Löw: „Világbajnok vagy, mi a gond?“

Tóth Renáta

Joachim Löw a Kuriernak adott interjújában mesélt a 2014-es világbajnokság megnyerését követő időszakról, és hogy milyen tervei vannak még, amiket meg szeretne valósítani a válogatottal.

Joachim Löw 4 évvel ezelőtt a csúcsra ért a német válogatottal, de vannak még további tervei

Valószínű soha nem fog hozzászokni ahhoz, hogy mindig figyelik, mit csinál. Közel 12 év alatt, amióta szövetségi kapitány, kidolgozott egy koncepciót, amely segít neki a népszerűségét és ismertségét kezelni.
Az eppani edzőtábor alatt sok játékos sötétített üveges autóval járt, de Löw nem hagyta ki az alkalmat, hogy elugorjon a kantinba egy eszpresszóért.


„Megpróbálok a lehető legnormálisabban viselkedni.” – mondta az 58 éves edző.


Még akkor is, ha nem mindig könnyű neki.  Ha Freiburgban otthon van, idegenek csengetnek be hozzá, hogy szerezzen nekik jegyeket a világbajnoki mérkőzésekre. Eppanban pedig amikor biciklivel ment az edzésre, rajongók tömkelege vette körbe.


„Sok ember vett körül. Egy fotó ide, egy fotó oda. Bárki elveszett volna körülöttük.”

KURIER: Milyen az élet ismert emberként?
Joachim Löw: Mindig attól függ, éppen hol vagyok. Otthon, Freiburgban nem olyan rossz, ismernek az emberek, általában egy-egy fotóval megúszom.

Mikor és hol a legkellemetlenebb Önnek?
Más városokban rosszabb, főleg reptereken és pályaudvarokon, ott egy pillanatnyi nyugtom sincs. Például ülök a vonaton, felszállnak a szurkolók, felismernek és énekelni kezdenek. Őszintén szólva néha legszívesebben kiugranék az ablakon. Tudom, hogy aranyos ötletnek szánták, de nekem nem mindig olyan egyszerű ez.

Szívesen látogatta a kantint Eppanban, nyugodtan reagált a legutóbbi tesztmérkőzésekre. Ilyen higgadt egy világbajnok?
Már tudom, mik az elvárások, és mi minden történhet egy-egy nagy tornán. 4 meccsen keresztül jól játszhatsz, de egy rossz napon, bármi megtörténhet, és kiesel. Jól emlékszem a franciaországi EB-re.

A Franciaország elleni elődöntőre.
Schweini kezezése, büntető ítélése, és mindennek vége. Egy ilyen tornán nem lehet mindent megtervezni, sok szerencsére is szükség van az egyenes kieséses szakaszban, illetve a döntőben. Tudom, hogy 4 éve a döntőt Argentína ellen el is veszíthettük volna. Ha Higuain gólt lő, talán máshogy alakul a történet.

De nem sikerült neki, és most Önök a világbajnok csapat. Hogyan élte meg a győzelem első óráit?
Először felpörgetett, majd jött a hihetetlen eufória.

És utána?
Utána jön ki a fáradtság. Teljesen kész voltam, nem akartam senkit látni és hallani. Talán két pohár italt ittam meg a döntő után és hajnali 2 óra, fél 3 felé azt mondtam, megyek aludni.

Mi volt a válasz?
Az, hogy most jön a legnagyobb buli, nem mehetsz aludni.

Érzett a győzelem után egyfajta ürességet?
A torna után néhány nappal Szardíniára utaztam. Velem tartott a tanácsadóm is, és megkérdezte: "hé, világbajnok vagy, mi a gond?" Azt feleltem csak, hogy hagyjon békén, nem akarok semmit tudni a világbajnokról.

Hogyan kapott újból erőre? Mikor tért vissza a motiváció?
A VB után sokszor feltettem a kérdést: mit is akarunk egyáltalán? Az első válogatott mérkőzésen a VB után szeptemberben vettem észre, hogy valami más lett.

Mi változott?
6 héttel korábban volt a VB-döntő, nem láttam dinamikát erőt. Mindannyiunknak az volt az érzése: rendben, megcsináljuk, mi vagyunk a világbajnokok. Akkor reagálnom kellett.

Milyen módon?
Azt éreztem, ez így nem megy, nem fog működni. Két hónappal később azt mondtam a fiúknak: „srácok, ismét küzdenünk kell, ha a fent akarunk maradni.” És sokkal nehezebb fent maradni, mint azt elérni.

Változtatott valamit?
Az edzői stábbal közösen döntöttük el, mi az amin változtatnunk kell. A folyamat, a rendszer, a játék módja. Nem minden maradhatott úgy, ahogy volt. Viszont ez nagyon motivált engem, magával ragadott.

Volt előnye annak, hogy sokan a világbajnokságot követően befejezték pályafutásukat a válogatottnál?
Egy generációváltás és a sok új játékos megjelenése nem volt rossz, még akkor sem, ha kicsit furcsa is volt az elején.

Furcsa volt?
Igen, azt gondoltam: Lahm mindig itt volt. Klose, Mertesacker, Poldi, Schweini mindig hiányoztak. Ők mind az elejétől kezdve velünk voltak.

Milyen a munka a mai huszonéves játékosokkal?
Teljesen más generáció, mint korábban Lahm, Klose vagy Mertesacker voltak.

Miben más?
Néha nehéz megtalálni a közös témát, velem is elég csendesek. Az idősebb játékosokkal mindenről lehet beszélni, nemcsak a fociról. De a fiataloknál más a helyzet, minden csak a telefonon van, és szinte csak vizuális és optikai ingerekre reagálnak, erre fogékonyabbak. SMS-t nem is olvasnak. Talán tényleg használni kellene az Instagramot.

2022-ig meghosszabbította a szerződését. Láthatjuk Önt még klubcsapatnál edzőként?
Érdekelne, időközben mindig kapok jó megkereséseket. De egy válogatottnál edzőként dolgozni mindig valamivel különlegesebb.

Elvállalna egy ilyen munkát? Egy ideje már távol van a napi rutinos munkától.
Ez biztosan nagy változás lenne. De például ha 2-3 hetet a válogatottal dolgozom, akkor fel vagyok töltődve utána. Persze sokszor hosszú a szünet a válogatott mérkőzések között, de ebben az időszakban is sok mérkőzést látok – mindenek előtt külföldön. És rengeteget tanulok ezekből. Ha még egy klubnál is dolgoznék, fogalmam se lenne ezekről.

Tekintsünk egy kicsit a jövőbe. A német válogatott edzőjeként utazik a 2022-es világbajnokságra, Katarba, amit decemberben rendeznek majd.
Ez a torna nagyon más lesz. Amennyire én tudom, a bajnokság és a világbajnokság között 8-9 nap lehet csak, így külön felkészülési időszakra nem lesz lehetőség. Másrészről a játékosok lábában 20 mérkőzés is benne lesz, nem lesz stressz az utazás miatt és a hőmérséklet is megfelelő lesz.
De talán olyan világbajnokság lesz ez, ahol a végén azt mondják majd: wow, micsoda tempó. És talán nekünk is okoz meglepetéseket majd.

Mennyire megterhelő Önnek, mint szövetségi kapitánynak egy ilyen egyenes kieséses szakasz?
Egy olyan világbajnokságon, ahol olyan nagy távolságok vannak, mint Oroszországban, teljesen kizökkenhet az ember a ritmusból. A mérkőzések többségére repülni kell, majd hajnali 4 óránál előbb nem érünk vissza a bázisunkra, és három nappal később ismét egy újabb mérkőzés – ez bizony fárasztó. Nálam a nyugtalanság a mérkőzést követően jelentkezik, és sokszor fel is ébredek az éjszaka közepén.

Tényleg?
Igen, és ilyenkor újra előjönnek a jelenetek a mérkőzésről. Utána pedig minden rendben lesz. Egy-egy tornán úgy érzem, egy alagútban vagyok. Csak a munkára koncentrálok.

forrás: kurier.at

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/54116/pics/lead_800x600.jpg
2018 Világbajnokság,Bayernesek a válogatottban,Hírek a válogatottról,joachim löw,NATIONALELF HÍREK
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?