Blogolj!

Kanadaivá válni - avagy az Alphonso Davies sztori

Kiss Dorisz

Alphonso Davies hivatalosan 2019 január 1-től csatlakozik hivatalosan a Bayern München csapatához

Bemutatjuk Alphonso Davies történetét, aki 2019 január 1-től csatlakozik a csapatunkhoz. Mielőtt Alphonso megszületett volna, a szülei Monroviában, Libéria fővárosában éltek. Itt két polgárháborút is megéltek. Végül egy Ghanai menekülttáborba kerültek, itt született meg Alphonso 2000 novemberében.

Édesanyja (könnyekkel a szemében): Büszke vagyok rá. Amikor visszatekintek arra, honnan jöttünk…menekülttábor, ruhák és élelem nélkül…most pedig itt vagyunk. Mindene megvan, ami szükséges.

Játékostársa: Nincs kétség afelől, hogy nagyon jó képességek birtokában van, de nagyon sok olyan játékossal játszott, akiknek hasonló képességeik voltak. Ez önmagában nem elég. Az ő eltökéltsége, és az, ahogyan odafigyel a részletekre, még a csúcsra viheti őt.

Mielőtt Alphonso megszületett volna a szülei Monroviában, Libéria fővárosában éltek. Itt két polgárháborút is megéltek.

Édesapja: Nagyon nehéz és veszélyes volt ott élni. Mert sokszor az egyetlen módja annak, hogy túléld, a fegyverviselés volt. Azonban mi nem akartunk fegyverekkel lövöldözni, így úgy döntöttünk, elhagyjuk azt a vidéket.

Édesanyja: Nagyon ijesztő volt. Élettelen testeken kell átlépned, hogy élelmet keress. Szóval a legjobb út, ha minél előbb elmész onnan.

Végül egy Ghanai menekülttáborba kerültek, itt született meg Alphonso 2000 novemberében.

Apuka: Ugyan biztonságban voltunk, de nehéz volt ott élni, mert mindenre pénzt kellett költeni. Víz, étel, amire csak gondolni tudsz, azt mind meg kellett vennünk.

Anyuka: A menekült-élet nem egyszerű. Olyan, mintha beraknának egy tárolóba és rádzárnák az ajtót. Egyszerűen nem tudsz kijutni belőle. Nem mehetsz távol a tábortól, mert bármi történhet veled.

Apuka: Aggódtunk, mert az éhezés a táboron belül is szedte az áldozatait. Nem csak a háborús övezetben. A táboron belül, ha nem volt élelem, emberek haltak meg. Szóval azon aggódtunk, amikor nem volt élelmünk, hogy hogyan szerezzünk. Mert mi kibírtuk úgy, hogy vizet ittunk és aludtunk, de egy gyermek más. Így minden egyes napunk azzal telt, hogy meggyőződjünk róla, lesz mit ennie.

Amikor Alphonso 5 éves lett, a családja emigrált, végül Albertában telepedett le.

Apa: Volt egy bizonyos programjuk, amit benépesítésnek neveztek. Azt mondták, csak egy nyomtatványt kell kitölteni Kanada részére. Ugyan tanulmányoztam a történelmét, de senkit sem ismertem ott, de aztán igent mondtam. Az interjúk után végül kikerültünk a tábori életből.

Anya: Részemről, nagyon szomorú voltam, hiszen az egész családom hazatért, itt viszont nem volt egy családtagom sem. Ugyanakkor boldog is voltam, hisz a férjem velem volt, és tudtam, hogy itt a gyermekeim is jobb emberré válnak majd. Amikor a táborban éltünk, Alphonsonak nem volt lehetősége iskolába járni, de ahogy emigráltunk, elkezdte az iskolát. Most pedig egyre jobbra fordul a sorsa. Hálás vagyok ezért Istennek. Otthon, ha nincs pénzed, akkor nem engedheted meg magadnak, hogy a gyerekeid iskolába járjanak. Mindenért fizetned kell. Néha, amikor egy gyermek elkezd iskolába járni, már az első félév után hazaküldik, mert nincs pénz az oktatására.

Apa: 2006-ban idejöttem és most itt vagyok. Nincsenek problémáink, szóval olyan, mintha ez a hely lenne a második otthonom.

Anya: Ugyan más a színem, de kanadainak érzem magam. (nevet)

Alphonso: Nagyon hálás vagyok azért, amit a szüleim tettek az évek során. Egy biztonságosabb környezetet hoztak létre a családjuknak, egy biztonságos országban. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt megtették értünk. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy kanadainak vallhatom magam, nagyon nagy része ez az életemnek. Itt kezdtem el focizni és iskolába járni, itt élnek a barátaim, a családom, Kanada a részemmé vált.

Alphonso Davies a napokban írt alá az FC Bayern München csapatához

Nick Housen (Alphonso korábbi edzője): Emlékszem, mikor 10 évesen Alph vigyázott a kisebb testvéreire. Csecsemők voltak, cserélte a pelenkájukat, egyedül volt velük otthon, csak azért, mert a szülei műszakoltak. Azt gondolom, hogy nagyon hamar fel kellett nőnie, meg kellett érnie, mert rengeteg felelősség volt a vállán. A legtöbb gyerek ebben a korban babákkal meg videójátékokkal játszik, de ő pelenkákat cserélt. Egy nagyon jó embert ismertem meg benne, nagyon tiszteletteljes. Mint edző, rengeteg féle gyerekkel foglalkoztam, de Alphonso mindig egy igazi csapatjátékos volt. Ő volt a csapat vezetője, és egy olyan ember, akire edzőként mindig emlékezni fogok, hiszen sokat tett hozzá a játékhoz. Az érett viselkedése és a kemény munkája példaértékű volt másoknak.

Marco Bossio: (A St. Nicholas Akadémia edzője): Alphonso egy vezér volt, egy példakép a fiatalabbak számára.

Craig Dalrymple: Alphonso egy kis sovány, mondhatni cingár fiú volt, de egy nagyon érdekes karakter. Szerény volt, óriási vigyorral az arcán, de azt kell mondanom, hogy félénk volt és talán kissé óvatos is. Egy év alatt azonban rengeteget fejlődött, mind fizikálisan, mind mentálisan.

Alph: Eldöntöttem, hogy menni akarok, de az édesanyám hezitált, hogy elengedjen-e a Whitecamps csapatához. 14 éves voltam, és így nem tudta rajtam tartani a szemét.

Édesanya (helyeselve): Igen, akkoriban még csak 14 éves volt és nagyon féltettem. Mert láttam gyerekeket a TV-ben és az utcákon, akik elkallódtak. Nem akartam, hogy rossz emberré váljon. Szóval azt mondtam neki, 16-17 éves koráig nem mehet el. Aztán megígérte nekem, hogy ugyanaz az ember lesz. Azt mondta, nem fog megváltozni Vancouverben, hanem büszkévé fog minket tenni, csak engedjük el.

Alphonso: Édesanyám azt mondta, bármennyi edzésem is lesz, mellette tovább kell csinálnom az iskolát. Ez az egyezségünk része lett, szóval ezért küzdök annyira, hogy befejezzem a középiskolát.

2016 februárjában Alphonso aláírt a WFC 2 számú csapatához és az USL legfiatalabb gól lövőjévé vált, ezután júliusban már a nagycsapattal edzett.

Édesapja: Csak hozták a szerződést és azt mondták, írjam alá. 15 éves volt, de hittem benne, hogy meg tudja csinálni, ha azt mondja, hogy meg tudja csinálni. Bármit aláírtam volna, amit szeretett volna. Le voltam nyűgözve, örültem és gratuláltam neki. Az elejétől fogva…mióta megszületett, nem változott. Alázatos, csendes. Soha senki nem jött oda hozzám, hogy panaszkodjon róla.

Édesanyja: Lehetsz te a legjobb, de ha nem tiszteled az embereket, senki sem fog szeretni. Ahonnan mi jövünk, ott tisztelned kell a többieket, nem beszélhetsz akárkivel akárhogy.

Carl Robinson (a Whitecaps vezetőedzője): Nagyon alázatos játékos. De ahogy egyre nagyobb felhajtás lesz körülötte, ahogyan fejlődik, mint játékos és napról napra jobb lesz, egyre nagyobbak lesznek az elvárások is felé. És ez az a pont, amikor a fiatal játékosok nehéznek kezdik ezt érezni. De a mi feladatunk, hogy mindig két lábbal a földön álljanak.

Jordan Harvey (csapattárs): Ő az a fajta játékos, aki megérkezik az edzésre, és azonnal meg tudod mondani róla, hogy milyen képességekkel rendelkezik. Olyan dolgok ezek, amiket talán a külső szemlélők nem vesznek észre, de én minden egyes edzésen látom. Amikor ott vagy a pályán, tudod, hogy számíthatsz rá, hogy a megfelelő dolgot fogja tenni. Akár apró dolgokat, de olyanokat, amik a nap végére meghozzák a csapatnak azt a három pontot.

A teljes Alphonso Davies sztori:

Forrás: https://www.youtube.com/

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/56205/pics/lead_800x600.jpg
alphonso davies,BAYERN HÍREK,Beszámolók,Játékosaink
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?