"Klinsmann 2004-ben azért hívott fel, mert éppen munkanélküli voltam"

Tóth Renáta

A t-online.de oldalnak adott interjújában Joachim Löw mesélt az eltelt 12 éves időszakról a válogatottnál, valamint szóba került az oroszországi VB mellett a közös ebéd a kancellárasszonnyal is.

Löw álmában sem gondolta volna, hogy szövetségi kapitány lesz belőle

Löw Úr, az előző két világbajnokságán mindkét első mérkőzését megnyerte a válogatott. Mennyire fontos egy jó kezdés Mexikó ellen?
Nagyon fontos. A torna további részéhez rengeteg önbizalmat ad, másrészről a második mérkőzésen kevesebb lesz a nyomás.

Milyen érzéseket vált ki Önből a VB kezdete?
Nagyon várom, az nagy tornák mindig különlegesek, számomra a VB nagyobb jelentőséggel bír egy Európa-bajnokságnál. Különböző és a legjobb csapatok a világ minden tájáról, más-más jellemmel. Örülök, pedig tudom, mi vár ránk. De most a csapattal együtt töltött pár hét alatt egy fajta dinamizmust váltott ki belőlem, belekerültem egy áramlatba, és nagyon élvezem.

Azt mondta, már nem idegeskedik egy-egy torna előtt. Mitől tud ideges lenni – a futballon kívül?
Mindig vannak olyan dolgok az ember életében, melyek nyugtalanítják. Félelmek nélküli emberek nem léteznek, mindig vannak bizonyos félelmek. De ha a sport oldaláról beszélünk, nem félek, mert már sok mindent megtapasztaltam: vereségek, sérülések, befolyásoló külső körülmények. Ezt mind jól tudom kezelni. A felkészülés során, ha nem megy minden a terv szerint, mint például Ausztria ellen , akkor könnyebb nekem. Ebből is tudom, mi az, amit még jobban kell csinálni.

A válogatottal olyan szörnyű helyzetet is átéltek, mint a párizsi terrortámadás. Oroszországban is fennáll a terrorveszély. Megpróbálják ezt figyelmen kívül hagyni?
Igen. Tudom, hogy egy ilyen tornán milyen biztonsági intézkedéseket tesznek meg. A tavalyi Konföderációs Kupán abszolút biztonságban éreztük magunkat, az utazások során is. Nagyon barátságos fogadtatásban részesültünk. Ezért sem félünk. Akkor Párizsban ez természetese teljesen más helyzet volt.

Megváltoztatta Önt a 2014-es világbajnoki győzelem?
Úgy érzem, egy ilyen siker még több higgadtságot ad. Teljesen megbízom a játékosokban, az edzői stábban, a képességeinkben – és ez megnyugtat engem. És a tudat, hogy mindent megteszünk azért, hogy sikeresek legyünk. Nagyobb az öröm, mint a stressz egy ilyen tornán.

Előny szövetségi kapitányként dolgozni, mint egy klubnál edzőként?
Többek között. A tornák között van lehetőségem tovább képezni magam. Spanyolországban, Angliába utazom el egy-egy mérkőzésre, foglalkozom a mexikói és a kolumbiai labdarúgással – megismerem más országok futballját a világból. Az, hogy tanulhatok, hihetetlen előny. Másrészt a válogatott mérkőzések idején kevés időm van, ez pedig néha nagy nehézségeket okoz. Ilyenkor néha irigylem a kollégákat, akik kluboknál dolgoznak, és napi kapcsolatban vannak a játékosaikkal.
Egy hosszabb szünet során mindig felteszem magamnak a kérdést, mi lesz a legfontosabb feladat a néhány kevés nap során. Egy torna előtt és során természetesen más a helyzet, az együtt töltött hetek során közelebb kerülhetek a játékosokhoz.

Melyik a nehezebb: szövetségi kapitányként világbajnokságot nyerni, vagy edzőként éveken át egy klubnál dolgozni és címeket nyerni?
Néha hiányolom a mindennapi munkát, de ugyanakkor értékelem is a szabadságot is.
A mindennapos nyomás nélkül hatalmas fejlődésen mehettem át, láthattam más dolgokat is, és nem egy ligában kezdtem.
Láthatok más nemzeteket, más mentalitásokat, más játékstílusokat – és ez segített a tovább fejlődésemben. Mi történik például az ázsiai és dél-amerikai futballban.
Mindkét munka nagy felelősséggel jár, de világbajnokságot nyerni és a világ legjobb csapatává válni egy olyan hatalmas cél, amit egy klubcsapattal nem lehet elérni.

Milyen különbségeket lát még ezen felül?
Néha úgy gondolom, klubedzőként nagyobb befolyásom lenne és fejlődési lehetőség is lenne számomra. Másfelől viszont nagyszerű egy ilyen tornára kijutni, és érezni, hogy a válogatott mögött áll egy egész nemzet támogatása.

Gondolta volna egyáltalán, hogy szövetségi kapitány válik Önből? Számolt valaha ezzel?
Az Isten szerelmére, dehogy. Soha egy pillanatig sem gondoltam erre. Viszonylag fiatalon dobtak a mély vízbe. Volt egy ötletem, egy tervem, és nem mindig a legjobb megoldásokat találtam meg. Voltak hullámvölgyek, és én is kerestem az irányvonalat.
És ez betudható a tapasztalatlanságomnak. Őszinte leszek. Ha akkor nem lettem volna munkanélküli, Jürgen nem hívott volna fel. És amikor 2006-ban azt mondta, ő nem folytatja tovább a munkát, akkor azt gondoltam, egy klubnál kötök majd ki. De azzal nem számoltam, hogy én vehetem át a válogatottat.

És 12 évvel később Ön a német futball lámpása…
(nevet) Nem, vannak olyanok a német futball történetében, akik nagyon sokat értek el. Én nem így látom magam, és nem egy komfortzónában. Edzőként folyamatosan bizonyítanom és megújulnom kell.

Személyesen tartja a kapcsolatot a kancellárasszonnyal. Vajon Merkel asszony most is fog SMS-t írni Önnek a VB alatt?
Oliver Bierhoffon keresztül tartom vele a kapcsolatot. Ha sok sikert kíván, akkor rajta keresztül teszi ezt meg. De gyakran meghív minket, és ilyenkor nagyon egy kellemes étkezés egy egy pohár bor mellett nagyon jól el tudunk beszélgetni. És egy dolgot el is árulhatok….

Mi lenne az?
Azt mondtam Merkel asszonynak, hogy a kedvencem a cordon bleu hasáb- vagy sült burgonyával. Azóta mindig ez a menü, amikor találkozunk. És a szakács remekül főz.

Olyan nagyszerű játékosokkal dolgozhatott együtt, mint Lahm, Schweinsteiger és Ballack. Melyikük volt a legnagyobb?
Mindegyikük egyedülálló játékos volt a maga módján. Vannak olyan játékosok, akik nagyon tehetségesek, koncentráltak és fegyelmezettek – ők a legjobbak. Ilyen volt Lahm és Schweinsteiger is; most pedig Toni Kroos, Mats Hummels, Jérôme Boateng, Thomas Müller, Sami Khedira vagy Manuel Neuer. És vannak olyanok, akik kevésbé tehetségesek, de intenzívebben dolgoznak, ezáltal ugyanerre a szintre juthatnak – ők pedig egy edző számára szintén fontos játékossá válnak. És vannak olyanok is, akik hatalmas tehetséggel vannak megáldva, de elkényelmesednek – ők viszont már problémásabb játékosok.

Hogy sikerül motiváltnak maradnia úgy, hogy szinte mindent elért már?
El kell ismernem, hogy a 2014-es VB után pár hónapig én is kerestem a lelkesedésemet és az új elérendő célokat. Tudtam, hogy felértünk az abszolút csúcsra, de most hogyan tovább? Lehet még ennél jobb is?

És azután?
Rájöttem, hogy fejlesztő is lehetek. Olyan fiatalokat látok, mint Kimmich, Goretzka, Werner, Brandt, Sané és elképzelem, hol lesznek ezek a játékosok négy vagy öt év múlva. Mit tehetnék ezért? És milyen lesz a futballunk ezután? Ez volt kezdetben a legfontosabb nekem a válogatottnál.

Hogy érti ezt?
Németország relatív jól szerepelt a nagy tornákon, de ahogy a 2000-es és 2004-es EB-n játszottak, az sok szurkolónak nem tetszett, csalódást keltő volt. Ekkor mondta azt Jürgen Klinsmann: a saját focinkat kell ismét játszanunk. Mert az, amit mi is tudunk, azt a kis csapatok is tudják: futni, küzdeni. De mindez kevés, ez már a 80-as években is volt.
Ez ma is fontos, de nem lehet ez az egyetlen, amit felmutathatunk. És világos volt számomra, hogy ezzel a stílussal nem lehetünk újból a csúcson. 2014-ben is azt mondtam, világbajnokok vagyunk, ez jó és klassz, de ha a csúcson akarunk maradni, változtatások is kellenek – és az idei világbajnokság után is így lesz. Katarban ismét egy másik csapattal szeretnénk felállni – és ennek a felépítése már most egy hatalmas motiváció számomra.

forrás: t-online.de

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/54295/pics/lead_800x600.jpg
2018 Világbajnokság,Bayernesek a válogatottban,Hírek a válogatottról,Interjúk, nyilatkozatok,joachim löw,NATIONALELF HÍREK
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?