Visszatekintő: 7 ok, ami a kieséshez vezetett

Török Péter

Megtörtént! Németország, bár az utolsó pillanatban megverte Svédországot, kikapott Dél-Koreától, így sajnos kiesett. Zsinórban harmadszor a regnáló világbajnok nem éli túl a csoportkört.

Németország megpróbálta. Bár sok szurkoló nem értett egyet a játékkal, de egyértelmű volt, hogy a játékosok a labdatartásra játszottak. Kis szerencsével más vélemény is lehetett volna. Goretzka alig a második félidő elején kihagyott egy nagy helyzetet. Hummels is sok tiszta helyzetet puskázott el.

A meccs után a belsővédő azt nyilatkozta, hogy ha belőnek 1-1 helyzetet, minden máshogy alakult volna. Meg lehetett volna a hely a nyolcaddöntőbe a végső sípszó előtt is. De ez nem volt elég. Németország kitámadott, Dél-Korea két gólt is szerzett, vége. Nem voltak szavak erre… Mindenki sokkban volt.

Aki lemaradt volna a 2014-es VB-ről, az rossz illúzióban élhet a német válogatottról. A DFB számos kérdést megfogalmazott magában.

7 dolog, amit észrevettünk

1. Hiányzott az előzetes játékterv?

A címvédő célja és ereje a csoport elején még kétségtelen volt. Ők voltak az abszolút esélyesek, Mexikó, Svédország és Dél-Korea harcol a második helyért. Végül Németország lett az utolsó, mivel az előzetes játékterv nem volt megfelelően kidolgozva, a dominanciáját nem tudta véghezvinni. Egy óriás faházat akartak felépíteni egy kalapáccsal. 2010-ben Joachim Löw csapata képes volt kontratámadásokra az egész mérkőzésen, de nem játszhatták a saját játékukat végig. A védősor kevésbé volt jól szervezett, mint most, a mostaniak még csak feltörekvőben voltak. A csapat lenyűgözte az országot, könnyen használta ki a réseket. 2014 egy kicsit máshogy nézett ki. Abban az időben a DFB jobban dominált, és a szükséges plusz is megvolt, cselek, illetve egyéni kvalitás is. 4-3-3-as felállásban Löw bármilyen pozícióban fel bírta állítani egy-egy játékosát, hogy a megfelelő rotációt képviselje, de a dominanciája is megmaradjon. De ezalatt a foci megváltozott. A klubfocit azok a csapatok irányítják, amelyek jó fizikai erősséget, és biztonságot képviselnek. A letámadásos focit dominanciával párosítják, minden irányban hangsúlyos a váltás, és elég kreatívak ahhoz, hogy megtörjék a védelmet a „park the bus” filozófiájú csapatok ellen. Németország jelenleg túlságosan hiányt szenved a dominanciából. A pozíciós játék túl gyenge néhány zónában, a labdajáratás kontrához vezető labdaeladást eredményez, amit nem lehet levédekezni a pocsék helyezkedés miatt. A kalapáccsal a szögeket kéne beverni, de csak a fát csapkodod vele, így nem haladsz sehová. Mexikó ellen ez a gyengeség könyörtelenül megmutatkozott. A második és harmadik meccsen hátul volt javulás, de a támadósor erőtlenül szenvedett.

2. A támadójáték, támadásépítés

A védekező középpályát részletesen kell elemezni. A támadásépítésben volt egy kezdőpont, aki nem Toni Kroos volt. Boateng és Süle nyitotta az üres területeket, mivel Kroos társai képtelenek voltak jól helyezkedni. A labda gyakran túl hamar ment szélre, és ezeket az ellenfél védők könnyen lefülelték. A középső védők Kimmich ellen voltak, aki nem volt támogatva a 8-as/6-os által. Ez Sami Khedira volt általában. A 2014-es VB-n gyorsabb volt fejben, és Lahm támogatta a 4-3-3-as felállásban. Habár a pozíciós játék sosem volt az erőssége, ezt kompenzálni lehet és az ex-stuttgarti játékos ereje is megmutatkozott. Ezidőben Toni Kroos és Joshua Kimmich sokat profitált abból, hogy Khedira nem egy átjátszó állomás. Kimmich magasabban játszik, mint Lahm tette anno. Ez teljesen oké, de más játékosokra is figyelni kell. Egy jó Schweinsteiger számos helyen hiányzott a csapatból. Az az igazi német mentalitás, stratégia, kvalitások kellettek volna. Ez akkor mutatkozott meg, mikor Rudy Kroossal együtt játszott. Ez volt a válogatott legnehezebb 20 perce a VB-n. Kimmich Dél-Korea ellen nyújtott gyenge teljesítménye a középpálya tanácstalanságára fogható elsősorban. Sokszor felesleges cselek, rizikós passzok középre, teljes tehetetlenség… Amikor Özil került a térfél közepére, Kimmichnek jó ötletei támadtak.

3. Előrefutások, bemozgások

Dél-Korea ellen azért volt egyetlen pozitívum is. A 14-es zónába történő passzok Mesut Özil felé jók voltak. Özil itt számos jó mozdulatot hajtott végre, és könnyen helyzetbe tudott kerülni egy-egy testcsellel. Habár a center pozícióban kifogyott a lehetőségekből. Werner folyton kitolódott a szélekre, Goreztka 9-est játszott, de nem ment mélységbe, és Reus ritkán találta a saját helyét a tizenhatoson belül. Özil baloldali passzokkal próbálkozott, amit a koreaiak simán levédekeztek. Eddig rendszeresen Müller feladata volt a széleken felfutni, és területet nyitni vagy simán csak befejezni. A Bayern-csatár nem játszott jól a vb-n, és jogosan ült a kispadon Korea ellen. Így a németek kifogytak a csatárokból, aki Özil passzaival tudna mit kezdeni. Werner ezeket nem nagyon tudta. A bemozgásai nem voltak rosszak, de nem is tudta kompenzálni ezeket a jó lövéseivel. Amikor Özilnek egyre mélyebben kellett játsszon a második félidőben, elvesztette a hatékonyságát és Németország a labdatartáson kívül semmit nem tudtak csinálni.

4. Löw felteheti magának a kérdést

Joachim Löw nem lett túl szerencsés a 2018-as VB-n, de érthető cseréket csinált a meccsek előtt. Dél-Korea ellen nem sikerült stabilizálni a csapatot, és az utolsó passzok, vagy maga a lövés sosem sikerült. Nagyon kevés lövés az óriási labdabirtoklás mellett. A Goretzka-Müller cserével lábon lőtte magát. Müller semmi értékelhetőt nem tett a meccshez, Özil is mélyet zuhant, ami a támadójátékra óriási hatással volt. A világbajnok edző felteheti magának a kérdést a következő napokban. Löw sokszor váltott taktikát élete során, és bízik abban, hogy 2020-ra újra egy jó csapatot tud létrehozni. Ő és a DFB megegyeztek ebben, és szerződést is hosszabbított.

5. Nincs támogatás?

Ez a te bajod. Ami a Kroos-interjúból a Svédország elleni meccs után volt látható, mindenekelőtt arról volt szó, hogy a változó hangulatot, ami Németországban uralkodott, átkerült a válogatottba is. Bár a középpályás sokak véleménye szerint örült volna a korai visszavonulásnak. De a sorok között világossá vált, hogy a támogatás nagyon fontos lehet. 2006 és 2014 között Németország minden bizonnyal profitált a saját országuk hangulatából, amelyet a versenyeken véghezvittek. Az emberek lelkesedtek, lelkesedtek, szenvedtek velük, és nagyrészt olyan csapat mögött álltak, amely barátságos és megközelíthető módon leginkább a külvilág felé nyitott. Miután győzött a világbajnokságon, saját státusza jelentősen megnőtt. Bierhoff szerint a DFB a negyedik hatalom az államban, csak egy példa a túlbizalomra. Azóta a "Die Mannschaft" olyan marketingcsapattá fejlődött, amely egyre inkább távolodik a rajongóktól. Bierhoff és a DFB már nem ismerte a határokat. A marketing gép megállíthatatlan volt. Az egyszer valóban befolyásos DFB csapata, amely az összes kultúrából származó embereket együttvéve váltotta, túlbecsülte a társulást, ami megnehezíti a rajongók számára, hogy egy nagyszerű csapattal azonosuljanak. Nagyon sok helyen megvitatták, és sok német valóban boldog volt a kieséstől. Az elkövetkező néhány évben a DFB feladata, hogy javítsa saját imidzsét. Csak akkor lehet, ha hamarosan visszaáll a 2006 és 2014 között létező hangulat Németországban. Egyedül emiatt ez a korai kiesés talán még jó is lehet a Die Mannschaft számára.

Oliver Bierhoff újragondolná stratégiáját. A kevés néha több, és még a legjobbaknak is kell egy kis szünetet.

6. Újjáépíteni? Egy kicsit!

A csapat kiesése sok helyen drámai helyzetnek számít. Valójában azonban ez nagyszerű lehetőségeket kínál. A katasztrófa hangoztatása most nem lenne jó megoldás. A gyenge teljesítmény ellenére az tanulság egyszerűen nem elég. Természetesen az önmegvalósítás és a birtokukban levő kreativitás hiánya meglátszik. Végül azonban a csapat struktúrája és az otthon maradók neve azt mutatja, hogy a jövő még mindig nagyszerű lehet. Csak akkor, ha a helyes következtetéseket levonják. A régebbi játékosokat kritikusan elemzik, hogy lássák, ki tud és nem tud segíteni a csapatnak a jövőben. Még a legjobbak néha csak pihenhetnek, és némelyiknek a legjobb szezonja van a hátuk mögött, vagy már nem illik a játékhoz. Az idei évtől kezdődően a fiatalabb játékosoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy bebizonyítsák magukat és megtegyék a következő lépéseket. Nem elég drámai ebben az időben, de Süle, Kimmich és a Brandt – féle játékosok tapasztalatot szereznek, tanulhatnak, és már fontosabbak lesznek a következő versenyen. Mindazonáltal a teljes „felfordulás” nem lenne helyes megközelítés. Nem minden követ kell felforgatni a csalódás után. Gyakran mondják, hogy az igazság a pályán van. A döntő nüanszok hiányoztak ott, de mindenekelőtt a csapat oszlopai által a támaszték nyújtása. Egy új vezetői vita kevésbé lenne hatékony, mint egy új stratégia, és nincs értelme kicserélni a tapasztalt játékosokat. Megfelelő eszközre van szükség ahhoz, hogy a már meglévő csapatot újra fel tudják építeni.

7. Dicséret a három ellenfélnek

Amit sok elemzésben elhanyagoltak, azt az utolsó pontban meg kell említeni. Amikor a legjobbak a mottójuk ellenére pihennek, az ellenfeleknek ott kell lenniük. És mindannyian ottvoltak. Mexikó, Svédország és Dél-Korea rájött a német csapat gyengeségeire. Mexikó változó nyomást alkalmazott, ami Kroos és Hummels játékát kizárta. Tudták, hogy Khedira gyengesége a labdabirtoklás, és hogy Kimmich ennek megfelelően izolálható. Képesek voltak a világbajnokot megleckéztetni egy rendkívül gyors ellentámadásokkal tűzdelt meccsen. Ez a lecke pszichológiai hatással volt a németekre, ami meg is zavarta őket. Svédország védekezőbb és mélyebb felfogásban játszott, és ez hajszál híján sikeresen is lett. A játék kezdettől fogva másképp alakulhatott volna, ha Löw csapata szerezte volna a korai gólt. Végül azonban a skandinávok is jó munkát végeztek a védekezésben, mert a világbajnokot a szélekre kényszerítették, és csak néhány jól támadásuk volt. Dél-Korea további nehézséget jelentett Németország számára a mély védekezéssel. A „hatosok” nagyon beleereszkedtek egy védelmi láncba, annak érdekében, hogy jól védjék a széleket, és a megfelelő pillanatban is előre lépjenek, hogy az ellenfelet a szélre irányítsák, és ugyanakkor védjék a középső területeket. Özil párszor találta csak helyét, de a dél-koreai gól előtt a veszélyes zónák is zárva voltak. Németország mindhárom játékban hibázott, mert nem találtak megoldást. Azonban három nagyon jól szervezett csapat ellen, akik azt mutatták, hogy a minőség, a sztárok nem minden. Mexikó, Svédország és Dél-Korea!

Kilátások az FC Bayern számára

Másrészről Bayern számára is pozitív lehetőségek vannak. A játékosok gyorsabban térnek vissza az edzésekre, és összeszokhatnak az új edzővel. Mindazonáltal a klub hosszú pihenőt adott játékosainak. Bárki, aki látta Thomas Müllert, Mats Hummelst vagy Joshua Kimmichet a Dél-Koreával szembeni vereség után, üres, megdöbbent arccal néztek egymásra. Kezdetben Hummels alig talált szavakat az interjúban. Az ismételt Bajnokok Ligája-vereség a Real Madrid ellen, az Eintracht Frankfurt elleni elvesztett kupadöntő és a csalódást keltő világbajnokság ellenére nem szabad a csapatot alábecsülni. Ezért fontos, hogy a Bayern játékosok kitisztítsák fejüket, majd tiszta fejjel induljanak neki az alapozásnak. A vereségek erőt adhatnak, különösen akkor, ha konstruktív módon kezelik őket. Ez minden klub tudja, a Bayern is.

Forrás: https://miasanrot.com/

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/55308/pics/lead_800x600.jpg
Hírek a válogatottról,NATIONALELF HÍREK
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?