Az 55. idény vége – avagy a Bundesliga 2017/18-as szezonja

Megkerestem, augusztus 4-én a Szuperkupa előestéjén írtam a szezon beharangozóját, és próbáltam jósolni, mi is lesz a német fociban a 2017/18-as idényben. A hétvégén a kupadöntővel, illetve a hét elején az osztályozók visszavágójával lényegében befejeződött a szezon, a Bajnokok Ligája döntőjében német csapat nem érdekelt.

Milyen is volt ez az idény? Sok minden nem változott, a stadionok nagyjából megteltek, sok volt a jó hangulatú és jó meccs, de az izgalmakat ezúttal sem a bajnoki cím körül kellett keresni. Az első női játékvezető remekül vizsgázott (csak egy klub kapott büntetést szexista megnyilvánulásokért – pedig sokan féltek ettől), szóval csak így tovább Bibiana!

Bibiana Steinhaus, az első női játékvezető remekül vizsgázott

A már élesben alkalmazott videobírót annál több kritika érte – a szezon eleji félelmeim egy része beigazolódott. A képtelen/következetlen/hibás ítéleteket nem előzi meg, amennyire a gólvonal-technológia valóban segít, a videó-asszisztensek az emberi tényezőt nem küszöbölik ki, hiszen a kölni központban is emberek ülnek és a játékvezető – aki a végső döntést meghozza (mert ő hozza, ellentétben egyes magyar kommentátorok állításával) – szintén ember marad. A problémák egy része „gyerekbetegség”, látszott, hogy a sporik is csak szokták a rendszert, várható, hogy a későbbiekben valamennyire javul a helyzet, de a megváltást nem hozza el a technológia. Sok esetben állt emiatt szükségtelenül sokáig a játék, a stadionban ülők nem tudják mi is a helyzet, az „időntúli tizenegyes” láttán pedig az ember nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen – esetleg érezze magát kézilabda-meccsen…

Ami riasztó jel lehet a német futball minden rajongója számára, az a Bundesliga csapatainak leszereplése nemzetközi szinten. Értékelhető teljesítményt a Bayern és az RB Leipzig nyújtott, a Freiburg a selejtezőt sem élte túl, a Hertha, a Köln és a BL-selejtezőt a később döntős Liverpool ellen elbukó Hoffenheim EL-csoportkörös szerepléséről szót ejteni sem érdemes. A gyenge koefficiens miatt negyedik kalapos, erős ellenfeleket kapó, a nemzetközi rutin hiányával sokszor láthatóan küzdő RB Leipzig helyt állt a Bajnokok Ligájában, csoportharmadikként az EL-ben folytatta, ott a negyeddöntő volt a végállomás, a későbbi ezüstérmes Marseille ellen, respect. Teljesen értékelhetetlen volt a Borussai Dortmund nemzetközi szereplése – ugyan bivalyerős ellenfeleket kapott a BL-csoportban a Real Madriddal és a Tottenham-mel, de ez nem magyarázza a két szerzett pontot a csoportkörben, sem utána a nyögvenyelős EL-szereplést, aminek a nyolcaddöntő volt a végállomása. A Bayern egy fájó párizsi zakó után csoportmásodikként ment tovább a BL-ben, onnan igen szerencsés sorsolása (Besiktas és Sevilla) volt az elődöntőig, ahol jó játék, nagy küzdelem és igen kevés szerencse mellett, ismét a Real Madrid jelentette a végállomást – de nekik így sincs mit a szemükre vetni a BL-ben.

A két mérkőzés összefoglalója:

A bajnoki cím tekintetében nem született meglepetés, a Bayern már áprilisban, a 29. fordulóban matematikailag is biztossá tette a bajnoki címét, ami az első pár fordulót követően nem is forgott veszélyben, a 10. fordulótól folyamatosan vezettek. Továbbra sem tesz jót a ligának a Bayern elképesztő fölénye – gyakorlatilag a tavasz kérdése már nem a bajnoki cím sorsa volt, hanem a többi nemzetközi kupás helyezés (és a kiesés). De a Bayernnek sem tesz jót ez a nagy fölény, évi néhány éles meccset játszik otthon, a szezon végén nehezen pörög fel az otthoni langyosvíz után – mutatta ezt a BL-szereplés és a nagy meglepetésre, némi bírói bakival, de tulajdonképpen megérdemelten elbukott kupadöntő.

Összefoglaló a kupadöntőről:

Nem volt egyszerű szezonja a bajnoknak, Neuer gyakorlatilag az egész szezonra kiesett, de több kulcsjátékos (Coman, Vidal, Boateng) is volt hosszabban sérült, a Carlo Ancelotti helyére „tűzoltásra” reaktivált Jupp Heynckes összekapta a csapatot, bajnoki címig, kupadöntőig és BL-elődöntőig vezette a bajorokat.

A reaktivált Jupp Heynckes remekül összekapta a csapatot

Némi meglepetést okozott a második helyezésével a Schalke – bár mondhatjuk azt is, hogy az éveken át tartó alulteljesítés után végre magukra találtak. Ami nem sikerült di Matteo-nak, Breitenreiternek és Weinzierlnek, az sikerült a Bundesligában teljesen kezdő Domenico Tedesconak: visszavezette a csapatot a dobogóra és ezzel a Bajnokok Ligájába. 60 évvel az utolsó bajnoki címük után másodikak lettek – egyelőre engedjük őket örülni, és ne gondolkozzunk azon, hogy mi lesz jövőre: Tedesco nemzetközi szinten végképp teljesen rutintalan, a kettős terhelés, sok utazás egész más edzésmunkát követel és tesz lehetővé, mint az idei, a keret is át fog alakulni (Leon Goretzka és Max Meyer biztosan távoznak), a harmadik sorsolási kalapban szerepelve az ellenfelek is nehezek lesznek.

A harmadik, negyedik és ötödik helyezett azonos pontszámmal végzett, csak a gólkülönbség döntött a helyezésekről és a hatodik helyezett is csak két ponttal volt lemaradva – nagyon összesűrűsödött a Bayernt követő mezőny, talán még jobban, mint tavaly. Az ősszel az EL mellett a Bundesligában is rosszul teljesítő Hoffenheimnek tavaszra már csak egy felé kellett figyelnie, kiheverte kulcsjátékosai elvesztését (Rudy, Süle és Wagner is a Bayernbe távozott, bár utóbbi csak a télen) és huszáros hajrával bejött a harmadik helyre. Julian Nagelsmann az egyik legígéretesebb fiatal német edző, jövőre a BL-ben is edződhet, reméljük nagyobb sikerrel, mint idén az Európa Ligában, A jövő évtől már közvetlen BL-főtáblát érő negyedik hely a szezon közben teljesen széteső Borussia Dortmundé lett – némi szerencsével és korántsem meggyőző teljesítménnyel. Az új edző (a Kölntől alig egy héttel korábban elküldött) Peter Stöger nehéz helyzetben vette át a csapatot a kezdeti lendület kifulladása után láthatótan ötlet nélkül sodródó Peter Bosz-tól, de csodát tenni nem tudott, a távozó játékosok – nyáron Dembele, télen Aubameyang – körüli cirkusz, a kulcsjátékosok folyamatos elvesztése, a közepesen sikerült új igazolások után teljes újrakezdésre van szükség Dortmundban, Matthias Sammer és Sebastian Kehl újra segítik a csapatot, sok múlik az új edzőn (Lucien Favre) és az érkező és távozó játékosokon is a jövő évben.

A BL-ért folytatott versenyfutás nagy vesztese a Bayer Leverkusen volt – de biztos EL főtáblásként térhetnek vissza a nemzetközi porondra egy év után. Heiko Herrlich vezetésével döcögősen indult a szezon, utána is beleszaladtak nagy verésekbe (a dortmundi 4:0 gyakorlatilag a BL-indulásukba került), de jól összerakott, harcosan védekező csapat lett a Leverkusen, remekeltek a fiatalok, Julian Brandt ott van a válogatott bő keretében, Leon Bailey a szezon egyik nagy felfedezettje lett.

Leon Bailey a szezon nagy felfedezettje, sorban állnak érte a topcsapatok

Az RB Leipzig nem tudta megismételni tavalyi bravúrját, hatodik lett, bár a BL-ben majd az EL-ben is helyt állt, a szezon végére láthatóan elfogyott a lendület – ez aztán Ralph Hasenhüttl edző állásába került. A Frankfurt kupagyőzelme miatt az EL második selejtezőkörében kezdenek – július végén, a főtábláig hat meccsük van – nem feltétlenül erős ellenfelekkel, de megterhelő és a felkészülést nehezítő utazásokkal.

A Frankfurt kupagyőzelmének másik nagy vesztese a VfB Stuttgart, aki bravúros hetedik helyével lemaradt a nemzetközi szereplésről – az elmúlt években mindig EL-selejtezőt ért a hetedik hely (2015 óta a Bundesliga hetedik helyezettje az EL-selejtezőben kezd, ha a kupagyőztes a bajnoki helyezése alapján BL- vagy EL-résztvevő). Az egy év után visszajutott svábföldi csapat bár év közben edzőt váltott – a nagy ígéretnek tartott Hannes Wolfot a rutinos Tayfun Korkut váltotta – hamar bebiztosította a bentmaradást, és még a nemzetközi szereplésre is volt esélye.

A Frankfurt a ligában ugyan mögötte végzett, de az előző szezon után ismét bejutott a Német Kupa döntőjébe, amit némi meglepetésre meg is nyertek, így jövőre ők is az EL főtábláján kezdenek. Maradt a Kovac testvérek által felépített agresszív védekezésre épülő játékrendszer, a harcos, küzdős, a kritikusok szerint ellenfelet rugdosós foci. Az edzőpáros a következő szezonra átteszi a székhelyét Münchenbe, Hradecky kapus sem marad, így azért vannak kérdőjelek.

A frankfurti sikeredző, Niko Kovac a következő szezontól az FC Bayern trénere lesz

A nemzetközi szereplés nem sikerült sem a Hertha-nak, sem a Gladbachnak, de Dárdai Pál így sem lehet elégedetlen, kihozta a keretből a maximumot – van egy viszonylag erős kezdő tizenegye, de a minőségi csere már kevés, ez a nagyon sűrű üldözőbolyban sajnos nem elég. A Borussia Mönchengladbach bízott az ismételt nemzetközi szereplésben, de ehhez túlzottan hullámzott a teljesítményük – remek meccseket katasztrofális teljesítmények váltották és viszont.

Az Augsburg és a Bréma is csont nélkül bent maradt, nekik ez volt a céljuk, az előző évekhez hasonlóan az ősszel is bizonytalan Brémának nagyon jót tett az edzőcsere, a második csapattól érkezett fiatal Florian Kohfeldt remekül tette a dolgát. A másik feljutó, a Hannover első osztályú tagsága sem forgott veszélyben, ezzel a kitűzött céljukat teljesítették.

Az utolsó fordulókig veszélyben forgott viszont a Mainz és a Freiburg, végül mindkét csapatnak sikerült a bent maradás, a két szimpatikus, kis költségvetésű, de jó munkát végző csapat jövőre is a Bundesligában vitézkedik.

Az osztályozót idén is a Wolfsburg játszotta, ebben az idényben sem sikerült stabilizálni a csapatot, sem Andries Jonker, sem Martin Schmidt, sem Bruno Labaddia nem tudott csodát tenni – a még mindig jó erőkből álló, de a korábbiaknál jóval kevesebb pénzből gazdálkodó autógyári csapat most is csalódást okozott. Az osztályozót viszont sikerrel vette a nagyságrendekkel kevesebb pénzből, összehasonlíthatatlanul rosszabb személyi és infrastrukturális feltételek között működő Holstein Kielnek nem volt valódi esélye.

A szezon negatív meglepetése egészen biztosan a Köln volt, a tavaly még EL-szereplést érő 5. helyen végző csapat sem az EL-ben, sem a Bundesligában nem talált magára, a tavaszi „kis feltámadás” néhány bravúrral csak arra volt elég, hogy elodázza a matematikailag biztos kiesést – valójában e felől már a szezon közepétől nemigen lehetett kétség, nem segített az edzőcsere, Modeste-t nem sikerült pótolni, a csapat teljesen elbizonytalanodott. A másik kieső a HSV lett története során először, a „Bundesliga dinoszaurusza” kétszer is edzőt cserélt – Markus Gisdolt Bernd Hollerbach, majd őt Christian Titz váltotta – de hiába.

Ismét végigolvasva az év eleji jóslataimat, egész jól sikerült eltalálni a nemzetközi porondra jutó csapatokat – ha a sorozatot nem is (a Lipcsét és a Leverkusent a BL-be vártam, a Hoffenheimet az EL-be). A BVB hajszállal lemaradt a dobogóról, a Hertha és a Gladbach nemzetközi szereplést érő helyektől. A Mainzot és a Freiburgot kicsit feljebb jósoltam, mint ahol landoltak, a kiesőjelöltek közül eltaláltam a Hamburgot és a Wolfsburgot. A Bayern bajnoki címéhez nem kellett jóstehetség, a Köln példátlan zuhanásához pedig nagyon megbízható kristálygömbre lett volna szükség. Összességében egész jól sikerültek a jóslataim, de azért nem váltok pályát, nagyon szeretem a jelenlegi munkámat.

Videón a 2017/18 szezon legfontosabb momentumai:

Írta: Frey Dóra

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/53204/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Beszámolók
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?