Elvisszük az otthonodba a KŐFESZT-et! Kőfeszt-film 2019.09.29. 18:30 M5
hirdetés
Blogolj!

Neuer: ki fogunk mászni a gödörből

Tóth Renáta

2018 egy olyan év volt a német válogatott számára, melyet minél gyorsabban elfelejtenének. Így van ezzel a csapatkapitány, Manuel Neuer is, aki optimistán tekint a jövőbe.

Egy hosszú sérülés, a visszatérés, a korai búcsú a VB-ről és az őszi átalakulás. Címszavakban ez jellemzi Neuer évét a válogatottnál, erről is, valamint a jövő évre való előretekintésről írt a dfb.de oldalnak.

Thomas Müller mondata a dél-tiroli edzőtáborból még mindig a fülemben cseng: még mindig nevetek. Ezt mondta, de valójában nem nevetett. Néha én sem tudom pontosan, miért nem ment el a labda mellettem, miért nem talált be a kapuba. Ez a jelenet viszont egy jó visszajelzés volt nekem is, a csapattársaimtól és az edzőktől. Éreztem, ahogy növekszik a bizalmuk irántam, és ez jó érzés volt. Aztán az Ausztria elleni mérkőzésen én állhattam a kapuba - 598 nap után. Majd pedig jelöltek a végső keretbe is a világbajnokságra. Ezzel egyértelmű volt számomra: a küldetést teljesítettem, elértem a célom.

Büszkeség - ritkán éreztem ezt eddig a karrierem során, de ez a legmegfelelőbb szó erre. Büszke voltam az útra, amit megtettem, és ami mögöttem volt, az erőfeszítéseimre, akaratomra, szorgalmamra és a fegyelmezettségemre. A környezetemben sokan hozzájárultak ehhez a sikerhez, törődtek és sokat foglalkoztak velem. Az orvosok és fizioterapeuták is, természetesen. Senkit sem akarok kifelejteni, így csak ennyit mondok: nagyon köszönöm!

Ha a 2018-as évemről írok, akkor az elején kezdeném, az újév napjával. Nagyszerű szilveszterem volt a családommal Tegernseeben. Ez az időszak a sérülésem miatt a rehabilitációról szólt, az új évre pedig egy nagy célom volt. Nem kellett a naptárba vésnem, mert az eszembe volt: a 2018-as világbajnokság, Oroszországban.

Félig orvos, félig játékos

Januárban néhányszor a mankót már a sarokban hagyhattam. Minden látogatás az orvosnál, minden pozitív eredmény és röntgenfelvétel számomra értékes volt. Ebben az időszakban félig orvos is voltam.
Sok lépést tettem előre: először újra a pályán, az első érintkezés a labdával, és először együtt újra a csapattal.

A februári szünet volt számomra a legfontosabb. A feleségemmel 10 napot töltöttünk el Thaiföldön. De nem egy klasszikus nyaralás volt, ott is rehabilitáción voltam, de a tájkép változása jót tett. Az orvosok már korábban javasolták a környezetváltozást, de először csak februárban éreztem azt, hogy tényleg szükségem van erre. Nemcsak nekem, hanem a feleségemnek is. Az esküvőnkön mankóval voltam, a nászutunkon is. Rengeteg kis és nagy szívességet tett meg nekem. Kávét főzött, reggelit csinált, mindig ő ugrott fel elsőnek, ha bármi segítségre volt szükségem. De a nyaraláson nem neki kellett engem ápolnia.

Nem tudtam velük játszani a pályán, de passzív sem voltam

Gyakran kérdezték tőlem, mennyire volt nehéz nézőként elviselni, hogy sem a Bundesligában, sem a Kupában, sem a BL-ben nem tudok részt venni. És meg voltam lepve, hogy ezt válaszoltam: nem volt különösebben nehéz. Mindig tudtam, hogy mást nem tehetek, csak keményen dolgozni, bízni magamban, az orvosokban és a fizioterapeutákban. Nem vagyok erősebb a természetnél, ezt nem tudtam befolyásolni, nem volt rajtam turbófokozat. Nem tudtam velük játszani a pályán, de passzív sem voltam. És ez egy jó érzéssel töltött el.

Sokkal kellemetlenebb lett volna, ha a helyzet Münchenben nem lett volna ilyen kényelmes. Sven Ulreich csak az elején volt kicsit bizonytalan, utána hétről hétre egyre jobb lett és erősebb. Ezzel sokat segített rajtam. A szezon zárását nem akarom most itt megmagyarázni. Természetesen többet akartunk egy bajnokság megnyerésénél, de én soha nem fogom a bajnoki címet lekicsinyleni. Ez egy nagy siker, a Bundesliga összes csapatát magunk mögé utasítani. A mostani helyzet is azt mutatja, nem magától értetődő a bajnokság megnyerése, és azzal, ha valaki gyakran éri el ezt a sikert, nem veszíti el annak értékét.

A totális üresség

Természetesen a visszatekintésben nem mehetek el szó nélkül az Oroszországban töltött hetek mellett sem. Ismét egy kérdés, melyet olyan gyakran tettek fel nekem: mit gondoltam a Dél-Korea elleni mérkőzés lefújását követően, amely a korai távozásunkat a VB-ről jelentette. A válaszom? Semmit. És ezzel mindenki így volt. Ha ma a kazanyi képeket nézem, ezt is lehet látni az arcokon. Semmi, totális üresség. Persze megértettük, hogy kiestünk, de nem tudtuk felfogni, hogy ez a realitás, nem szürrealitás.

De vannak pozitív élményeim is. Mindenek előtt az a rengeteg nagyszerű ember, akiket ott megismerhettünk. Az oroszok kiváló vendégszeretete, barátságossága és segítőkészsége. Mindenhol ezt tapasztalhattuk, az edzőközpontban, az utazások során, a hotelekben. Ezenkívül más pozitív dolog a sport szempontjából? Azt mindannyian tudjuk, hogy nem sok volt. Természtesen Svédország ellen Toni Kroos. Az egy felemelő érzés volt.

Emlékszem, hogy a 2016-os EB-n voltak szép pillanatok a pályán kívül is. Teniszeztünk, snookereztünk, billiárdoztunk, boule-t játszottunk.
Ezek viszont Oroszországban nem voltak meg. Az elejétől kezdve, csapatkapitányként ezt kifogásoltam, beszéltem erről a csapattanácsban, az edzőkkel, egyenként a játékosokkal. Ráadásul egy hosszú sérülés után, magammal is többet kellett foglalkoznom. A rehab, kezelések, edzések és ilyen hosszú kihagyás után érzékenyebb az ember - ugyanakkor intenzívebb is.
Rosszul játszottunk a világbajnokságon, csalódást okoztunk a szurkolóknak, magunknak. És ezt a mai napig sajnáljuk.

Egy nehézkes séta

A frankfurti leszállást követően ismét csapatkapitányi szerepemnek kellett megfelelnem. A nyilvánosság magyarázatot várt tőlem. De mit is kellett megmagyaráznom? Amint a sajtó elé léptem a reptéren, meglepett az újságírók száma, és az egész jelenet irritált engem. Kicsit Christian Lindnerre emlékeztetett a választásokat követően. Amikor tájékoztatta Németországot, hogy a jamaikai tárgyalások kudarcot vallottak. Neki volt képviselője. Nekem nem.
Csak annyit akarok mondani, már régóta itt vagyok, de néha én is meglepődöm, hogy a futball Németországban mekkora erővel bír. És akkor ott állsz, és ezzel szembe kell nézni. A csapatért szívesen megtettem ezt, de a legnehezebb séta volt ez számomra.

A tervezettnél hosszabb nyaralásunk lett végül, ennek ellenére mégis rövid volt. Nehéz volt elvonulni, mindenhol jelen volt a VB, a TV-ben, beszélgetésekben. Megkönnyebbülés volt a szeptember, amikor újra találkozhattunk a csapattal. Persze, voltak már előtte is beszélgetések, de nagyon fontos volt, együtt, egy csapatként átbeszélhessük az Oroszországban történteket. A jövőnket tekintve a közös kielemzés és felkészülés nagyon sokat jelentett.

Most pedig egy új válogatottunk van. A VB kielemzése azt eredményezte, hogy a szövetségi kapitány megváltoztatta a csapat arculatát és sok új játékosnak adott lehetőséget. Ez számomra fontos és izgalmas is. Új játékosokat és embereket ismerhetek meg. Új energia érkezik a csapatba, minden oldalról. Kapitányként pedig ez új kihívásokat is jelent. Ezeknek a játékosoknak a véleményét hallani, nekem is sok újdonságot hoz. Kapcsolatba lépek a fiatalokkal, meghallhatom őket. Ahogy a többi "nagy öreg" is teszi.

A tendencia stimmel

És ilyenkor eszembe jut az is, amikor én kezdtem. Akkor elképzelhetetlen volt, hogy a fiatalok felveszik a kapcsolatot a tapasztaltabbakkal. Sokkal inkább hierarchikusabb volt, és akkor én is félénkebb voltam, mint a mai fiatalok. Ők nem félnek elmondani a véleményüket, ha pedig mégis, akkor támogatjuk őket ebben. És nekem ez a felállás tetszik. Ahogyan az is, hogy Joachim Löw a fiatalok mellett ránk, a tapasztalt játékosokra is épít. Ez az összeállítás pedig új dinamikát hoz a csapatba, amelyből mindannyian profitálhatunk.

Büszke vagyok arra, ami a VB után történt. Igen, voltak keserű vereségek, mint az amszterdami, de úgy gondolom, a tendenciánk stimmel. Tudom, kiestünk a Nemzetek Ligája csoportunkból, az eredmények ellen nem lehet vitatkozni. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy egy csapatként álltunk fel. Mindkét franciák elleni mérkőzésünk jó volt, ahogy az oroszok elleni barátságos, és a Hollandia elleni visszavágó is. Új lélek van a csapatban, új sebesség és játékszellem. És ezek jó összetevői egy sikeres jövőnek.

Összefoglalva a 2018-as évemet: várom 2019-et. A válogatott sokak hitét elveszítette, a szurkolók vonakodását és kétkedését az Oroszország és Hollandia elleni mérkőzéseken tapasztalhattuk. De biztos vagyok benne, hogy ebből a gödörből ki fogunk mászni. A csapat lelkesedése hatalmas, és mindent megteszünk, hogy a csapat körüli lelkesedés ismét visszatérjen.

forrás: dfb.de

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/66860/pics/lead_800x600.jpg
2018 Világbajnokság,2020 Európa-bajnokság,Bayernesek a válogatottban,Hírek a válogatottról,manuel neuer,NATIONALELF HÍREK,nemzetek ligája
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?