Blogolj!

Ribéry: A temperamentumom segített nekem

Tóth Renáta

Voltak idők, amikor nem sokan gondolták, hogy Franck Ribéry (35) még 2018-ban is az FC Bayern játékosa lesz. De a rutinos játékos még mindig itt van és rengeteg mondanivalója van.

Ribéry: semmit sem bántam meg

Egy eszpresszóval a kezében érkezett Franck Ribéry a szerda délutáni interjúra.  A Säbener utcai médiacentrum szobája előtt hangosan megkérdezte: „Kivel lesz interjúm? A kickerrel? Nem, szóba se jöhet.” Ezt követően hangosan felnevetett. A mindig jókedvű Ribérynek mindössze 45 perce volt arra, hogy a múltról és a jövőről beszélhessen a kickerrel.

Ribéry Úr, Niko Kovacot kemény kutyának is nevezik. Meg tudja ezt erősíteni?
Az edzések kemények, de nem túlságosan. Az edzők tudják, mire van szükségünk, és azt is, mikor kell pihennünk, mikor kell szünet a játékosnak, ki marad bent erőnléti edzést végezni, kinek mire van szüksége. Az edző pedig nyitott mindenre, de nem a rabszolgává tesz minket. Fontos, hogy a szezon kezdetén jó munkát végezzünk, hogy az évre egy biztos alapot fektethessünk. Top formában vagyunk jelenleg.

Nem volt olyan pillanat, amikor azt kérdezte, miért teszem ki magam ennek a kínzásnak?
Néha voltak olyan napok, amikor azt éreztem, az egész edzés, program, utazás, nyomás megterhelő. De aztán eszembe jut, hogy ha a karrierem véget ér majd, mindez hiányozni fog, és epekedni fogok az ilyen napok után. Ilyenkor csak azt mondom magamnak: nyugodj le, és profitálj ebből az időből, és abból, ami most jön.

Az erőnléte, fittsége mindenkit lenyűgöz. Mivel magyarázza ezt, 35 évesen?
Ez a mentalitásommal függ össze. Még mindig ambíciózus vagyok és sikerre éhes. Soha nem mondtam magamnak, hogy ez az utolsó évem, mindent megnyertem, és itt az ideje lenyugodni… Nem, a legnagyobb öröm az számomra, ha hazaérek és tudom, mindent beleadtam. Ha az edzésen nem teljesítek jól, az idegesít engem, de még a következő napon is. Mindent beleadok, mintha az utolsó évem lenne. Az én koromban nem tudhatom, mi jöhet még.

Voltak pillanatok a karrierjében, amikor kevesen hitték, hogy 2018-ban még a Bayern játékosa lesz.
Igaz, de ezek az emberek nem ismernek engem. Szombatonként látnak egy-egy mérkőzést, és azt hiszik, ismerik a játékost. De a legfontosabbak a hét folyamán történnek, amikor a kemény munka folyik. Azok az emberek, akik itt dolgoznak az egyesületnél, ismernek engem évek óta, és nem lepődnek meg azon, hogy még mindig itt vagyok. Soha nem kételkedtem önmagamban.

11 éve van az FC Bayernnél, egy külföldi játékos sem maradt még ilyen sokáig. Mit tud ehhez hozzáfűzni?
Büszke vagyok rá. 2007-ben nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig itt lehetek majd és ilyen klassz karriert tudhatok magaménak. Mindent megnyertem. És azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor nem voltam sérült, mindig játszottam. Soha nem cserejátékos voltam, a 11 év alatt mindig a legmagasabb színvonalon voltam. Egy olyan klubnál, mely minden címért játszik, és hatalmas a nyomás.

Hogyan viszonyul a fiatal játékosokhoz, mint honfitársa, Kingsley Coman, akik még karrierjük kezdetén állnak?
Azt mondom nekik: profitáljatok az időtökből, a lehető legjobban! Emlékszem, nekem az idősebb játékosok mindig azt mondták, az idő gyorsan elszáll – én pedig csak nevettem ezen. És egyszer csak 35 éves lettem, és azt gondoltam: Istenem, hogy elment az idő. Ezért kell ezeknek a fiataloknak ezt az időt megbecsülni. És ehhez hozzátartozik, hogy igazán gázt is adjanak.

Mit ért ez alatt pontosan?
Hogy a karrier végeztével ne csak ott álljanak és megbánjanak dolgokat. Rossz érzés, ha visszagondolva azt mondják, többet is dolgozhattam volna. 35 éves vagyok, és semmit sem bánok, mert mindig mindent beleadtam. Ezt akarom a fiataloknak is átadni.

Nem nehezebb ma a fiatal játékosoknak érvényesülni?
A futball erősen megváltozott, de szerintem korábban nehezebb volt egy nagyszerű karriert elérni. A mai fiatal játékosokról gondoskodnak, tökéletesen megszervezett környezet veszi őket körül. Amikor én 17-18 éves voltam, senki nem segített nekem. Fel kellett szállnom a vonatra, a sporttáskámmal a vállamon, hogy bemutatkozhassak Chateaurouxban, Guincampban vagy Caenben.

Ezért is hiányzik a fiatal játékosokból a személyiség és önállóság?
Egy karakternek fejlődnie kell. Az, hogy az vagyok, aki ma is, nagy részben köszönhető annak, ahonnan származom. Aki egy olyan negyedben nő fel, mint én is, annak az az otthona, nem ismer semmi mást, csak ritkán jut el a belvárosig, nincs lehetősége utazgatni, nem ismeri, mi az, hogy szabadságra menni– és ez formálja a személyiséget is.
A temperamentumom sokat segített nekem, de ez a környezet erősen rám nyomta a bélyegét. A tiszteletet ki kellett érdemelnem, és megtanulnom azt, hogy én is tiszteljek másokat. Talán egy-két fiatalnak hiányzik ez a lecke.
Én is vétek hibákat, de soha nem felejtem el, honnan jöttem, mert ez a legfontosabb.

Ez hogyan fejeződik ki?
Oké, egy példa: amikor nyáron Szardíniáról jöttem haza Münchenbe a szabadságomról, egy korábbi csapattársam, Cedric Vanoukia felesége hívott fel. Brestben egy évig együtt játszottunk. A felesége elmondta, Cedricnek agyvérzése volt és kórházban fekszik. Még aznap este autóba ültem, 1500 kilométert vezettem Bretagne-ig, hogy láthassam. Az ilyen pillanatokat, amit Cedrickel és a feleségével tölthettem, nem lehet megvásárolni. Ezzel egy luxus nyaralás sem érhet fel.

Mit hiányol a mai fiatal generációból?
Minden generációnak megvan az előnye és a hátránya is. A világ megváltozott. A 16-18 éveseknek ma mindenük megvan. Keresnek egy kevés pénzt, van tanácsadójuk, teljes mértékben gondoskodnak róluk. Ez teljesen más, mint amikor én velük egykorú voltam. De persze ez jobb így a fiataloknak. Viszont amikor olyan fiatal játékosokat látok, akik dolgozni sem akarnak, az nem tetszik nekem. Egy futásnál nem lehet, hogy én 35 évesen gyorsabb vagyok, mint egy 20 éves. Ha nincs a fiatalokban tűz, ambíció és akarat, akkor megkérdem tőlük: miért vagytok itt, mit akartok? Segíteni akarok nekik. Annyit mondok csak nekik, hogy én ennyi idősen Észak-Franciaországban egy kis negyedben éltem, és fogalmam sem volt semmiről, te pedig egy olyan klubnál játszol, mint a Bayern, velünk edzhetsz, ezért adj bele mindent. Azt akarom, hogy felismerjék a lehetőségeiket, és örülök, amikor a fiatalok ezeket megragadják.  Nincs bennem irigység.

De más lenne, ha Ön helyett játszanának ezek a fiatalok…
Én mindig játszani akarok, ezért dolgozok egész héten, és ha a csapaton belüli helyért megy a harc, beleadok mindent. Ennek ellenére a fiatalok olyanok, mintha a kisebb testvéreim lennének. Támogatom őket. Ahogy Kingsley-t is: ha én nem játszom, csak azt mondom neki, ma megmutatod mindenkinek, mit tudsz, hajrá! És ez szívből jön.

Akkor nem éri őket támadás?
Az emberek ezt gondolják, pedig nem így van. Ennek semmi köze ahhoz a tényhez, hogy szívesen akarok játszani, inkább, mint milyen az edzővel való kapcsolatom.
De Niko Kovaccsal minden nagyszerűen passzol. Odahív magához, elmagyarázza a szituációt nekem, semmi gond nincs. Tudja pontosan, hogy adagolja a játékidőt az én esetemben. Nem egyszerű az edzőknek mindent irányítani.
Én is tisztában vagyok azzal, nem játszhatok minden mérkőzésen – őrültség lenne. Szükségünk van minden játékosra, hogy elérjük a céljainkat. Nem vagyok egoista, még ha sokan ezt is gondolják.

Mennyi idő kellett hozzá, hogy Kovaccsal működjön a kémia?
Ezt érzi az ember azonnal. Én egy őszinte ember vagyok. Ha valaki megértetem magam, akkor számíthat rám. Számomra a kommunikáció a legfontosabb. Mindent megbeszélek az edzővel, de természetesen a szükséges tisztelettel. Mint egy pár esetében. Ha nem beszélsz a feleségeddel, nem kommunikálsz, akkor hova vezet? Senki sem tökéletes, ezért is szükséges a beszélgetés, hogy a dolgokon javítani lehessen.
Nikonak megvan a képességei és személyisége ahhoz, hogy egy nagy csapat edzője legyen. Ezt lehet érezni abból, ahogy irányít minket, ahogy beszél hozzánk. A csapaton belül minden játékos személyiségét kielemezte, tudja, mire van szükségük, hogyan kell szólni hozzájuk. Ez pedig megfizethetetlen.

A klubnak hosszú időre volt szüksége arra, hogy meghosszabbítsák a szerződését egy évvel. Bántotta ez Önt?
Természetesen tudni akartam, hogy állnak a dolgok, de úgy gondolom, nem irántam voltak kétségeik.

Voltak más lehetőségei?
Mindig az volt a célom, hogy a Bayernnél folytassam. Nem akartam mással foglalkozni. Komoly ajánlatokat kaptam Kínából. De szeretem a Bundesligát és a Bajnokok Ligáját. És arról álmodok, hogy utóbbit másodszorra is megnyerjem. Nagy céljaim vannak, és azt hiszem, nyújthatok még valamit a csapatnak. Ha üresnek és erőtlennek érezném magam, akkor elmennék. Nem akartam szerződést, csak hogy továbbra is itt lehessek.

Milyen kilátásai vannak a sikereket tekintve erre a szezonra?
Nagyon jó csapatunk van, nagyszerű játékosokkal, jó mentalitással. Érezni az igazi csapatszellemet. Összetartunk és együtt akarjuk elérni a sikert. És ezt szeretnénk megtartani a továbbiakban.

Legutóbb, a Bajnokok Ligájában sorozatban 5. alkalommal voltak sikertelenek spanyol csapattal szemben. Mivel magyarázza ezt?
Rendszeresen a legfontosabb játékosaink voltak sérültek – és az év legfontasabb heteiben hiányoztak közülünk. Fontos, hogy a végjátékra 20 top formában lévő játékosunk legyen.

Ez azt jelenti, hogy a Bayern már rég meg tudta volna ismételni a 2013-as sikert?
Úgy hiszem, igen. Csak egészen apró dolgok hiányoztak az Atletico, vagy a tavalyi szezonban a Real ellen. 2013-ban egészen a végéig erős ellenfeleink voltak. De ha az elődöntőben játszol és a legjobb három vagy négy játékost kell akkor nélkülözni, annak következményei vannak.

A VB döntőt Párizsban nézte a TV előtt ülve. Milyen érzés volt?
Igen, Párizsban voltam. Őszintén örültem. Francia vagyok, és semmi problémám nincs a szurkolókkal Franciaországban. Mindig büszke voltam arra, ha felhúzhattam a válogatott mezt, 81 mérkőzésen léptem pályára – ez már valami. Voltak szuper, és természetesen kevésbé szép pillanatok.
Amikor Franciaország nyert, a szívem kiugrott a helyéről. Nagyon tetszett, hogy az egész országban az emberek az utcákra özönlöttek és ünnepeltek – egy pillanatra mindent elfelejthettek maguk körül. És ez a futballnak köszönhető. Csodálatos érzés labdarúgóként boldoggá tenni az embereket.

Nem érezte úgy, kár, hogy ezt nem élhette át?
Nem, soha nem volt téma, hogy visszatérjek, soha nem akartam egy visszatérő lenni.  2014-ben visszavonultam, és ezzel ezt le is zártam akkor.

El tudja képzelni, hogy egy újabb évre hosszabbítsanak?
Lenne kedvem egy újabb évhez, de először meg kell várni a szezon alakulását. Nem helyezem magam nyomás alá. Az embernek a teljesítményét és önmagát is jól kell felbecsülnie. Korai még erről beszélni.

Mennyi ideig szeretne még játszani?
Szeretnék még játszani 38 éves koromig. Ezt el is tudom képzelni.

Nehéz elképzelni az FC Bayernt Ön és Arjen Robben nélkül.
Mindketten sokat értünk el ennél a klubnál. Ha egyszerre fejezzük be, egy nagy ürességet hagyunk magunk mögött majd. A pályán, az öltözőben, a szurkolók körében. De nekem is hiányoznának a kollégák és az egyesület, ők itt a családom. De talán visszatérnék ide…

forrás: kicker

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/60022/pics/lead_800x600.jpg
Arjen Robben,BAYERN HÍREK,franck ribéry,Interjúk, nyilatkozatok,niko kovac
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?