Köszönet Heynckesnek- így csinált egy padlón lévő csapatból újra bajnokot!


Az edzőváltás után minden jóra fordult, Jupp Heynckes újra bajnokcsapat edzője lett – Olvassák el, hogyan.

Hermann Gerland, aki több mint 20 éve szolgálja az FC Bayernt különböző pozíciókban, ez alatt a hosszú idő alatt tizenegyszer élte át, hogy mi mindennek kell összejönnie ahhoz, hogy a Bundesliga szezonjának végén megnyerjék a salátástálat. Ennek a szezonnak a kezdetén az FC Bayern örökös másodedzőjét a megfigyelései egy, a Säberner Straße-n nem szívesen hallott jóslatra indították: ebben az évben nem leszünk bajnokok.

Carlo Ancelotti vezetése alatt olyan állapotok alakultak ki, amit a közvetlenül érintettek is Szodomának és Gomorának neveztek. A negatív tendenciák már az előző szezonban elkezdődtek, a játékosok az edzések alacsony intenzitására panaszkodtak a klubvezetésnél, csak a Bundesliga megnyerése mentette meg Ancelottit a belső körökben röviden megtárgyalt kérdéstől, hogy be kellene-e fejezni a nem túl gyümölcsözőnek tűnő együttműködést a vezetőedzővel. De egy bajnok edzőt elküldeni mindössze egy év után? Hogy lehet ezt a szokatlan lépést a nyilvánosság előtt megmagyarázni?

Jó négy hónappal később csak az elkerülhetetlent tették meg. A Paris Saint-Germain elleni 3:0-ás szégyen után, még azon az éjszakán, Párizsban meghozták a Bayern vezetői a szezon legfontosabb döntését: Ancelottit segítőivel együtt felmentették, és úgy döntöttek, Jupp Heynckest szeretnék megmentőnek. A 2013-ban triplázó edző választása átgondolt stratégiai döntés eredménye volt: a többi lehetséges jelölttel ellentétben ez az edző pontosan tudta, hol kell korrigálni és reformokat bevezetni.

Heynckes, aki első, mönchengladbachi edzői ténykedése után 1987 és 1991 között volt először edző Münchenben és kétszer bajnok is lett, hálával emlékezett edzői karrierje kezdetére, és kötelességének érezte, hogy segítsen az FC Bayernen a szorult helyzetben. Miután Uli Hoeneß elnök, Walter Mennekes alelnök, Karl-Heinz Rummenigge igazgatósági elnök és Hasan Salihamidzic sportigazgató otthonában Schwalmtalban beszéltek vele, Heynckes azt mondta:

„Meg kell tennem. Segítenem kell nekik.”

Ahogy a Kickerrel ebben az időszakban folytatott több beszélgetésből egyértelműen kiderült, a mindenhol nagy tiszteletnek örvendő edző egy percig sem mérlegelte a lehetséges veszélyeket, nem félt tőle, hogy a hírnevén csorba esik, ha ez a kétségkívül nehéz küldetés nem sikerülne, amit először nem is definiáltak. Elsőként csak tenni kellett végre valamit.

Nyolc nappal az első kapcsolatfelvételt követően közölték az új felállást, miután Heynckes (72) megkapta a két asszisztenst, akiben bízik, Peter Hermann-t (66) és Gerlandot (63). Heynckes, aki 2013 óta nyugdíjas volt, és azóta főleg otthoni dolgokkal és szeretett juhászkutyájával, Candoval foglalkozott, ugyan nem volt közvetlen kapcsolatban a focival, de folyamatosan követte, mi történik az FC Bayernnél. Neuer, Boateng, Müller, Ribery vagy Alaba továbbra is az ő fiai maradtak, akik iránt apai szeretetet érzett, ugyanúgy, ahogy a csapat segítői közül némelyek iránt szintén. Ismerte a zavaros helyzetet a csapatban és annak közvetlen közelében és általában a Säberner Straße-n.

A reaktivált vezetőedzőre először béketeremtőként volt szükség. A korábban egymásnak ellentmondóan nyilatkozó két vezéregyéniséget, Hoeneß-t és Rummenigget kibékítette, a korábban félreállított szakemberek, mint Dr. Holger Broich újra hozzájárulhattak szakértelmükkel az edzésekhez, az orvosi csapatot összehozta, Dr. Müller-Wohlfahrt (75) személyében hamarosan egy másik kompetens régi ember is visszatért.

Ugyanígy a csapatban is megszűntette Heynckes a morgolódást. A tapasztalt profikat és világbajnokokat, mint Jerome Boateng és Mats Hummels, akik a párizsi pofonkor a lelátón, illetve a padon ültek, és Ancelotti alatt nélkülözhetőek lettek, visszaemelte az őket megillető helyre a hierarchia csúcsára; nem hagyott kétséget Thomas Müller kiemelkedő szerepe felől, mint játékos, példakép és csapatkapitány; Javi Martinez-t, akit Ancelotti és Pep Guardiola belső védőként játszattak, azonnal visszahelyezte védekező középpályásnak, ahol lényegesen hozzájárult 2012/2013-ban a Bundesligában, a kupában és a Bajnokok Ligájában aratott hármas győzelemhez; David Alaba mint offenzív szélső védő újra határozottan törekedhetett előre; James-t, aki előtte idegen test volt új csapatában, beépítette, emberileg hála spanyol tudásának személyes beszélgetésekkel, a pályán egyértelmű feladatokkal a védekezésben is. Sven Ulreich-ot, a sérült világklasszis kapus Manuel Neuer akkor még kétkedve fogadott cseréjét már október 8-án délután, a megérkezésekor a Kickeren keresztül biztosította feltétlen bizalmáról, amit a kapus egyenletes teljesítménnyel és bravúrokkal hálált meg.

Ulreich érezte azt a teljesítményt fokozó megbecsülést, amit Heynckes minden játékosának közvetít: mindenki fontos. Az augsburgi újabb bajnoki győzelem után vasárnap külön is megdicsérte az inkább a második vonalba tartozó játékosokat, mint Rudy, Süle, Wagner vagy Tolisso. Olyan mértékű rotálással, amit még sosem gyakorolt hosszú pályafutása során, lehetőséget ad minden kerettagnak, és egyben takarékos és kiegyensúlyozott módon gazdálkodik a kulcsjátékosok fizikai és pszichés tartalékaival, mert a lehető legjobb edzettségi állapotban szeretné őket látni a szezon hajrájában. Természetes tekintélyével és sok négyszemközti beszélgetéssel az edző lecsillapítja még a padon nem szívesen ülő idős sztárokat, Robbent és Ribery-t is. Kimmich és Lewandowski is biztosan szívesebben játszanának gyakrabban, de eddig szó nélkül tudomásul veszik főnökük utasításait. Más választásuk nem is nagyon van.

Mert Heynckes tud szigorú is lenni. Ugyan olyan közeget akar teremteni, ahol mindenki jól érzi magát, de világossá teszi: Azt csinálom, amit én jónak látok, és a játékosoknak tisztelniük kell a döntéseimet. Nem csak kedves nagybácsi, vagy – 72 évesen – az aranyos nagypapa tud lenni. Amikor az ősszel Vidal hanyag módon edzett, a főnöke, aki egyébként szimpatizál a chileivel, négyszemközt és nyilvánosan is tudatta vele, hogy ezzel a felfogással nincs esélye a kezdőcsapatba kerülésre. Vidal duzzogott, de megértette. Javi Martinez, akit 2012-ben Heynckes kifejezett kérésére rekordot jelentő 40 millió euróért hoztak, szintén megkapta a szükséges leszidásokat.

A pályán a Heynckes-Hermann duónak kezdettől fogva magától értetődő volt a 4-3-3-as felállás, a játékosok alkata és az állandó dominancia miatt, ami feleslegessé tesz még egy védekezéssel megbízott játékost a középpályán. A futball egyes elemeit, mint a kollektív támadó- és védekező játékot, miután minden játékos optimális fizikai állapotba került, részletesen begyakorolták: ha az ellenfél játékosa visszateszi a labdát, azonnal támadni kezdi a legközelebb álló Bayern-játékos a presszinghez. Az egyébként is labdabiztos sztárokat folyamatosan gyors, tökéletesen időzített passzjátékra késztetik, lehetőleg szűk területen. Ilyenkor a labdának lehetőleg mindig a játékostárs ellenféltől elforduló oldalára kell érkeznie a megfelelő erővel – hogy a játékos teste falként álljon közöttük.

„Csapatként kell jól játszani”, 

- hangsúlyozza Heynckes,

„ez a nagy művészet.”

A csapatmunka a játékban és a légkörben szent. Ezt a csapatszellemet a napi gyakorlatban is éli.

Az övéi, mint a télen érkezett Wagner, ezt az alapelvet gyorsan és meggyőződéssel tették magukévá – vagy idézték fel a 2012/2013-as közös múltból. Amikor Heynckes a 7. forduló után átvette a csapatot, a bajorok öt ponttal álltak az éllovas Dortmund mögött. Most, 22 fordulóval később megvan a bajnoki cím, hatodszor egymás után. A körülmények és a dadogó kezdés fényében ez a bajnoki cím még értékesebb. Heynckes vezetése alatt 19 győzelem, 11-szer kapott gól nélkül, két vereség és egy gól nélküli döntetlen a mérleg, 60:14-es gólkülönbséggel. Ez a nagyszerű széria persze a liga gyengeségének is köszönhető, de mindenek előtt a nagyon jó egyéni képességeknek és a kemény munkának. Heynckes kora ellenére 12 órás munkanapokat tart, még a szállodai lakosztályában is az ellenfél videóit elemzi, mielőtt hullafáradtan az ágyba dől. Teljesen profin és nagyon céltudatosan dolgozik, mint mindig. Ilyen a természete. A bajnoki címmel ő, és minden munkatársa a csapatból és a segítők közül már a szezon vége előtt öt fordulóval teljesítették a küldetésüket.

Mindenek előtt Heynckesnek köszönhetően. Ő hozott pozitív változást. Ezért szól a klubvezetés köszönete elsősorban neki. A rekordbajnoknál a fő szempont a hazai dominancia – még ha a nagy vágy a Bajnokok Ligája, és a kupagyőzelmet is szívesen begyűjtik. De minden müncheni szereplő tudja, hogy mennyire nehéz duplázni, vagy triplázni, különösen a BL elődöntőjében várható erős ellenfelek mellett. De ebben az évben is minden lehetséges.

Bajnoki ünneplés – sajnos már csak buli behúzott kézifékkel

Ó, milyen szép is volt, amikor a játékosok még tényleg magukon kívül voltak az örömtől. Amikor kábultan és az önkívület határán élték meg a lefújást, ami biztossá tette: Igen, bajnokok vagyunk! Ú milyen szép is volt, amikor minden gátlás nélkül üvöltöttek és sírtak. 2009-ben a wolfsburgiak például, 2007-ben a stuttgartiak, 2002-ben a dortmundiak és természetesen 2001-ben a bajorok, akiknek Hamburgban megnyert bajnoki címüket heves érzelmi kitörések kísérték abban az évben, miközben a Schalkénál kicsit később nagyon szomorúak lettek.

Az ilyen érzésektől a bajorok már nagyon távol vannak. Nincs már extázis abban a pillanatban, amikor megszólal a sípszó, amivel bajnokok lesznek. Egy csaknem szabványosítottnak tűnő ünneplés következik. Kézfogások, ölelések, buli behúzott kézifékkel. Egyszer a győzelemből is „megszokás” lesz, ahogy Jupp Heynckes edző minden tisztelettel nevezi. Tehetünk-e ezért szemrehányást a Bayernnek? Nem. Ellenkezőleg. A teljes konkurenciának róhatjuk fel, hogy egyszerűen már nem tudják elérni, hogy a müncheni bajnoki ünneplést legalább májusra halasszák, nem is beszélve arról, hogy megakadályozzák.

A bajorok ünneplése a győzelem pillanatában abszolút emberi és érthető. Ennek ellenére sajnálhatjuk, hogy az olyan pillanatok, mint például most Augsburgban, már régóta senkit nem hatnak meg. A későbbi bajnoki ünneplés otthon, a megfelelő időben jól szervezett lesz, e felől nincs kétség. A szervezésben és a lebonyolításban nagy rutinjuk van a bajoroknak. Ez is teljesen rendben van, ezt sok verejtékes munkával tanulták meg ők is. De megérdemelnék, hogy végre megint a saját stadionjukban lehessenek bajnokok. Hosszasan kell kutatni a liga történetében, hogy megtudjuk, mikor sikerült ez utoljára. 2000-ben volt! Amikor a Leverkusen 0:2-re kikapott Unterhachingban és Ottmar Hitzfeld csapata 3:1-re verte a Werder Brement Carsten Jancker duplájával és Paulo Sergio góljával, még a müncheni Olimpiastadionban. Ezt követően tizenkét alkalommal máshol tették biztossá a bajnoki címet, legutóbb hatszor sorozatban – név szerint Augsburgban, Wolfsburgban, Ingolstadtban, Berlinben és Frankfurtban, 2015-ben a Wolfsburg a Gladbach elleni 0:1-gyel a kanapén tette bajnokká a Bayernt. És most? Ha a bajorok megint megnyerik a Német Kupát is, az ország május 19-én egy nem túl kitörő ünneplés szemtanúja lenne ismét. De megmaradt a remény egy valódi ünneplésre is a közeljövőben. Bármiben fogadnék: ha a bajorok május 26-án Kijevben megnyernék a BL-trófeát, Franck Ribery-nél és társainál is átszakadnának a gátak. Ó, de szép is lenne!

Augsburg, Arjen, Ancelotti: számok és tények a bajnoki címről

Először lett a 29. fordulóban bajnok a Bayern. Kétszer korábban sikerült. 2014-ben már a 27. fordulóban biztos volt a győzelem, 2013-ban a 28. fordulóban. Ebben a két évben naptár szerint is korábban sikerült, mint ebben az évben: 2014-ben március 25-én, 2013-ban április 6-án.

A párizsi Bajnokok Ligája meccs után (szeptember 27. 0-3) leváltották Carlo Ancelottit, Willy Sagnol vette át a csapatot megbízott edzőként a következő Bundesliga-meccsre Berlinben (2:2), Jupp Heynckes a 8. fordulóban mutatkozott be (5:0 otthon az SC Freiburg ellen). Csak másodszor nyert a Bayern bajnokságot év közbeni edzőcsere ellenére. Az 1993/94-es szezonban Erick Ribbeck-et a téli szünetben váltották le, Franz Beckenbauer vette át a helyét és szerezte meg végül a salátástálat.

Augsburg a kilencedik olyan város, ahol az FC Bayern idegenben lett bajnok a Bundesligában.

Franck Ribery-nek ez a nyolcadik bajnoki címe – ezzel beérte az eddigi rekorder Oliver Kahnt, Mehmet Scholl-t, Philipp Lahm-ot és Bastian Schweinsteigert – a 35. születésnapján.

Arjen Robben különös módon ismételte meg a tavalyi történéseket. Megint gólt lőtt egy olyan meccsen, amin a Bayer bebiztosította a bajnoki címet. Tavaly a Wolfsburg elleni 6:0-ás győzelem alkalmával is a gólszerzők között volt.

Fordította: Frey Dóra

Forrás: http://www.kicker.de/

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/51043/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Beszámolók,Elemzések,jupp heynckes,Szakmai stáb
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?