Javi Martínez: életem álma elutazni Ausztráliába

Kiss Dorisz

A DW-nak adott exkluzív interjújában a Bayern München középpályása, Javi Martínez gyerekkoráról, Jupp Heynckessel való kapcsolatáról, illetve arról is mesélt, hogy akár kosaras is lehetett volna.

DW: A futballban szükség van nagy sztárokra, sztárfocistákra, ugyanakkor olyanok is kellenek, akik a háttérmunkát végzik. Milyen az élet a háttérben?

Javi: Engem nem zavar, mikor mások ott vannak a címlapon, meg róluk cikkeznek. Én boldog vagyok így. Tisztában vagyok vele, hogy nehéz munkát kell végeznem, olyan munkát, amit talán az emberek nagy része nem lát, de nem érdekel. Ez a munkám. Csak segíteni akarom a csapatom, megadni a lehetőséget a csapattársaimnak, hogy úgy tudjanak játszani, ahogyan kell. Engem ez tesz boldoggá.

DW: Ezek szerint alázatos játékosként írnád le magad?

Javi: Természetesen. Szerintem az alázat az egyik legfontosabb dolog a sportszakmában. Tudom, honnan jöttem. Nagyon sokat dolgoztam, és a szüleim is sokat dolgoztak értem, így alázatosnak kell maradnom.

DW: Korábban azt mondtad, nagyon sokat köszönhetsz a bátyádnak, Alvaronak, abban, hogy most olyan játékos vagy, amilyen. Kifejtenéd ezt bővebben?

Javi: Néhány embernek olyan példaképei vannak, mint Messi, vagy Ronaldo, az enyém a saját bátyám volt. Amikor 8, vagy 9 éves lehettem, az Athletic Bilbaoban játszott. Az, hogy én is ebben a csapatban játszhassak egyszer, nagy álmom volt. Mindig néztem a mérkőzéseit, és beutaztam egész Észak-Spanyolországot, hogy lássam. Mindeközben azt mondtam magamban: „Olyan akarok lenni, mint ő…és úgy is akarok játszani!” Számomra mindenben ő volt a példa. Voltak vicces pillanatok. Amikor fiatalabb voltam, kapus szerettem volna lenni. Erre Alvaro azt mondta, ha 10 büntetőjéből akár csak egyet is kivédek, akkor lehetek hálóőr. Esélyem sem volt. Hát így lettem mezőnyjátékos.

DW: Ezen kívül segített neked beilleszkedni a Bilbaoba. Mesélj erről!

Javi: Amikor Bilbaoba költöztem, az egy óriási változás volt számomra. Korábban a szüleimmel éltem a szülővárosomban, mindent ismertem magam körül. Aztán ez egy teljesen idegen város volt, egy új élet. Amikor aláírtam a szerződést, csak annyit kértem, hogy a bátyám had jöjjön velem. Ő ekkor egy barcelonai csapat játékosa volt, de mindent otthagyott a barátnőjével, csak azért, hogy velem tarthasson. Ez nem volt egyszerű neki, nagyon hálás is vagyok ezért, mert azt gondolom, ez rengeteget segített nekem.

DW: Igaz, hogy nem sok választott el attól, hogy ne futballista légy? Azt olvastuk, hogy egy nagyon ígéretes kosárlabda-tehetség voltál, illetve, hogy azon is gondolkodtál, hogy utazó író leszel.

Javi: Igaz! Valóban jó kosaras voltam fiatal koromban. Döntenem kellett a két sportág között…akár egy NBA-játékossal is beszélgethetnél most, nem tudom. Az írásról csak annyit, hogy imádok utazni és képeket készíteni. Szeretnék egyszer csak egy hátizsákkal útra kelni és beutazni Ausztráliát. Azt mondják, hogy ez veszélyes vállalkozás néha, de én nem hiszem. Ez az egyik álmom.

DW: Vissza a focihoz: Mióta Jupp Heynckes visszatért, te is visszatértél a középpályára. Hogyan segített ő a pályafutásod alakulásában?

Javi: Mindenképp köszönettel tartozom neki, hiszen ő volt az, aki idehozott 6 évvel ezelőtt. Ráadásul az az összeg (40 millió euró) rengeteg volt egy 23 éves játékosért, ezért ez sok önbizalmat adott nekem. Időre volt szükségem, hogy beilleszkedjek, de már az első meccsen bevethető voltam és máris a pályán találtam magam. Mindössze 20 percet játszottam, de ez sokat segített nekem abban, hogy formába lendüljek. Jupp nem csak számomra, de az egész csapatnak olyan, mint egy apa. Mindig igyekszik megvédeni minket, és azt gondolom, ez pozitív számunkra.

DW: Van ez a bizonyos „Mia San Mia” életérzés. Mit jelent ez? Könnyű a játékosoknak befogadni és elfogadni ezt a mentalitást?

Javi: Van, aki elfogadja, van, aki nem. Nekem egyszerűen ment, mert hasonlított az Athletic Bilbao-s felfogáshoz. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, jól érezzük magunkat együtt. Jó kapcsolatban vagyunk. Nem csak a játékosokkal, hanem a stáb többi tagjával is. Amikor valamire szükségünk van, csak hívjuk őket, ők pedig igyekeznek segíteni nekünk. Úgy érezzük, mintha otthon lennénk, talán ez a legfontosabb összetevője a „Mia San Mia” érzésnek.

DW: Ez egy fontos év, idén újra Világbajnokságot rendeznek. A spanyol keret elég erős. Mit gondolsz, rajta leszel az Oroszországba tartó gépen?

Javi: Tudom, hogy nehéz. Nagyon sok a jó játékos Spanyolországban, nagyon kiélezett a verseny. Mindemellett bízom a formámban és mindent meg fogok tenni azért, hogy ott legyek. Remélhetőleg, segíteni fogom a csapatomat. Álmom játszani ezen a Világbajnokságon, ez lenne számomra a harmadik, remélem, ott leszek.

Javi Martínez 1988-ban született Baszkföldön. Első nagy csapata az Athletic Bilbao volt, ahová az Osasunából érkezett 2006-ban 6 millió euróért. 2012-ben innen került Münchenbe rekord 40 millió eurós összegért. Azóta több sérülés is sújtotta, beleértve egy keresztszalag szakadást is 2014-ben. Ennek ellenére, 168 mérkőzésen van túl a csapat színeiben. Ötszörös Bundesliga győztes, háromszor nyert Német Kupát és már a Bajnokok Ligája trófeáját is a kezében tarthatta 2013-ban. 18-szor lépett pályára a spanyol csapattal, a 2010-es (VB) és a 2012-es (EB) győzelemben is része volt.

Forrás: http://www.dw.com/en/top-stories/s-9097

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/49964/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Interjúk, nyilatkozatok,Játékosaink,javi martinez
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?