Blogolj!

Bastian Schweinsteiger: ha Rummenigge tesz egy ajánlatot nekem, talán átgondolom

Regős András

A káprázatos Chicago legkáprázatosabb részében vagyunk. A Magnificent Mile a 3 millió fős lakosságú amerikai város szíve, a felkelő nap fénye megcsillan a felénk magasodó felhőkarcolókon. A Wrigley Buildinghez beszéltük meg a találkozót, Bastian Schweinsteiger pedig pont időben gördül be egy fekete terepjáróval.

„Szervusz”, 

- köszön széles mosollyal. Rövidnadrág, egy kék póló, napszemüveg a zsebben. Gyorsan készítünk pár fotót, és már indulna is tovább.

„Pattanj be!”

Interjú Bastian Schweinsteigerrel

Köszönöm a körbevezetést, Bastian. Milyen az élet itt Chicagoban?

„Nyugodt. Münchenben nem tudok kimenni az utcára sapka és napszemüveg nélkül, mint itt. Igazából a feleségemet sokkal gyakrabban felismerik, mint engem – de hát ő sokkal csinosabb, mint én (nevet). Ezért nem indulunk el egyszerre, hanem külön-külön: először ő, aztán én (megint nevet). De komolyra fordítva a szót, otthon érezzük magunkat itt Chicagoban. Persze hiányzik egy-két dolog otthonról.”

Például mi?

„A család és a barátok. A hegyek. És a császármorzsa. Tavaly télen ettem utoljára, amikor legutóbb otthon voltam. Meg gőzgombócot is, vaníliaöntettel és mákkal. Rengeteget…”

És a Bayern mennyire hiányzik?

„A Bayern München mindig is a szívemben marad. A legtöbb meccsüket megnézem a tévében. Szerencsére könnyű nyomon követni a müncheni történéseket. Még mindig tartom a kapcsolatot pár játékossal, például Thomas Müllerrel és Manuel Neuerrel. De természetesen nem hallok mindenről.”

Elég távolról szemléled manapság a Bayernt. Másképp tekintesz a klubra, mint korábban?

„Inkább úgy fogalmaznék, más szemszögből. Minden korábbinál jobban látom, milyen hatalmas klub is a Bayern. Elképesztő milyen népszerűek, még itt is. Nemrég Vancouverben játszottunk, és rengeteg szurkolót láttam, aki Bayern mezt viselt. A meccsek után mindig kint maradok kicsit a szurkolókkal. Kicsit olyan, mintha egy nagykövet lennék.”

2002 december 7-én a Bayern a Stuttgart ellen játszott…

„Az volt az első Bundesliga meccsem. 3-0-ra nyertünk.”

Pontosan. Emlékszel ki helyett léptél csereként pályára?

„Ez nem lehet kérdés. Niko Kovac volt az.”

Mint gondolsz arról, hogy Kovac lett a Bayern új edzője?

„Szerintem jó döntés. Nikonak és a testvérének, Robertnek a vérében van a Bayern. Jól ismerik a klubot és a vezetőséget is. Mindketten nagyon motiváltak, jó őket újra Münchenben látni.”

Milyen emlékeid vannak Niko Kovacról játékosként?

„Már akkor látszott rajta, hogy egyszer majd edző lesz. A védekező középpályán játszott, nagyon megfontolt volt a taktikai utasítások terén. A figyelem, a szervezettség, a fegyelem mindig fontos volt neki. Mindig motivált volt, és a csapattársait is bátorította, ha szükség volt rá.”

2002 november 13-án, közel 16 éve debütáltál nemzetközi szinten. Erre az eseményre hogyan emlékszel?

„Nagyon ideges voltam. Akkor voltam először az Olimpiai Stadion öltözőjében. Máig emlékszem, ahogy ott lógott a mezem. Két számmal nagyobb volt. És a nevem, ami azért elég hosszú, épp hogy kifért rá (nevet). A betűket elvékonyították, hogy jobban nézzen ki.”

Most pedig a Chicago Fire-rel jössz az Allianz Arenába. Mennyire lesz érzelmes a visszatérés?

„Ezt nehéz lenne előre megmondani. A német válogatott búcsúmeccsemen sokkal érzelmesebben reagáltam, mint vártam. Biztosan sok szép emlék fog előjönni. A kezdetek, a győzelmek, a sok tapasztalat. Szép időszakot töltöttem ott. Alig várom, hogy az Allianz Arena gyepére lépjek, és újra találkozzak a régi barátokkal és ismerősökkel. És persze a szurkolókkal. Az utolsó mérkőzésem óta nem voltam a stadionban. Nagyon boldog vagyok, hogy a Bayernnél megszervezték nekem ezt a búcsúmeccset.”

500 mérkőzésen léptél pályára a Bayern színeiben. Melyek voltak a legemlékezetesebbek?

„Hogy őszinte legyek, egy vereség ugrik be először: a 2012-es döntő. Valószínűleg az volt a karrierem legelkeserítőbb estéje. De sok következménye is volt. Úgy vélem ott kezdődött mindaz, aminek köszönhetően megnyertük a Bajnokok Ligáját 2013-ban, és a Világbajnokságot 2014-ben.”

Mennyire volt katartikus az a két év (2013, 2014) számodra?

„Egy ponton rájössz, lehet, hogy tényleg nagyon jó játékos vagy. De még ezen a ponton is túl kell menned, hogy meglegyen az az extra 3-4 százalék. És ez nem egyszerű. Jupp Heynckes ezért is volt különleges, mindenkiből ki tudta hozni a maximumot. A Chelsea elleni vereség után mindenki jobban játszott. Egy csapatként összetartottunk. A vébé pedig ugyan ez volt. Mindig közel jártunk, de a végső győzelem sosem jött össze. A Bajnokok Ligája és a vébé döntőben, mintha egy kő esett volna le a szívemről a hármas sípszó után. Végre, végre megcsináltam!”

34 éves vagy most. Meddig tervezel még aktívan futballozni?

„Jelenleg fizikálisan rendben vagyok, nincsenek fájdalmaim. Szeretek nap, mint nap edzésre járni. Minden meccsen játszottam ezidáig. Ha Rummenigge tesz egy ajánlatot nekem, talán átgondolom (nevet). Úgy gondolom, kettő vagy három szezon még van bennem, de nem tervezek így előre, ezt minden év után végig kell gondolnom.”

És utána?

„Valószínűleg egy időre majd hátradőlök, és minél több időt töltök majd a feleségemmel és a fiammal. Persze nem fogok elszakadni teljesen a futballtól, de először tartani akarok egy kis szünetet.”

Gondoltál már rá, hogy egyszer majd visszatérj Bajorországba a családoddal?

„Azt hiszem biztosan vissza fogunk majd valamikor menni Európába.”

Forrás: https://fcbayern.com/en

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/57566/pics/lead_800x600.jpg
bastian schweinsteiger,BAYERN HÍREK,Bayern történelem: legendás játékosok,Interjúk, nyilatkozatok
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?