Blogolj!

Sven Ulreich: egy élet Neuer árnyékában

Paál Boglárka

Az élet tartalék kapusként sohasem egyszerű, pláne ha az első számú hálóőrt Manuel Neuernek hívják. Sven Ulreich követendő példát mutat a munkához való hozzáállásával.

Ahogy a kamera lassan az arcára fókuszál, egy izzadtságcsepp jelenik meg a homlokán, mielőtt azonban bemérné, már végigfolyt a szemhéján és az arcán, majd lecsöppen a bőréről még a felvétel megkezdése előtt. Zavartság ül ki az arcára egy nagy adag félelemmel, és egy adrenalin löket fut végig az erein. Eljött a pillanat amire már régóta várt, bár nem számított rá és nem is feltétlenül akarta, hogy eljöjjön. A sztár kiesett, nem tudja folytatni. Most az ő felelőssége, hogy kilépjen a reflektorfénybe, mert a shownak mennie kell.

Egy cserekapus élete olyan mint egy beugrósé egy színdarabban vagy filmben, abban az értelemben, hogy a kemény edzéseken szerzett tudásukat csak akkor mutathatják be, ha valaki megsérül, vagy beteg lesz. Az hogy kollégájuk sérüléséből profitálnak durvának hangzik, de igaz, ezzel a szakmában mindenki tisztában van. Számos kapus reménykedik benne, hogy amint megkapják a lehetőséget és a középpontba kerülhetnek, képesek lesznek háttérbe szorítani a csapattársukat és a versengést, ahogy Nick Pope látszólag megtette Toom Heatonnal a Burnleyben. Azonban, ha az az ember akivel versenyezni kell Manuel Neuer, akit az utóbbi évek egyik legnagyobb kapusaként emlegetnek, ez még nehezebb feladatnak bizonyulhat.

A férfi ezzel a hálátlan feladattal pedig nem más, mint Sven Ulreich. A 29 éves hálóőr 2015 nyarán érkezett a Stuttgartból a Bayern Münchenhez, és az előző idényig csupán 10-szer lépett pályára két teljes szezon alatt a Német óriás színeiben. Azonban amikor Neuer elszenvedte a második lábsérülését is hat hónapon belül egy 4-0-ás eredménnyel végződő Mainz elleni találkozón, Ulreich feladatává vált a bajor kapu védelme a szezon végéig. Az első meccse 3 gólos győzelemmel végződött a Schalke ellen, ezzel megerősítve a bajorok vezető pozícióját a bajnokságban.

Minden show legnagyszerűbb pillanatai még édesebbé válnak a korai, keserű bukások fényében. Ulreich ezt az első botlást, a Neuer sérülését követő második meccsén tapasztalhatta meg. A Bayern két góllal vezetett kevesebb, mint egy órával a mérkőzés vége előtt, amikor Maximilian Arnold jó pozícióból kapott szabadrúgást. A lövés nem volt különösebben erős és Ulreich felé tartott, elég időt is hagyva neki, hogy kényelmesen megszelídíthesse a labdát. Ő azonban nem tudta megoldani a helyzetet, az egyik kezét fellendítette a levegőbe, amivel a labdát csak a saját hálójába tudta pofozni. Egyértelműen látszott a frusztráció a kapuson, amint megragadta a játékszert és a saját kapujához vágta. Az idegessége csak nőtt, amikor Daniel Divadi fejese áthaladt a gólvonalon, mert ez a Bayern két pontjába került.

Ezt követően nevetség tárgyává vált a közösségi médiában és a sajtó hasábjain egyaránt, folyamatosan összehasonlítva azzal az emberi gépezettel, akit helyettesítenie kellett. A kritikákra tett válasza egyszerű volt, de lényegretörő:

“Manu a világ legjobb kapusa, ezért nem könnyű őt pótolni. Viszont én nem Manuel Neuer, hanem Sven Ulreich vagyok.”

Az ilyen egyszerű kijelentések gyakorolhatják a legnagyobb hatást, ezzel az ellenállással és önbizalommal amit Ulreich tanusított a nyilatkozatában, egyértelművé tette, hogy nem engedi meg azt, hogy külső tényezők nyomást gyakoroljanak rá. Az ezt követő 11 mérkőzés alatt, amik a hibája és egy jogi probléma miatti két meccses kihagyás között zajlottak le, a Bayern begyűjtött egy döntetlent és egy vereséget, viszont a többit győzelmmel zárta, valamint Ulreich öt mérkőzést is kapott gól nélkül hozott le. Ráadásul egy gólpasszt is kiosztott, amikor Kingsley Coman elé küldte a labdát a Celtic Parkban a Bajnokok ligájában.

Viszont nem ez volt a legnagyobb pillanata. Ulreich remekül helytállt egy büntető szituációban. Sikerült távol tartania a kapujától a dortmundi Sebastian Rode és Marc Bartra lövését a Német Szuperkupa döntőjének tizenegyes párbajában, ezzel a Bayern megszerezte a trófeát, valamint Timo Werner lövését is hárította az RB Leipzig ellen a Német Kupában. Az a pillanat amikor pályára léphetett korábbi csapata a Stuttgart ellen, legalább olyan édes volt, mint a fent említettek. 10 percen belül Thomas Müller már megszerezte a vezetést, de nem sokkal a vége előtt, Niklas Süle szabálytalankodott Santiago Ascacibarral szemben a 16-oson belül. Chadrac Akolon volt a sor, hogy értékesítse a büntetőt. Ulreich jobbját célozta be, de a kapus kivédte és sikerült elkapnia a labdát mielőtt Jerome Boateng tisztázhatott volna. Ezután elhangzott a meccs végét jelző sípszó. Ulreich visszafogott volt, szinte kínosan ünnepelte a győzelmet, miközben Müller kezeit az ég felé emelte. Az arcára csak akkor ült ki egyértelmű öröm, amikor már a csapattársai és Jupp Heynckes is elégedetten vigyorogtak az oldalán.

Minden forgatókönyvben vannak csúcsok és hullámvölgyek, és akárcsak a színészek esetében, a kapusok is gyakran visszaemlékeznek a hibáikra. Ulreich stabilan remek teljesítményt nyújtott azóta a bizonyos Wolfsburg elleni mérkőzés óta. Viszont ő volt az, aki elkövette a legégbekiáltóbb kapushibát ebben a szezonban, ráadásul a világ egyik leghíresebb stadionjában, a Santiago Bernabéuban, a Bajnokok ligája elődöntőjének második felvonásában. A Bayern elveszítette az első mérkőzést 2-1 arányban az Allianz Arénában, de megmutatták, hogy még nem veszítették el a továbbjutás lehetőségét, amikor Joshua Kimmich egy jól irányzott lövéssel bevette Keylor Navas kapuját a második mérkőzés harmadik percében. A Real Madridnak 10 percbe telt visszajönni a meccsbe, amikor Marcelo hajszál pontos passzt adott Benzemának.

Ulreich nem tehetett túl sokat, de ez nem igaz Benzema második találatára. Egy perccel a második félidő kezdetét követően, Corentin Tolisso visszajátszotta a labdát a kapusához. Nem egyszerű kitalálni, hogy mi játszódhatott le Ulreich fejében, amikor látszólag mindent elfelejtett amit életében tanult. Elindult a labda felé, hogy felvegye azt, de az utolsó pillanatban inkább a lábát kinyújtva a földre csúszott. Ez hihetetlenül emlékeztetett arra a filmes jelenetre, amikor minden lelassul a főszereplő fejében, amíg mindenki más teljes sebességgel mozog. Viszont semmi sem volt ugyanolyan, amikor Ulreich újra magához tért; a labda a hálóban volt és a Real Madrid francia támadója a szögletzászlónál ünnepelt csapattársai körében, amíg a piros mezesek csak meredten bámultak maguk elé.

James Rodriguez gólt szerzett korábbi csapata ellen, ezzel visszaadva a bajoroknak a reményt, de végül ez sem volt elég. Sok Bayern játékos lehetett csalódott a teljesítménye miatt – Franck Ribery nem igazán tudta hozni a tőle elvárt magas színvonalat és Robert Lewandowski végül egyik lábával sem tudott gólt szerezni, de egyedül Ulreich maradt a gyepen, amikor mindenki más már elment.

A színpad egy nagyon magányos hely lehet, ha a dolgok rosszul alakulnak, egy hiba sem maradhat rejtve, ha ezrek figyelik az előadást. Az utolsó kép ami ebből a meccsből megmarad nem Benzema ünneplése, vagy Cristiano Ronaldo újabb esélye a Bajnokok Ligája trófeára, hanem Sven Ulreich magányos alakja a pályán a Bernabeu nézőinek kereszttüzében, amikor az összes csapattársa már az öltöző menedékébe húzódott.

Bármennyire is ez a kép határozta meg azt az éjszakát, nem szabad, hogy így emlékezzünk meg Ulreich szezonjáról. A német játékos kulcsszerepet játszott a Bayern München 28. Bundesliga trófeájában. A bajnokság végjátéka elég rosszul sikerült egy 4-1-es vereséggel a Stuttgart ellen, viszont mivel a csapat 21 pontos előnnyel végzett a labella élén, ez már nem igazán számított; az ezt követő ünneplések is ezt mutatták. Ulreich a csapattársai gyűrűjében boldogan emelte feje fölé a salátástálat. A német hagyományokat követve, a Bayern játékosai önfeledten öntötték egymásra a korsó söröket. Ez a szép kép betekintést engedett a kívülállóknak Ulreich és az általa helyettesített kapus kapcsolatába. Neuer játékosan öntötte az italt Ulreich fejére amikor interjút adott, majd megragadta és megrázta a heves ünneplés közepette. A következő szezon München és Németország legjobbjának visszatéréséről fog szólni, de ebben az évben Ulreich volt az aki a klubbot győzelemhez segítette és Neuer nyilvánvalóan örül a sikerének. 

Az utolsó fejezet Ulreich számára a reflektorfényben a Német Kupa döntője volt az Eintracht Frankfurt ellen, akiket a nemsokára az Allianz Arénába költöző, Niko Kovač irányított. Azonban nem minden ment a tervek szerint. Ante Rebić megszerezte a vezetést közvetlenül Robert Lewandowski sikertelen lövése után. Úgy látszott van remény a Bayern számára, amikor büntető gyanús helyzetben használatba lépett a videóbíró, Kevin Prince Boateng rúgta fel Javi Martinezt a 16-os vonalán belül. Felix Zwayer bíró úgy ítélte meg, hogy nem ér 11-est a megmozdulás és a szögletzászló felé mutatott.

Ulreichal az élen az ellenfél kapujához gyűltek a játékosok, a Bayern reménykedett benne, hogy képesek lesznek kiharcolni a hosszabbítást. Azonban a Frankfurt felszabadított, Mijat Gacinović megelőzte Kingsley Comant mielőtt összeszedhette volna a kipattanót. Ulreich és csapattársai rohantak vissza, mintha egy hősszerelmest védelmeznének aki a forgatóköny halállistájára került, miközben az Eintracht szerb középpályása végigrohant a pályán és belőtte a labdát az őrizetlenül hagyott kapuba. Amint áthaladt a labda a gólvonalon, a frankfurtiak boldogan ünnepelték gólszerzőjüket, a Bayern játékosai pedig földre rogytak. Nem úgy húzták be a színpad függönyét ahogy Ulreich remélte, nem követte taps és újabb trófea. Helyette ő és a csapattársai összetörten nézték, azt ami nekik is meg lehett volna.

Ez az eredmény, a Real Madrid elleni bukás mellett, nagy csalódást jelent Ulreichnak és csapattársainak. Ezt tetézte Joachim Löw döntése, hogy kihagyja a német válogatott keretéből a világbajnokságon; helyette Kevin Trappot viszi magával, aki ebben a szezonban 13-szor lépett pályára a PSG színeiben. A csalódottsága ellenére, a Bundesliga cím és számos nagyszerű szereplés, egyet jelent azzal, hogy Ulreich szezonja a reflektorfényben sikeresnek bizonyult. Ahogy a függöny emelkedik a Bayern szezonnyitója előtt, Manuel Neueren a sor, hogy újra a színpadra lépjen. Eközben Sven Ulreich visszatér a padra és kilép a figyelő szemek kereszttüzéből. Mindazonáltal tovább folytatja a munkát a háttérben és vár a pillanatra, amikor majd újra előre léphet, motivációként pedig visszatekinthet arra a szezonra amit a kamerák előtt töltött, hogy amint újra szükség lesz rá, készen álljon színpadra lépni.

Forrás: https://www.footballparadise.com/

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/58153/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Beszámolók,Játékosaink,sven ulreich
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?