Lewandowski volt Piqué interjú alanya

Tóth Renáta

Gerard Piqué a The Players Tribune oldalnak készített interjút Robert Lewandowskival, még a világbajnokság kezdete előtt.

Piqué interjú alanya ezúttal Robert Lewandowski volt

Gerard Piqué: Köszönöm Robert, örülök, hogy itt lehetek veled ma. Úgy hallottam, nagyon sportos családod van.  A szüleid, a testvéred, a feleséged…
Robert Lewandowski: Igen ez így van, a feleségem most is sportol még, karatézik, Európa-bajnokságon is volt. Jól ismerem a küzdősportokat, édesapám judózott, én is edzettem fiatalon, édesanyám pedig röplabdázott. És amikor fiatal voltam, tudtam, hogy valamit sportolnom kell majd, viszont a futball volt az a sport, amit megszerettem, és ezzel akartam foglalkozni.

G.P: A karrieredet Lengyelországban kezdted. Úgy gondolod, Lengyelország sokat invesztál a játékosaiba, hogy elérjék a profi szintet, vagy amikor Te kezdted, akkor nehezebb volt?
R.L: Igen, sokkal nehezebb volt, mert amikor fiatal voltam, nem voltak top játékosok a legjobb európai csapatoknál.  Tudtam, hogy nekem annak kell lennem, gondolkodnom kellett azon, hogy lehetek a legjobb, nemcsak Lengyelországban. Ahogy mondtam, nehéz volt. Így most belegondolva úgy hangzott, mintha a jövőmről lenne szó a futballban, hol akarnék  játszani majd a jövőben. És arra kellett gondolnom, hogy a világ legjobb, vagy Európa legjobb csapata legyen az. Ezért is volt nehéz időszak számomra, de hittem abban, hogy meg tudom csinálni, és keményen kell dolgoznom ezért. Talán ezért is tartok ma itt, ahol vagyok.

G.P: 2008-ban debütáltál a lengyel válogatottban.
R.L: Igen.
G.P: San Marino ellen, azt hiszem.
R.L: Igen.
G.P: És gólt is lőttél az első meccseden. Milyen volt játszani és gólt lőni a válogatottban? Izgatott voltál? A családoddal ünnepeltél? Mit csináltál?
R.L: Fantasztikus érzés volt, minden gyermek Lengyelországban arra vágyik, hogy a válogatottban játszhasson. És ez a mérkőzés nekem, San Marino ellen, akik igaz, nem egy nagy csapat, de nekem ez nem számított, mert csak arra gondoltam, ez az első meccsem, és 19 vagy 20 éves voltam, nem emlékszem pontosan, de tudtam, hogy valóra vált az álmom. Fantasztikus este volt. A meccs után felhívtam a barátnőmet és a családomat. Időre volt szükségem, hogy elhiggyem, tényleg játszottam a válogatottban.
G.P: Hogy felfoghasd.
R.L: Igen pontosan, hogy felfoghassam.

G.P: Mik az elvárásaid? Szeretnéd elérni a 100. mérkőzést a válogatottban? Szeretnél valami nagy dolgot elérni a válogatottal? Egyértelműen te vagy a válogatott legnagyobb csillaga. Nem érzel nyomást magadon, amikor játszol? Mit érzel, amikor felhúzod a válogatott mezét?
R.L: Mindig, amikor a lengyel válogatottban játszom, más érzés fog el, mint amikor, egy klubnál játszom. Nem tudom, te is így érzed-e. Néha nem tudom megmagyarázni, mit érzek, de nagyon más. És tudom, hogy azok az emberek, akik eljönnek a stadionokba, bíznak benne, hogy nyerni tudunk, hogy valami nagyszerű dolgot fogunk csinálni.
G.P: Valami nagyszerűt?
R.L: Igen. Mert jól játszunk, de ezeknek az embereknek ez sokkal többet jelent egy győzelemnél vagy egy jó mérkőzésnél.  Álmodozás a VB-ről is, nemcsak játszani, hanem valamit el is érni, nemcsak egy-két mérkőzést, győzelmet.

G.P: Mi a legelső emléked fiatalként egy világbajnokságról?
R.L: Úgy emlékszem 1998-as, franciaországi volt. 10 éves voltam akkor, de már akkor is arról álmodtam, hogy egyszer eljön az az idő, amikor én is játszhatok világbajnokságon.

G.P: Később még beszélünk az oroszországi VB-ről is. De most a lengyelországi EB-ről szeretnélek kérdezni, amely egyértelműen egy nagy lehetőség volt számotokra. Úgy emlékszem, a csoportkörben kiestetek, és nyilván jobb eredményre számítottatok. Mik voltak az elvárásaitok a csapattal?
R.L: Igen, ez így van. Lengyelországban mindig nagyok az elvárások, és tudtuk, hogy otthon játszunk, a szurkolóink előtt. De úgy gondolom, a helyzetünkhöz képest túl magasak voltak az elvárások. De azt is tudom, hogy jobban is játszhattunk volna, meg volt az esélyünk, hogy továbbjuthassunk. Nem voltunk elég magabiztosak, nem is tudom, mi történt azon a héten velünk. Nem tudtunk jobban játszani és nem nyertünk.
G.P: Talán a nyomás, hogy otthon játszotok?
R.L: Talán nem álltunk készen erre a tornára hazai pályán. Tudtuk, hogy néha túl magasak az elvárások Lengyelországban, de erre fel kell készülni. Most már megvan a csapatunk, a játékosok tudják, mit várnak el tőlük. De 2012-ben más volt a helyzet, viszont jó alkalom volt arra, hogy tanuljunk.

G.P: Akkor beszéljünk a VB-ről. 2010-ben és 2014-ben Lengyelországnak nem sikerült kijutnia. Úgy gondolod, idén Oroszországban sikerül a lengyel válogatottnak valami nagy dolgot elérnie?
R.L: Nagyon jó csapatunk van, nagyon sok jó játékossal. Úgy gondolom, a legfontosabb az első mérkőzés lesz majd, Szenegál ellen, és ha megnyernénk ezt a mérkőzést, mert a következő, Kolumbia ellen bármi megtörténhet. De tudjuk, hogy jót tenne nekünk, jó érzés lenne. A 2016-os EB-n is megnyertük az elsőt, úgy emlékszem, Írország ellen. És ez fontos lenne a VB-n is. Ha nyernénk, előrelépés lenne, és a második mérkőzésen még jobban játszhatnánk.

G.P: Beszéljünk kicsit a csapatodról. Már 8 éve vagy Németországban. Ez soknak tűnik.
R.L: Igen, az. (nevet)
G.P: Azt gondoltam, hogy a német és a lengyel nyelv nagyon hasonlít, de azt mondtad nekem, hogy teljesen különbözőek. (nevetnek együtt)  Szóval, hogy érzed magad itt? Milyen volt a 4 éved a Borussia Dortmundnál? Gólkirály voltál, Bundesligát nyertél, más kupákat. Bajnokok Ligáját még nem nyertél, ez lehet a rövid távú célod. De hogy látod a jövődet, mit gondolsz, mit fogsz csinálni az elkövetkezendő években?
R.L: 29 éves vagyok és tudom, az a legfontosabb, hogy sérülés nélkül játszhatok. És sok éven át játszhatok még. Meglátjuk. Tudom, hogy már 8 éve játszom Németországban, és pár éve még azt mondtam, nem akarom az egész karrieremet egy ligában eltölteni, de nem tudom megmondani, mit tartogat számomra a jövő.
G.P: Talán változást?
R.L: (nevet) Ezen még nem gondolkozom, mert most a jelenre koncentrálok, a következő mérkőzésre, hétre – nem pedig a következő hónapokra vagy hosszabb időszakokra.

G.P: Szerencsés vagy, hogy olyan nagyszerű edzőid voltak, mint Klopp, Guardiola, Ancelotti vagy Heynckes. Elmondhatod valamelyikőjükről, hogy valamilyen különleges, mély benyomást keltett benned?
R.L: Igen, szerintem Pep volt az. Sokat beszéltem vele, arról, hogy mit tehetnék még…
G.P: Szeret beszélgetni a játékosaival.
R.L: Igen. Kíváncsi voltam, mit gondol az én szemszögemből nézve, hiszen ő nem csatárként játszott. Sokszor mondta, én vagyok a legjobb ezen a poszton, jobb, mint amilyen ő volt. Elmondhatom, Pep az az edző, aki változtatott a játékomon.

G.P: Igen, ezt én is elmondhatom. Kloppra visszatérve. Érdekes fickónak tűnik, nem ismerem őt személyesen, de valóban olyan őrült, amilyennek látszik, vagy csak a TV-ben és az öltözőben az, vagy teljesen más ember? Mert néhány reakciója elég őrültnek tűnik.
R.L: Igen, de el kell hogy mondjam, néha én se tudtam, mit csinál. És én is meglepődtem, hogy ez tényleg ő? Olyan apa figura, mint egy jó barát, akár reggel 5-kor is felhívhatod, ha gond van, és ő csak ennyit mond: OK, találkozzunk és megbeszéljük. Néha, ha hazamentem, azt kérdezték, láttad mit csinált Klopp. Mondtam, nem.
G.P: És nem hitted el?
R.L: Igen, nem tudtam elhinni, mert az edzéseken nem ilyen volt. Oké, tudom, néha szívesen velünk játszott volna, megértem őt. Örülök, hogy úgy gondolhatok rá, hogy valaki úgy beszélt velem, mint egy jó baráttal, mintha az apám lett volna.

G.P: Az interjúnk végéhez értünk. Tudsz róla, hogy három Guiness rekorddal büszkélkedhetsz?
R.L: 4.
G.P: 4 rekorddal, azon a Wolfsburg elleni mérkőzésen csereként álltál be, a leggyorsabb mesterhármast érted el, 5 gólt lőttél 9 percen belül, ezzel a leggyorsabb vagy az európai ligák történetében. Mit éreztél akkor? Minden labda felém jön és be kell őket lőnöm a hálóba?  
R.L: Azt kell, hogy mondjam, nem tudom megmagyarázni, mi történt akkor. 9 perc alatt 5 gólt lőttem. Oké, kicsit mérges is voltam, amiért nem játszottam az első perctől kezdve. Egy sérülés után voltam, nem is voltam formában. Pep azt mondta nekem, a padon kezdek, és azt gondoltam, ez komoly?
G.P: (nevet) Azután a meccs után meggondolta magát.
R.L: Oké, talán igaza volt, mert 3 nappal előtte még játszani sem tudtam. Készen álltam, de azt mondta, nem játszhatok.
G.P: Minden játékos egyenlő.
R.L: Igen, pontosan. És néztem a meccset, 1:0-ra vesztésre álltunk. 45 perc után Pep odajött hozzám és azt mondta: szükségünk van rád. Pár percen belül lőttem egy gólt, és azt gondoltam, még egyet kell lőnöm, mert így csak 1-1. És ez így volt minden egyes gól után. De az 5. gól után sem tudtam, hogy mindez 9 percen belül történt. Azt hiszem, szükségem volt egy kis időre, hogy felfogjam, mit is tettem ezen a meccsen. Talán 3 vagy 4 hónappal később sikerült csak, Karácsonykor, amikor a családommal vacsoráztunk, és csak ennyit mondtam, igen, hihetetlen volt. De megmagyarázni továbbra sem tudom, hogy sikerült, nincsenek rá szavak.

G.P: Kedves Robert, köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Örülök, hogy meglátogathattalak az otthonodban.  München igazán nagy város.
R.L: Tudom (nevetnek együtt).
G.P: De nagyon hideg van itt. Nem tudom, találkozunk-e még Spanyolországban a jövőben, ott az időjárás sokkal jobb. Köszönöm az interjút.
R.L: Én is nagyon köszönöm.
G.P: Köszönöm, Robert.

forrás: theplayerstribune.com

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/55150/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Interjúk, nyilatkozatok,robert lewandowski
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?