VB: a legendás torna még mindig a régi?

A FIFA Világbajnokság többé már nem arról szól, aminek Jules Rimet megálmodta: a békéről és a közös játékról. Az egyre növekvő klubfutball mellett a nemzetközi tornák vesztettek jelentőségükből. A szurkolóknak viszont, továbbra is szinte egy ünneppel ér fel. Egy ilyen szurkoló meséli most el a történetét.

„Időnként a futball egy fájdalmas szórakozás, a halottakat is táncra perdítő győzelem utáni zene pedig nagyon hasonló tud lenni az üres stadion csendjéhez, ahol a vesztesek még mindig csalódottan ülnek a pályán, mozdulatlanul a lépések tengerében.”  – Eduardo Galeano

Mind emlékszünk az elsőkre. Az én első futballal kapcsolatos emlékemben egy monszuneső okozta bokáig érő víz és egy átázott iskolai egyenruha is szerepel. A félidőig nem voltam hajlandó levenni, nehogy egy pillanatról is lemaradjak. Aztán jött az egész testemet átjáró izgalom, amikor egy foghíjas, göndör mágus kapura lőtt. A labda egyszer csak a fizika törvényeinek ellent mondva irányt váltott, és a kapus feje fölött a hálóba vágódott. Még Ronaldinho Gaucho arcán is hatalmas vigyor volt, pillanatokon belül körbevették a csapattársak. Úgy éreztem lelassult az idő, földbe gyökerezett a lábam, mégis teljesen felvillanyozódtam.

Egy héttel később egy hotel tv-je előtt ünnepeltük a testvéremmel, az apámmal és a nagybátyámmal, hogy a brazil válogatott valamennyire jóvátette az 1998-as bukást. Aztán ahogy jött vége is lett, én pedig teljesen megfosztva éreztem magam valamitől, amit csak 7 napja ismertem meg. Ha vissza tudnék menni az időben, megmondanám a 12 éves Anunak, hogy még számos ehhez hasonló lesz az elkövetkezendő 16 évben. Ugyan az a fejetlenség és reménytelenség, a felejthetetlen pillanatok, és az emészthetetlen fájdalom, amit csupán csak az idő gyógyíthat.

És most hogy az ötödik Világbajnokságomhoz közeledek, megkérdeztem magamtól: még mindig ugyan azt jelenti számomra a torna, mint akkoriban? Vagy a klubfutball olyan mértékben ellopta a szívemet és a hűségemet, hogy már nem maradt helye egy olyan tornának, ahol olyan mértékben van jelen a hazaszeretet, mint a klubfutballban, a bajnokságokban soha nem lesz.

De valójában mi a helyzet a VB-vel? Megváltozott? Jogosan várjuk, hogy a jövőben is ugyan az maradjon? Hogy ezt megtudjuk, mielőtt előre tekintenénk, hátrafelé kell lapoznunk.

Volt egyszer egy francia ember egy kis faluból, nagy álmokkal

Ha rákeresünk Theuley-les-Lavancourt-ra a Google-ben, angol nyelven mindössze egy Wikipédia oldalt találunk, egyetlen mondattal: „Theuley egy közösség Haute-Saone-ben, a Bourogne-Franche-Comte régióban, Kelet-Franciaországban.”

Az információs részről azt is megtudhatjuk, hogy a területe alig 7,5 négyzetkilométer, a 2006-os adatok szerint a lakossága pedig 71 fő.

De a Wikipédia nem említi a szobrot, amit a falu lakói a leghíresebbé vált fiuk tiszteletére emeltek. 1998-ban a francia sportminiszter, Marie-Georges Buffet avatta fel. És megintcsak, az internet nem túl segítőkész a fotókat illetőleg. Végül egy 2010-ben a L’Est Republicain által közölt cikket találtam, és az elolvasása után, az igazat megvallva, kissé csalódott voltam. Az emlékmű mindössze egy tizenhatos egy füves területen egy focikapuval a bejárat fölött, ahol egy üvegablak mögé dugva találunk egy portrét Monsieur Jules Rimet-ről aki számos dolog miatt ismert, például „soha nem rúg méregből egy labdába”. De sehol nem említik az eredményeit, bár lehet hogy ez is csak a csendes emberre utal, aki soha nem helyezné magát az előtérbe.

Jules Rimet Theuley-ban született 1873 október 14-én. Mindössze 11 évet élt a kis faluban, 1884-ben a családjával Párizsba költöztek.

La Belle Epoque („A Csodás Korszak”)

„A Csodás Korszak” már több mint egy évtizede tartott, amikor a Rimet család Párizsba költözött. Az 1871 és 1914 közötti időszak még ma is az általános békéről, fellendülésről és fejlődésről ismert. De ahogy a fiatal Jules is láthatta, nem mindenkire volt jellemző a jólét, még a fővárosban sem. Jelentős elszegényedett réteg alakult ki azokban az években.

Miután 1897-ben Rimet befejezte a jogi tanulmányait, megalapította a Red Star-t, egy sport klubot ami nem a társadalmi hovatartozásuk alapján válogatta meg sportolóit. 1904 május 21-én – a futball iránti növekvő érdekeltség visszaesése ellen – Rimet részt vett a Fédération Internationale de Football Association (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség/FIFA) megalapításában. Abban az évben a Red Star az első osztályban szerepelt, Rimettel az elnöki székben. A jövő magjai el voltak vetve, türelmesen várták a kikelést. Rimet várakozása a Világháború érkezésével kissé hosszabbra nyúlt, de ez idő alatt a régóta dédelgetett álmai még nagyobbra nőttek.

Anees Folles („Őrült Évek”)

A háború okozta sebek lassan kezdtek beforrni; a résztvevő országokban pedig újra fellendült a gazdaság, a művészet és a kultúra. A húszas évek. A Jazz korszak. Párizsban ezt az „őrült éveknek” nevezték. Ezekben az években az art noveau art deco-vá fejlődött; Gertrude Stein ekkoriban tartotta híres szalonjait a Rue de Fleurus 27 szám alatt; a Rive Gauche és a Rive Droite megtelt kreativitással és olyan nagy nevek együttműködésével, mint Picasso, Chagall, Matisse, Miro, Dali, Fitzgerald és Hamingway; Henry Miller Montparnasse-t „a világ közepének” nevezte – és mindezek árnyékában Jules Rimet a Red Start a francia futball domináns alakulatává faragta, és tovább dolgozott az álmán, egy sport szeretete által egyesített világról.

Coup du Monde („Világbajnokság”)

1921-ben Jules Rimet követte Daniel Burley Woolfallt a FIFA harmadik elnökeként, amit rekordhosszúságú 30 évig tartott. 1928-ban javaslatot tett egy tornára – a „Világbajnokságra” – majd 1929-ben, a szavazást követően, a FIFA kiküldte a meghívókat a tagnemzeteknek. Több más pályázó mellett, a szövetségnek Uruguay tűnt a legalkalmasabbnak, mint rendező. Abban az évben a uruguayi válogatott címvédőként aranyérmes lett a nyári Olimpián, ráadásul a rendezés évében ünnepelték az első alkotmányuk századik évfordulóját. És persze az is hozzájárult a döntéshez, hogy az uruguayi futballszövetség felajánlotta, hogy az összes utazási költséget átvállalja.

Pelé és Vladimir Putin – az idei VB során biztosan látjuk még őket egy képen

Montevideoban nem tétlenkedtek a felkészüléssel – felépítették a Juan Scasso által tervezett Estadio Centenariot, ami Nagy-Britannián kívül a világ legnagyobb befogadóképességű stadionja lett. A legfontosabb feladat viszont a trófea volt. A neve találóan „Victory” (győzelem) lett, a körülbelül 30cm nagyságú, aranytalpú trófeát sterling ezüst és lazurit felhasználásával készítette el a francia Abel Lafleur. A trófea a győzelem istenét, Nikét ábrázolta, kezében egy nyolcszögletű kupával.

Amikor 1930 június 21-én az SS Conte Verde kihajózott a Nizzától délkeletre fekvő Villefranche-sur-Mer kikötőjéből, a 3,8 kilogrammos trófea ott pihent a FIFA elnökének bőröndjében. Rimet-vel tartott négy válogatott, akiket mind külön-külön kikötőkben vettek fel, illetve három kinevezett európai játékvezető is.

Amikorra 1954-ben Rimet visszavonult elnökségétől, a brit futballszövetség is beleegyezett a Világbajnokságon való részvételbe, és kialakult a torna ma ismert formája. A Coup du Monde készítője habár mindössze két évet élt a trófea elkészítése után, tartotta magát az elképzeléséhez, miszerint „a sport - és főként a futball – a megfelelő eszköz hogy megtanítsuk a világ tömegeinek a kereszténység értékeit, mint például a szorgalmasság, az őszinteség, a szabályok betartása és a tisztesség.”

Modern gladiátorok

Az emberi bőr folyamatosan megújul, körülbelül 27 naponta az összes sejtje lecserélődik. Szerencsére ez nem igaz a futballra.

De a labdarúgás ma már nem ugyan az mint Jules Rimet idejében; bizonyos értelemben ugyan olyan felismerhetetlen, főleg a belföldi bajnokságok, az angol Premier League-gel az élen ebben a mai globalizálódó világban (a Sky Sports biztosította az Egyesült Királyságban a legjobb csomagot a Premier League nézői számára, ami az elmúlt három évben több mint 3,5 milliárdos bevételt hozott nekik). A BBC által közvetített egyetlen mérkőzés, az FA kupa döntő szemcsés, fekete-fehér felvételek helyett ma már nyolc különböző európai bajnokság közül választhatnak egy gombnyomással az angolok. A futballban lévő hatalmas pénz soha nem látott körülményeket teremt a sportolóknak. Elég csak a technika vagy a sporttudományok fejlődésére gondolni, vagy az edző- és rehabilitációs központok folyamatos fejlesztésére. Ennek persze megvan a negatív hatása is. Egyre nagyobbak az elvárások a játékosok felé, de nem lehet vitatni, a játék teljesen átalakult a globalizációnak köszönhetően.

Tehát nem valami jó irányba haladnak a dolgok, igaz? Igaz? A csillogó felszínt lehántolgatva még mindig Rimet alapvető elveit találjuk? A korábbi FIFA botrány a „szervezett, mélyen gyökerező” korrupcióval kapcsolatban nem feltétlen erre utal. A belföldi bajnokságok komoly versenytársat jelenthetnek, hiszen a sűrűbb mérkőzések jobban lekötik az emberek figyelmét. Igen, a futball alapelveibe is befészkelte magát a kapitalizmus. De a Világbajnokság semmihez sem fogható.

Együttérzés

A Merriam-Webster szótár a „pathos” szót tapasztalatként, a szánalom vagy együttérzés művészi megjelenéseként, vagy a szimpátia érzeteként magyarázza. De ha a kifejezés görög gyökereit vizsgáljuk, ami csak a 16. században lett beolvasztva az angol nyelvbe, a pathos „tapasztalatot, eltűrést, szenvedést” jelent, és ezen felül a görögök úgy gondolták, a szenvedés és a küzdelem tapasztalása vezet a végső győzelemhez, a hírnévhez, a hőssé váláshoz.

A Világbajnokság nézőiként mi is kivesszük a részünket a küzdelemből, a csodákból, a szomorúságból. Dráma, sztárok, esélytelenek. Hol máshol lehetne egy hónap alatt hírnevet szerezni, vagy teljesen elveszteni azt? Hatalmas nyomás, intenzitás, extrém helyzetek, ahol bármikor megtörténhet a lehetetlen. Mindemellett a látvány, ami katartikus érzelmeket vált ki belőlünk, nézőkből. Mert amikor kilépünk a stadionból az elképesztő élményeinket szertefoszlatja a valóság, és már csak az emléktöredékek maradnak, mi pedig még többre vágyunk. A Világbajnokság pedig többet nyújt mint bármely bajnoki meccs, érezhetjük, hogy valami hatalmasnak vagyunk a részesei – elég csak Egyiptom vagy Panama ünneplésére gondolnunk, mennyit jelent a szurkolóknak csak az, hogy egyáltalán a nemzeti csapatuk ott lehet a VB-n. Ez mind a történelem része, egyedülálló élmény, és a tudat, hogy 4 évente mindössze egyszer adatik meg ez a különleges lehetőség.

„A mai végletekig megosztott társadalomban a Világbajnokság az egyik utolsó rendezvény, amit egy emberként követnek egész nemzetek egyidőben, és másnap reggel biztosan a VB lesz a beszédtéma mindenki között.” (Raphael Honigstein)

A kezdetleges VB, 1930-ban, egy olyan világba érkezett ami már túl volt egy világháborún, Rimet számára pedig sokkal többet jelentett, mint a futballtehetségek kirakatba állítását. A futballt eszköznek tekintette, amivel egyesítheti a világ népeit. Egy sport, ami összehozza a különböző nemzeteket abban az időben, amikor a legtöbb országban a hadviselés a csúcson volt.

62 évvel a halála után, a hatalmas fejlődések és a magasabb átlagéletkor ellenére, még mindig keressük a békét; várjuk, hogy az emberiség megőrizze emberségét; és mégis: bajnokságokkal távolabb Rimet elképzelésétől, a labdarúgáson keresztül az emberi nép egy nap elérheti az állapotot, ahol „az emberek nyugodtan találkozhatnak anélkül, hogy utálat lenne a szívükben, és sértések hagynák el a szájukat.”

Az egyre megosztottabb, folyamatosan változó világunkban szükségünk van a Világbajnokság varázslatára, különösen most, mint egy egyesítő erő, még ha csak néhány hétre is.

Ezeket a sorokat zárja most Eduardo Galeano, aki a kolumbiai Pacho Marturanat idézi – a futball egy mágikus birodalom, ahol bármi megtörténhet. Amikor kezdetét veszi a Világbajnokság, minden más elfelejtődik; és talán, csak talán, az alapkövek ugyan azok maradnak, mint amit évekkel ezelőtt Rimet lefektetett, azok a nézetek és értékek, sértetlenül. És be kell vallanom, legbelül még mindig ugyan olyan izgatott vagyok mint a 12 éves énem, akinek a világa teljesen megváltozott, amikor egy játékos a hálóba rúgta a labdát.

Anushree Nande

Forrás: https://www.footballparadise.com/

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/53261/pics/lead_800x600.jpg
2018 Világbajnokság,NATIONALELF HÍREK
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?