Blogolj!

James beismerte: tartott Jupptól - és egyéb titkok Rodriguez pályáfutásából

Rusz Dániel

Piqué: Hogy vagy?

James: Nagyszerűen. És Te?

Én is nagyon jól. Jó ez a kirándulás Münchenben, bár néha havazik és nagyon hideg van!

Bizony! Fagyos az idő télen!

Neked sikerült már megszokni?

Igen, jó itt lenni, remekül érzem magam.

Nagy a különbség Madrid és München között - beleértve az öltözőt és az edzéseket?

Igen, sok mindenben különböznek. Úgy érzem, itt egy kicsit komolyabbak és zárkózottabbak az emberek. Ez egy másmilyen életforma, de boldog vagyok itt.

Argentínában kezdted a játékot, ugye?

Igen.

Pontosabban Kolumbiában és aztán mentél Argentínába.

18 éves voltam, amikor átigazoltam, 2 évet játszottam ott. Aztán aláírtam a Portóhoz, 3 évre, utána Franciaországba mentem, onnan pedig a következő lépés már a Real Madrid volt.

Milyen volt Portóban? Nagyon fiatal voltál, és az a hír járta, hogy minden csapat Európában téged akart, te mégis három évet ott maradtál.

Így van.

A világsztárok közül sokan elhagyják Portugáliát, és bejárják az egész kontinenst. Másképpen bánnak a fiatalokkal, hogy ilyen tehetséges játékosok kerülnek ki tőlük, akiket aztán sokszoros áron adnak tovább a nagyobb külföldi csapatoknak?

Igen, a Portónál igazán jó játékosokat nevelnek, ráadásul nem is keveset. Sok címet nyertem az ott töltött éveim alatt, vagy 8-9-et. Ők egy szuper csapat, mindig ott vannak a Bajnokok Ligájában, és úgy érzem, az a 3 év nagyon különleges időszak volt számomra.

Azt követően, még a [2014-es - a ford.] VB előtt csatlakoztál a Monacóhoz, ahol egy nagyszerű szezonod volt.

Pontosan, csupán egy évet töltöttem ott, de az is egy fontos lépés volt, egy lépés egy újabb klub felé. Az oroszok ott vannak Franciországban, és pénzt fektetnek a játékba, és így ez egy nagyszerű döntés volt számomra is. Azután jött ugye Brazília, ami egy nagy lökést adott a karrieremnek.

Beszéljünk arról a világbajnokságról, mert úgy emlékszem, ott robbant be a James név a köztudatba. Nem igazán ment jól Spanyolországnak, már a csoportkörben kiestünk. De emlékszem, a feleségemnek, aki kolumbiai származású, így lelkes szurkolója is Kolumbiának, neki sokat jelentett. A világbajnokság után mindenki megismert téged - hogy érezted magad a VB alatt?

Áh, az semmihez nem hasonlítható. Egy jó világbajnokságot akartam, hogy utána egy igazán nagy klubhoz mehessek tovább. És azt hiszem, többet kaptam, mint amire először számítottam. Megnyertem az Aranycipőt, eljutottunk a negyeddöntőbe, ez volt a valaha volt legjobb teljesítményünk. Tudtam, hogy ezzel történelmet írtunk saját magam és Kolumbia számára is.

Te lőtted a legszebb gólt a VB-n, aztán a negyeddöntőben kikaptatok Brazíliától. Volt az a probléma is Neymar és Zúniga között, a végén pedig az egész világ a te könnyeidet láthatta. Egy olyan játékos volt előttünk, aki kész volt mindent megtenni a továbbjutásért, és bár nagyszerűen teljesített, az álma a végső sikerről szertefoszlott.

Amikor a negyeddöntőben játszol, vagy méginkább: az elődöntőben, akkor az utolsó 4 csapat között vagy. Te ezt már átélted 8 évvel ezelőtt. Szerettem volna továbbjutni, sokkal tovább... úgy gondolom, azok a szomorúság könnyei is voltak, mind Kolumbia, mind saját magam miatt. Furcsa volt az a brazil-meccs, de nagyon meg szerettük volna nyerni. De megesik az ilyen, nem történhet mindig minden úgy, ahogy mi szeretnénk.

Aztán jött a Real, elérkezett a madridi korszakod. Az összeg, amiért szerződtettek, hatalmasnak minősült akkoriban: 80 millió euró, és ennek megfelelően sokat is vártak el tőled. Egy igazán nagyszerű klubhoz érkeztél, mondhatnám, hogy az egyik, ha nem a legnagyobbhoz. Milyen érzés volt?

Egy álmom vált valóra, kissrác korom óta ott szerettem volna játszani. Az igazat megvallva, nem számítottam arra, hogy az első évemben sok szerephez fogok jutni. Aztán hála Istennek, Carlo személyében kaptam egy szenzációs edzőt, aki az első alkalommal felküldött a gyepre, ami, nos... nagyon különleges érzés volt. Több mint 15 gólt lőttem az első idényemben, ami mellé 15 asszisztot is sikerült jegyeznem. Egy olyan év volt, aminek során nem sikerült túl sokszor nyernünk, azonban nekem személy szerint remekül ment a játék.

Utána jött Rafa Benítez, aki egy fél szezon után, azt hiszem egy 4-0-ás vereséget követően...

...a Bernabéuban...

...igen, szóval fél szezon után távozott is, a helyére pedig Zizou, Zinédine Zidane érkezett. Számodra mit jelentett ő mint játékos?

Elég sokat... amiket átélt a karrierje során a világfutballban, az szinte mind csupa pozitívum volt. Mind tudtuk, hogy nehéz időszakon mentünk keresztül, hogy tovább kell lépnünk és nyerni kell végre valamit. Aztán jött két Bajnokok Ligája győzelem, ami szintén egyedülálló élményt jelentett, azonban ebben a két szezonban nem játszottam valami sokat. Ennek ellenére rengeteget tanultam mindenkitől, aki akkoriban a csapat része volt.

Most Münchenben is sokan meglátogatnak az ottani barátaid közül?

Néha el szoktak jönni.

Tényleg?...

Igen, alkalmanként meglátogatnak ők is és a családom is.

Észrevettem, hogy spanyol szakácsod van.

Igen, egy igazi zseni. [mosolyog]

Jó kajákat főz?

A legjobbakat!

Szeretted a spanyol konyhát, mi?

Abszolút, odavoltam érte, az egészért.

Na és a kolumbiai ételek?

Ó, azokat is tud csinálni.

És minek is hívják azt? Sült yucca?...

Igen, a sült yucca!

Á, a feleségem mindig készít nekem olyat!

Hú, az nagyon jó!

Igen én is nagyon szeretem!

Ennek örülök!

Nem tudom, mennyire játszik benne szerepet, hogy a párom részben libanoni, de mindig nagyon sok ételt készít. Ha eszünk, van vagy 20 tányér az asztalon, egyszerűen nem értem... [nevetnek]

Igen, ez kolumbiában is így megy! Mindig négy fogás van, sült yucca, arepas...

Az, és mindenből kétszer annyi, mint amennyi kell! Minek ennyi kaja?...

Ilyenek a helyi szokások...

Aztán annyit eszel, hogy mozdulni sem tudsz.

Rendesen tele lesz a bendő, az egyszer biztos! [nevet]

Jött a nyár, és te azt tervezted, hogy eligazolsz. Végül Münchenben kötöttél ki, aminek feltételezem, az egyik kiváltó oka, hogy Carlo is ott volt, akihez olyan jó emlékeid kötődtek Madridból.

Így van.

Bíztál benne, azt mondta számít rád, te pedig igent mondtál neki.

Igen, de több nagy klub is benne volt a pakliban. Jól átgondoltam, és arra jutottam, hogy Carlóval remekül sikerült az első madridi évem, miért ne lehetne ugyanez a Bayern Münchennél, ha már ott lesz ő is? Így hát idejöttem. Ő pedig alig volt itt egy hónapot...

...aztán távozott...

...igen, elment. Akkor kezdtek kétségeim támadni. Néha elérkezik a pont az életedben, amikor felteszed a kérdést: "Na és most mit tegyek?"

Eljöttél egy edzőre alapozva, aki hirtelen nincs ott többé.

Nincs ott többé, és a kételyek kezdték befészkelni magukat a fejembe. Aztán megérkezett Heynckes, akiről azt gondoltam, hogy igen, egy nagyszerű, helybéli edző, ismeri a klubot, de elég kemény lesz vele nekem... erre pont az ellenkezője történt. Még többet játszottam alatta, mint azelőtt, szinte mindig pályára léptem. Bízott bennem, ellentétben azzal, ahogy előzetesen gondoltam.

Sokat kellett dolgozni nála? Ő ugye német...

Igen, elég sokat, meglehetősen intenzív edzéseket vezetett. De tudod, ha keményen edzel, jól fog menni a játék is.

----

[Az interjú még az oroszországi világbajnokság előtt készült, a www.theplayerstribune.com is csak jóval a sportesemény kezdete után tette közzé. A következő interjúrészletben Piqué a VB-esélyekről kérdezte Jamest. - a ford.]

----

Mindez már megtörtént, de jelenleg a legfontosabb esemény, amire mindenki vár, az az oroszországi világbajnokság. Bár Kolumbia a 2014-es szereplése után sem számít a favoritok közé a legtöbb ember szemében, csapatként igenis képesek meglepetéseket okozni.

Valóban, nem egyszerű a helyzet. Minden válogatott csapat, szinte kivétel nélkül jó formának örvend, mindenki a világbajnoki címre hajt - Franciaország, Spanyolország vagy éppen Brazília, és még szerintem nem is soroltam fel az összes igazi esélyest...

Argentína esetleg?

Argentína is, például. Nagyon sok most az erős csapat. Kolumbiának viszont egyszerre csak egy mérkőzésre szabad koncentrálnia, ha el szeretnének, el szeretnénk érni valamit. Fiatal keretünk van, nincs most annyi tapasztalatunk, mint 4 éve, amikor ott volt Yepes, Perea és még több nagyszerű, 32-33 éves játékos. Idén sok a fiatal srác köztünk, akikből azonban néhány éven belül remek labdarúgó lehet.

Mit szólsz a csoportotokhoz, kiket kaptatok?

Lengyelországot...

Tényleg, ott van Robert!

...bizonyám! Szenegált és kiket is?... ja persze, Japánt!

Hú, ez jónak ígérkezik.

Igen, ez egy olyan csoport, ahol óvatosnak kell lennünk.

Nincs nálatok olyan igazán erős válogatott, de ahogy mondtad...

...egyszerre csak egy meccsre szabad figyelni. Sok múlik majd azon, ki milyen napot fog ki.

Vigyáznotok kell, itt szinte bárki megverhet bárkit.

Japán ellen a legutóbbi VB-n is játszottunk... nagyon sokat futnak! Mintha csak táncoltunk volna, de akkor ők vezettek minket, mi meg csak mentünk utánuk. Aztán persze bejöttem én, és annyi volt nekik!... [nevetnek].

Ezt remélem felvettétek!

Mi az első világbajnoksághoz kapcsolódó emléked, az első alkalom, amire emlékszel, hogy gyerekként néztél a tévében?

A franciaországi VB, amikor 7 éves voltam, 1998-ban. Azt hiszem, az volt az első, amire többé-kevésbé emlékszem.

Zizou kettőt vágott a döntőben.

Pontosan, a Brazília ellen.

És mindkettőt fejjel!

Úgy-úgy! Aztán volt az a gól, amit Bergkamp lőtt, talán az argentínoknak... amikor jött a labda, lekezelte, valahogy így [utánozza a mozdulatot], aztán bumm, be a felsőbe!

Az mekkora volt!

Hatalmas!

Szinte hihetetlen. Szóval követteted az összes VB-meccset?

Igen, az összeset, sokból tudok felidézni dolgokat. Hú, ott volt Suker is, ő is sokszor betalált!

Tényleg, Suker...

Neki is nagyon jó VB-je volt, szinte minden mozdulatára emlékszem. Még csak 7 voltam, de gyakran nézek vissza videókat, ezért rémlik ennyi minden Franciaországból is.

Mikor kaptad az első meghívód a válogatottba? Hogy emlékszel, számítottál rá, hogy hívni fognak, szóltak valamit előzetesen?

Lássuk csak... 2011-ben történt. Épp akkoriban volt edzőváltás, Leo Álvarez, én pedig a Portóban játszottam. Amikor értesültem, hogy beszélni akar velem, a szívem elkezdett durván kalapálni, természetesen ez is egy nagy álmom volt. Aztán megszólalt Leo: "Ott leszel a következő meccsen". Én meg csak: "Ez most komoly??". "Igen, igen, készülődj, mert ott leszel!". És én voltam, a következő kezdőben. Négy napig nem tudtam aludni előtte...

...nem semmi!...

...hihetelen élmény volt. Az első meccs La Pazban volt, olyan magasságban [3600 m tengerszint felett - a ford.] nem is tud rendesen futni az ember. Az volt az első mérkőzésem, 2011. október 11-én, azt hiszem. Tudtam, éreztem, hogy nagyon jól kell játszanom, ha biztosítani szeretném a helyem a csapatban. Ezért nagyon jól játszottam.

Komolyan?

Igen, remek meccsem volt, 2-1-re győztünk. Kolumbia akkor már évek óta nyeretlen volt, én ráadásul akkor kimondottan jó napot fogtam ki. Sikerült nyernünk, én pedig azóta mindig ott vagyok a csapatban.

Most Peckerman ott a szövetségi kapitány, mit gondolsz róla? Képes lehet akár VB-t nyerni Kolumbiával?

Persze, miért is ne? Új színt hozott a játékfelfogásunkba. Szerinte nagyon jó csapat vagyunk, de mi is nagyon szeretnénk bizonyítani. Mindannyiunknak adott valamit, 16 év után újra visszatértünk a világbajnokságra. Az itt töltött 7 éve alatt megváltoztatta a gondolkodásmódunkat, és az ő irányítása alatt mindig benne van a játékunkba a győzelem.

Nálatok mindenkinek olyan örömteli kisugárzása van... Az öltözőben, a meccsek előtt és meccs után is sokszor szoktatok táncolni, ugye?

Igen, próbálgatunk táncolni, és boldognak lenni.

Ez valami olyasmi, ami a véretekben van.

Így van, már egész kiskorunk óta amikor csak tehetjük, táncolunk. Táncolj, most te, most pedig te jössz... mindenki sorra kerül!

Te voltál a harmadik kolumbiai, aki magára ölthette a Real Madrid mezét. Nincs olyan érzésed, mintha így, az első között, egy falat bontanál le a kolumbiai származású labdarúgók és a nagy európai klubok között, hogy ők is ott játszhassanak?

Nos, de... hét évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt számunkra, hogy ilyen neves csapatoknál játsszunk. Tottenham, Bayern, Barca, Real és a többi gigász. Úgy gondolom, ez egy nagyszerű dolog. Sok mindent elmond az a tény, hogy ezekben a csapatokban egyre többször tűnik fel kolumbiai játékos; észreveszik az adottságainkat és a futballhoz való tehetségünket.

Minőségibb munkát nyújtanak most már az otthoni alsóbb osztályokban is? Szerinted a tehetséges játékosok könnyebben eljuthatnak manapság a nagyobb, profi csapatokhoz?

Igen, igen, úgy gondolom... kezdve Falcaóval, a "Tigrissel", akinek szenzációs idénye volt például 2012-ben, aztán itt vagyok én is és így tovább. Tudod, hogy megy ez: ha egy ember kitapossa az utat és előretör, onnan már jönnek a többiek is. Látják a sikereit, mindenki látja, ez valami igazán különleges érzés.

Milyen az, amikor egy olyan ország, mint Kolumbia, mögötted van és támogatnak téged? Le merem fogadni, ma minden kissrác olyan akar lenni, mint James, minden gyerkőc VB-re szeretné vezetni a hazáját. Milyen érzés ennek az egésznek az egyik főszereplőjének lenni?

Egyedülálló... én is keresztülmentem ezen annak idején. Én Pibe [Carlos Alberto, becenevén "El Pibe, a Kölyök" - a ford.] akartam lenni, meg Asprilla, szóval szerettem volna én is lenni valaki. Vagyis ismerős az érzés, olyan ez is, mint álmodni valamiről. Én azért is edzek, hogy ők jól érezzék magukat, hogy úgy gondolják, sokra vagyok képes, ezáltal nekik is örömet okozzak.

Most, hogy így szóba hoztad Pibét... miatta viseled a 10-es számot? Ő volt a gyerekkori példaképed?

Hú, abszolút, mindig is ő szerettem volna lenni kiskoromban! Pibe nagyon jó játékos volt, igazán szépen focizott. Kiválóan passzolt, és egyedülállóan tisztán játszott.

Volt az a kép, ami vagy milliószor körbejárta a világot: Pibe Valderrama, meg Michel [González - a ford.], amint épp a golyóit fogdossa... [nevetnek] Mint honfitársa, te is sokszor belebotlottál abba a képbe?

Az beírta magát a történelembe! Amikor azt csinálják veled... [fütyül és mutogat]

...áá, ezt csináld mégegyszer! [nevet]

[újra fütyül és mutogat] Pibe amúgy pont ilyen volt, mintha mondta is volna neki: mit csinálsz?...csináld újra, ha mered! Gyerünk, na! [nagyon nevetnek] Áh, az egy olyan kép, ami sosem megy ki az ember fejéből, ha egyszer látta! Pibe ráadásul 3 évvel azelőtt, hogy én odamentem volna, eljött Madridba...

...és újra találkozott Michellel?

...neeem... bejött hozzánk az öltözőbe [a 2011-es U20-as tornán - a ford.], mi meg mondtuk neki, amit mindenki szokott: "hé, Pibe, milyen volt Michellel?", meg: "vigyázz, Pibe, ott jön Michel!" [nevetnek]

Soha nem fog szabadulni ettől!

Legendává vált, az biztos, mindig ezt mondogatják neki!

Micsoda kép, őrület! Még ma is sokszor mutogatják a tévében. Ma már annyi kamera van a pályán, hogy nem mernek ilyenekkel viccelődni, de akkoriban még csak pár volt, nehéz volt lebukni. De őt pont telibelőtték, éppen abban a pillanatban! Azt hiszem, Michel sem felejti el soha azt a képet.

Soha, az tuti!

Van még valami, amiről szerettem volna beszélni veled, mert akkoriban nagyon sok szó esett róla: az a buli Kevin Roldánnal. Mesélj nekem róla!

Te most komolyan arról kérdezel engem?! [kelletlenül nevet] [Cristiano Ronaldo 2015-ben meghívta a 30. születésnapi partijára Kevin Roldán reggaeton és latin trap énekest, akivel állítólag egészen addig James is jó kapcsolatban állt. Az este arról vált hírhedté, hogy az eredetileg privát eseményről Roldán fotókat töltött fel a Twitter oldalára, mivel egyesek szerint ezzel akarta növelni a hírnevét. És mivel a partit éppen az Atletico Madrid ellen elszenvedett 4-0-ás vereségük után tartották (február 5., ami egyben Ronaldo születésnapja), az eset nagy port kavart a médiában. Sokan Carlo Ancelotti menesztése és a sikertelen idény egyik első mérföldköveként tekintenek rá; köztük Piqué is, amint arra utalt is a szezon végi triplázásuk ünneplése során: "Köszi Roldán, minden veled kezdődött!" - a ford.]

Csak egyet mondj meg, ott voltál azon a partin?

Igen, ott voltam.

Na és jó volt legalább?

Igen, igen, elég jó volt.

Egy kis idő után gondolom, elkezdtétek jól érezni magatokat, de az év nem ért olyan szép véget nektek, ha jól rémlik...

...mint azt meg is jegyezted!... [vigyorog]

...mint azt meg is jegyzetem! Volt valami... nos... hatása a történteknek az öltözőbeli hangulatra?

Nem, egyáltalán nem.

Csak mert az emberek úgy gondolják, hogy az efféle partik befolyásolhatják a dolgok alakulását.

Nem, az nem változtatott meg semmit, tényleg.

Szóval csak úgy megtörtént?

Tudod, vannak olyanok, akik kívülről szeretnek pletykálkodni. "Ez meg ez ezt csinálta ezzel meg ezzel, blablabla...". De belül, az öltözőben, igazából semmi extra nem történt.

Az egyedüli probléma az volt a helyzettel, hogy bármi is történt azon a bulin, előtte 4-0-ra kikaptatok.

Igen, de Cristiano azt 10 nappal előtte megszervezte már...

...értem, és már nem tudta visszamondani akkor.

Pontosan. És végül is ki gondolta volna, hogy 4-0-ra kikapunk azon a derbin? Szóval úgy voltam vele, hogy na jó, attól még elmegyek. Emlékszem, a lábam is törött volt, az ötös lábközépcsontom. Mankóval közlekedtem, de az újságok azt írták, hogy táncoltam. Persze, képzelj el, ahogy szépen felemelem a lábam, a hónom alá csapom a mankókat, és táncolok a koncerten. Tudod, milyen ez... mindenről írnak ilyenkor!

Persze, mind tudjuk, hogy működik a sajtó.

Hát igen... Szóval nem, nem gondolom, hogy bármi kirívó történt volna akkor este.

Nos, James, köszönjük, hogy fogadtál minket itt, a lakásodon. Nagyon jó volt veled beszélgetni, és bármikor szívesen viszontlátnálak Barcelonában.

Nagyon szépen köszönöm!

Ki tudja, talán egyszer még a csapatban is. Mindig is mondtam, te klasszikus Barca-alapanyag vagy - a játékfelfogásodban is, és magában a játékmódodban... végül is, sosem tudhatod, hol kötsz ki a végén. Nagyon szívesen látunk!

Köszönöm!

Forrás: https://www.theplayerstribune.com/en-us

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/55366/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Interjúk, nyilatkozatok,james rodriguez
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?