Schwarzenbeck exluzív: a Bayernnél csak a takarítókkal találkozom

Kun Béla

Hans Georg Schwarzenbeck, a legenda születésnapja a napokban volt. Harlachingi otthonában borult időben ünnepelte 70. születésnapját.

A TZ interjút készített vele:

Nagy volt az előkészület a szülinapozásra?

Egyáltalán nem! Egészen szűk családi körben zajlott az ünneplés. Hogy 69, 71 vagy kerek szám nekem mindegy. Mint mindig szeretem a nyugalmat.

De pl. a 60. születésnapja nem volt éppen nyugodt, akkoriban még a saját írószerboltjában dolgozott.

Stimmel. Olyan sok ember jött, hogy szinte nem boldogultam velük. Törzsvendégek, de még a szomszéd pék is átjött, aki egy óriási tortát csinált nekem. Természetes, hogy örültem neki. A legfontosabb, hogy a család egészséges, s még én is vagyok valahogy!

Ezt, hogy érti?

Néha becsípődik a hátam, a vállam, csípőm. De boldog vagyok, hogy ezeket érzem, mert ha nem érezném, az azt jelentené, hogy már nem élek. Ezek a test olyan jelzései, hogy a dolgokat lassabban kell csinálni. Igazándiból sosem kíméltem magam. Hogy foci vagy az üzletem, akár a szabadidőm legyen, mindig nehéz volt lefékeznem. Ha például fát hasítottam nyáron, akkor is melegen öltöztem fel, hogy minél jobban izzadjak, s órákig csináltam így. Manapság csak egy órácskát hasítgatok, az bőven elég. Megtanultam mindent lassabban tenni, csinálni.

Ön mindig is koránkelő volt, mind például akkor is, amikor 27 évesen nyitotta az üzletét.

A mai napig koránkelő vagyok. 5 és 6 között számomra vége az éjszakának, hétvégén talán egy órával később. Igen, hiszen az életemben mindig korán kellett kellnem. Tanonc koromban is, hiszen könyvnyomtatóként is dolgoztam. Leginkább amikor a Bayern játékosa voltam, akkor tudtam kialudni magam. Az Európa-Kupa meccs után volt, hogy délig aludtam. De ez kivétel volt.

Hiányzik még az üzlete vagy a vendégek?

Nem. Akkoriban ideje volt már abbahagyni. Az üzlet egy kicsit nehezebben működött. A hosszabb nyitvatartási idők a nagykerben, akkor az internet, mint konkurencia, ez mind hátrány volt. Pont olyankor amikor 3 órája ott állsz, s csak egyetlen egy újságot adsz el, akkor magamtól megkérdezem, hogy érdemes-e ezt még csinálni. De ezen kívül, nem teljesen hagytam abba. Az üzlet a mai napig megy egy kicsit.

Ezt, hogy kell elképzelni?

Beszállítok az FC Bayernnek. Ez azt jelenti, hogy minden nap kora reggel elutazom a Säbener Straßéra, ahová viszem az előfizetett újságokat és folyóiratokat, s ha kell, akkor irodai dolgokat is. S aztán hazautazom reggelizni.

Értem, s szokott a folyosón Uli Hoenessel vagy Rummeniggével találkozni?

Ebben az időpontban nagyon ritkán vannak ott. Leginkább a takarítókkal szoktam összefutni. 

A karrierje után nem szeretett vol tréner vagy menedzser lenni?

Tudtam, hogy trénerként dolgozni nagyon stresszes nekem. Állandó nyomás alatt dolgozni, például ha kikapsz 3-szor, nem tudtatod, hogy egyáltalán még leülhetsz-e azután a kispadra. S ezen kívül el kellett volna menjek Münchenből, amit nem szerettem volna.

De játékosként biztos voltak ajánlatai más csapatoktól is.

Egyszer rámszólt egy újságíró, ennek 1973-ban kellett lennie, amikor lejárt a szerződésem a Bayernnél.

'Te, Katsche' - mondta ő, 'a Holst itt van Münchenben. Ő akar téged!'

A Holst annak idején a Hertha menedzsere volt. Csak visszakérdeztem.

'És mit mondjak erre? Ki akarsz engem innen csalogatni?'

Igen, azt szerette volna, de mielőtt még Holsttal beszélni tudtam volna, a mi menedzserünk Robert Schwan felhívott, s megkérdezte:

'Katsche, szeretnéd a szerződésed meghosszabbítani?'

S ezzel el volt minden intézve.

És ajánlat külföldről?

Itt van egy kedves történetem. 1974 márciusában röviddel a VB előtt Frankfurtban játszottunk a skótok ellen. Az ellenfelem volt a világhírű Dennis Law, aki sokáig a Manchesterbe játszott, először a Unitedben, majd a City-ben. A meccsen valamikor Law-t lecserélték. S miután a meccs végén, a játékos bejáróban mentem, egyszer csak ott állt. Egy tanácsadóval. S megkérdezték, hogy nem-e szeretnék Manchesterbe igazolni, igazán jó pénzért.

S mit válaszolt?

Semmit. Megköszöntem, s továbbmentem. Ha nem tettem volna ezt, akkor még sokszor a nyakamra jártak volna. S elmenni Münchenből? Elképzelhetetlen volt.

Akkor már abban az időben is volt játékosmenedzser?

Igen. Néhány, még a Säbener Straßét is meglátogatta. Franz Beckenbauer volt az egyetlen, akinek Robert Schwan személyében menedzsere volt.

Amikor Ön 1966-ban a Bayernbe igazolt, az akkoriban 20 éves Beckenbauer már alapjátékos volt a csapatban. Már akkor is volt bizonyos mértékű hierarchia?

Igen. Ő, Sepp Maier és Gerd Müller vezetőszerepet betöltő játékosok voltak. Egy egészen fiatal fiúként érkeztem oda. A Bayern fiatalok csapatában, mindig a mellékpályán edzettünk. Az első csapat pedig az Einser-téren. Nagyon büszkék voltunk, amikor Franz, vagy Sepp egy rövid időre meglátogatott minket. Vagy Tscik (tréner Cajkovszki. Aztán tőlünk 4 játékost az első csapatba hoztak. Vicces volt az is, ahogy az első edzésen be kellett mutatkoznunk.

Éspedig?

Körben álltunk. S nekünk újaknak el kellett mondanunk a nevünket. Én egészen bátortalan voltam a sok nagy játékos előtt. És mondtam:

'Én vagyok a Hans',

- majd erre Sepp visszavágott:

'Nehogy már. Ez nem megy. Már van két Hans-unk.' 

Ő Hans Nowakra és Hans Rigottira gondolt.

Igen, s ezért mondta nekem Sepp, hogy:

'Te nem vagy Hans, hanem te vagy a Csámcsogó' 

S, hogy jött ez?

Ezt biztos a fiatalok edzésén hallotta. Ez volt a becenevem már gyerekkorom óta, de kérem ne kérdezze, hogy miért! Az erdei és mezei focizáson már valaki 'csámcsogóként' hívott. A mai napig nem tudom, hogy miért, s mi okból. Nem volt semmihez sem köthető. Egy rejtvény, amit a mai napig nem tudtam megfejteni. De ez a becenév megmaradt. Van rosszabb is az életben.

És megkapta az első szerződését.

Igen, s ez nagyon biztató volt, mint ahogy az is, hogy akkoriban Robert Schwan hozzánk jött, s kezünkbe adta a szerződéseket aláírásra, s mondta:

'Kedves fiatalok vagytok, de tudnotok kell: Az FC Bayern mindig az első számú csapat akar lenni. Ha ezt nem tudjátok követni, akkor vissza kell mennetek dolgozni.' 

1966, amikor csak egy éve játszott a Bayern a Bundesligában? Kemény szavak.

Ilyen volt ő, Schwan. Egy elismerő személy. Tőle sok mindent Uli is ellesett. Akkoriban nem sokszor hallottuk a 'Mia san Mia-t', helyette inkább 'Mira san die Nummer 1 (Mi vagyunk az elsőszámúak.) De kb. ugyanaz a mindanivalója. Ezt a mentalitást Schwan belénknevelte. Pontosan ez volt az alapköve a későbbi sikereinknek.

Vannak még emlékei az első meccséről?

Hogyne. 1966 októbere Bremenben. Két nappal korábban Schwan felhívott az iskolában és mondta:

'Velünk kell jönnöd'.

Repülővel utaztunk oda, az első repülés életemben. Én, mint balszélső védő, az ellenfelem: Zebrowski. 4:1-re kikaptunk. Borzasztó. S azt gondoltam, hogy most vége mindennek. De hála Istennek szép lassan bejátszottam magam a csapatba.

De a könyvnyomtató szakmát még befejezte.

Így van. Schwan úr kötelezővé tette, hogy mindegyikőnk befejezze a szakmát. A fociban nem kerestél sokat a kezdetekben, 250 márka egy hónapban, prémiumokkal talán 1000. És soha nem lehet tudni, hogy mi jön. Ha a tréner nem kedvel, vagy sérült vagy.

Hol tanult?

A König és Bauer óriásmasina cégnél a Pilgersheimer Straßén. Mindent nyomtattunk. Áruházak prospektusától a művészeti nyomtatásig, sokszínűen. A vizsgám a Heidelbergi Zylinderben csináltam.

Aztán következett az Bayern aranykorszak. 1974-ben az Atlético Madrid ellen szerzett gólja a 120. percben a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK). Tán ez volt karrierje csúcspontja?

Igen, azt gondolom. Ha nosztalgikus pillanatban vagyok, akkor bekapcsolom a videokazettán, s egyszerűen kényelembe helyezem magam, s megnézem. De arra is emlékszem, hogy nem tudtam igazán örülni ennek, mert a megismételt mérkőzést is meg kellett nyernünk. Ha elveszítettük volna, akkor a gólom hiába volt.

Önök aztán 2 nappal később nyertek 4:0-ra.

Így van, de mint mindig, előtte óvatos voltam. Utólag is nézve, a gólom volt a legnagyobb pillanatom. S ezt megköszönhetem a karrieremnek. Profinak lenni az FC Bayernben, egy álom. Nem csak a sikerek miatt, hanem azért is, mert a világból nagyon sokat láttam. Egyedül a dél- amerikai utazások az FC Bayernnel. Ha te busszal a nyomornegyeden keresztül utazol, vagy a hotelból a hullámlemezes házakra nézel, akkor egy egészen más világot látsz az életre vonatkozóan. S aztán boldog és alázatos vagy, hogy Münchenben élhetsz.

Gyakran fordul meg a Stadionban?

Igen, hogyne, de nem mindig. A focival életemben nagyon sokat foglalkoztam. De van más is még. Van két unokám, 7 és 5 évesek. Néha csak szombaton láthatom őket, ilyenkor nem megyek ki a Stadionba. Az unokanap fontosabb lett számomra, mint a foci.

Forrás: https://www.tz.de/

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/50971/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Bayern történelem: legendás játékosok,Interjúk, nyilatkozatok
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?