Blogolj!

Michael Tarnat: Kovac mint a Bayern edzője? Annak idején nem gondoltam volna róla"

Michael Tarnat négyszer volt bajnok a Bayernnel, Bajnokok Ligáját is nyert. Ma a Hannover 96 utánpótlásközpontját vezeti – világos céljai vannak. Ezek kötődnek egykori klubjához is.

Minden rendezett, semmi sincs szanaszét. Michael Tarnat a világos és rendezett dolgokat szereti – legalábbis ezt sejteti az irodája, ami ennek ellenére nem barátságtalan. Ugyanannyira rendezettnek tűnik a Hannover 96 akadémiájának vezetője az interjúban, amennyire a munkahelye az. Hamar világossá válik: ez az ember lelkesedik a munkájáért.

t-online.de: Herr Tarnat, hogy néz ki egy tipikus munkanapja?

Michael Tarnat: Kilencre jövök be az irodába, válaszolok az e-mailekre és elintézem a többi adminisztratív munkát. Ide tartoznak pl. az ügynökökkel folytatott telefonbeszélgetések, akik játékosokat ajánlanak, vagy akikkel az ügyfeleik fejlődéséről beszélek. Ezután beszélek az utánpótlás csapatok edzőivel az edzések tapasztalatairól és a soron következő meccsekről. A következőkben videózás a program, elemzem azokat a meccseket, ahol nem tudtam ott lenni. Öt körül kimegyek és figyelem a csapatok edzéseit, és nyolc-fél kilenc között érek haza. Nagyjából ilyen egy hétköznap – de természetesen sok minden más is van. Ezen túl sokszor beszélünk a csapatommal a Hannover 96 filozófiájáról itt az akadémián.

Hogy foglalná ezt össze három mondatban?

Nem kell hozzá három mondat, elég három kulcsszó: labdabirtoklás – dominancia – támadás.

Le tudja írni ezeket a kulcsszavakat két-három mondatban?

Persze (nevet). Meg vagyok győződve róla, hogy az ifi korosztályban labdatartásra kell játszani. Ez nem csak azt jelenti, hogy A pontból B-be tesszük a labdát, hanem annak a felismerését, hogy hol van szabad ember vagy terület, és utána céltudatosan oda átjátszani. A dominancia számomra azt jelenti, hogy az ellenfelet a labda birtokában a saját térfelére szorítsuk, és meggyőződésből akarjunk futballozni – akkor is, ha hibázunk. A támadó szellem pedig magáért beszél: Hogy a játékban előrefelé gondolkodjunk és ne mindig az járjon a fejünkben, hogy mi lesz, ha elveszítjük a labdát.

Hat és fél évet dolgozott az FC Bayern utánpótlásában és vezette is az ottani akadémiát. Hogy hat ez ki a mostani munkájára a Hannovernél?

A Bayernnél töltött idő sokat formált rajtam, és az ottani filozófiát részben magammal is hoztam ide. A Bayernnel akkoriban bajnokok lettünk U17-ben és ezüstérmesek az U19-ben. Ezenkívül tizenkét játékos kapott profi szerződést. Ezért teljesen meg vagyok győződve ennek az útnak a helyességéről és nem hagyom magam letéríteni róla. A Hannover számára ez annyit jelent: hosszú távon minden ificsapatnak – az U11-nek ugyanúgy – mint az U23-nak – saját arculattal kell rendelkeznie. Az embernek rögtön észre kell vennie: itt a Hannover 96 egyik csapata játszik.

Sok minden, amit mond az FC Barcelona-ra és Pep Guardiola-ra emlékeztet. Ő volt a profik edzője az Ön müncheni időszakában. Mennyire befolyásolta Önt Guardiola?

Természetesen hatott rám Pep. De nem csak ő, hanem Matthias Sammer (akkor a Bayern sportért felelős igazgatósági tagja) is. Szoros együttműködésben voltunk, és különösen Matthias-al sokat beszélgettünk az utánpótlás filozófiájáról.

Mi hatott Önre leginkább a Bayernnél töltött idő alatt?

Az embernek teljes meggyőződéssel kell csinálnia, amit tesz és nem szabad – akkor sem, ha az eredmények épp nem jönnek – letérni az útjáról. Természetesen a „Mia san mia” hozzáállás fontos, hogy semmi sem rengethet meg minket, ezt megpróbálom itt is elterjeszteni és a Bayernnek ezt az öndefinícióját átültetni ide. A Hannover az északnémet térségben egy igazi márkanév. Nem szabad kisebbnek gondolni magunkat, mint amilyenek vagyunk.

Waldemar Anton, Noah Sarenren Bazee vagy Linton Maina személyében az elmúlt években több ifijátékosnak is sikerült a profik közé kerülnie. Mi a céljuk ebben a tekintetben?

Martin Kind elnök legszívesebben két-három srácot hozna fel évente a profikhoz. Ez természetesen nagyon ambiciózus cél, de ebbe az irányba kell haladnunk. Nehéz kijelenteni: minden évfolyamból legalább egy játékosnak kell lennie. Ezért azt mondjuk, hogy az a célunk, hogy négy-öt év alatt saját nevelésű játékosokra alapozni a keretet és utána erre építkezni. Nagyon fontos számunkra az azonosulás a régióval.

Ma majdnem minden Bundesliga-játékos valamelyik akadémiáról kerül ki. Hogy volt ez Önnél?

Én más időből való vagyok (nevet). 20 éves koromig a barátaimmal játszottam Hildenben, az SV Hilden-Nord csapatánál. Akkor jutottunk fel a Landesliga-ba (1994-ig ez a negyedosztályt jelentette – a ford.). Ott látott meg véletlenül Willbert Kremer és elvitt az MSV Duisburghoz. Csak ekkor lettem profi játékos – hasonlóan, mint most Hendrik Weydandt, aki a Germania Egestorf/Langredertől igazolt a második csapatunkhoz és nemrég profi szerződést kapott.

Weydandt valóban kivétel. A legtöbb fiatal profi az akadémiákról jön. A hoffenheimi Ermin Bicakcic nemrég kifogásolta: „Sok ifi játékos mintha egy gyárból kerülne ki, hiányoznak az egyéniségek.” Igaza van?

Igen, az egyéniségek valóban hiányoznak kicsit. És emiatt nekünk az akadémiákon el kell gondolkoznunk és változtatnunk kell. A srácoknak a pályán teret kell kapniuk a fejlődéshez és lehetőséget kapni a hibázásra is. Bele kell menni egy-egyes helyzetekbe, anélkül, hogy valaki rögtön morogna, hogy elveszítjük a labdát. Az utóbbi időben nagyon sokat beszéltünk a taktikáról, de ez csak egy eleme a játéknak. Természetesen a teljesítménykényszer hozzátartozik, de jó lenne, ha a játékot és a természetes örömöt a játékban jobban támogatnánk, és nem szorítanánk mindent rögtön bele a taktikába.

A Gladbach menedzsere Max Eberl kritikusan látja a német futball jövőjét. Azt várja: „Gondjaink lesznek a következő években, ha nem sikerre éhes fiatal játékosok jönnek, hanem elkényeztetett fiúk, akik nem viselik el a kritikát, ha a teljesítményelv nem kap nagyobb szerepet, mert a gyerekek minden problémával az ügynökükhöz szaladnak.” Egyetért ezzel?

Igen, részben, mert manapság tényleg túl sok mindent leveszünk a srácok válláról. Én még ahhoz szoktam hozzá, hogy az akadályokat magunk hárítjuk el. Manapság viszont a fiúk sokszor nem is találkoznak ilyen akadályokkal, mert az ügynökök foglalkoznak ezekkel. De ez nem lehet a cél. Így nem alakulhat ki a személyiség. Illetve egyre fiatalabb játékosokról beszélünk. Nem értem például, miért kell egy 12 vagy 13 éves játékosnak ügynök. Nekik a szüleikkel és az edzőikkel kellene a problémákat megbeszélni.

Vissza az FC Bayernhez. A müncheniek jó egy éve nyitották meg az új utánpótlás-központjukat, ami több, mint 70 millió Euróba került. Mi a véleménye az ottani utánpótlás-nevelésről?

Kitűnő az utánpótlás-munka és az új, hipermodern Bayern Campus-szal egy másik dimenzióba kerültek. Ezzel a Bayern nem csak Európában, hanem világszinten is új mércét teremtett.

Hol áll ehhez képest a Hannover?

Jóval e mögött (nevet). De mi is nagyon jól állunk. De a Bayern minden tekintetben egy másik ligában van. Világszerte vannak megfigyelőik, nemrég igazolták le a 17 éves kanadai Alphonso Davies-t, és milliókat fizettek érte (a Kicker szerint 10 millió Euró átigazolás díjat plusz 9 millió Euró esetleges prémiumot – a szerk.). Természetesen nálunk mások a nagyságrendek. Az északnémet térségben figyeljük a tehetségeket, különösen a hannoveri régióra koncentrálunk.

Az óriási befektetések ellenére a Bayern régóta nem tudott sztárt kinevelni a saját utánpótlásából. Mikor jön a következő Thomas Müller?

Nehéz megmondani. Mindenesetre a bajorok nagyon komolyan foglalkoznak vele. Ez abból is látszik, hogy Hasan Salihamidzic az utóbbi időben több utánpótlás-játékosnak is profi szerződést kínált. Talán bátrabbnak kéne lenniük, és gyakrabban bevetni őket. A gond az, hogy 20 válogatott játékos van a keretben, és mindig ott a nyomás, hogy trófeákat kell nyerni – leginkább Bajnokok Ligáját. Ez nehezíti a dolgot. De a Bayernnél eltöltött időből tudom, hogy nagyon tehetséges srácok vannak náluk, például Meritan Shabani vagy Lukas Mai, akik már a Bundesliga-ban is bemutatkoztak – Lukas pont a Hannover ellen az elmúlt idény végén.

Hány játékos fog felkerülni a Bayern utánpótlásából a profikhoz a következő három évben?

Négy-öt.

Említette Hasan Salihamidzic-et, akivel játékosként 2001-ben Bajnokok Ligáját nyert. El tudja képzelni, hogy Salihamidzic-hez hasonlóan visszatérjen a Bayernhez?

Nem, mert teljesen elégedett vagyok a feladatommal itt a Hannovernél.

Egy másik akkori játékostársa Niko Kovac. Ő lett a csapat edzője. Gondolta volna ezt róla akkoriban?

Nem, ezt – őszintén megmondva – nem gondoltam Nikoról akkoriban, De nagyon örülök, hogy ő és Robert (Kovac, a bátyja és segédedzője – a szerk.) edzi a bajorokat. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk, rendszeresen írunk egymásnak.

Milyen volt akkoriban a Kovac fivérek együttműködése?

Niko inkább a stratéga volt a középpályán, Robert pedig belső védőként a keménységért volt felelős. Mindig kölcsönösen segítették egymást és száz százalékban bíztak egymásban. Ez ma is így van – ez hatalmas előny az edzői világban.

Bajnokok lesznek a bajorok a Kovac testvérekkel?

Egyértelműen igen. És még sok minden mást is elérhetnek a Bayernnél.

Forrás: https://www.t-online.de/

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/61942/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Bayern történelem: legendás játékosok,Interjúk, nyilatkozatok
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?