi mindent tett az elmúlt években az FC Bayernért, az hihetetlen. De most még nem foglalkozunk ezzel. Egyszer-kétszer beszéltünk róla, hogy mi lesz. De most egyszerűen úgy vagyunk vele: Ok, akkor élvezzük az utolsó közös hónapokat.

Forrás: https://www.tz.de/

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/67791/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?