Blogolj!

Streich, az őrült edző...

Fazekas Annamária

A BILD magazin információi szerint a Bayern felvette a kapcsolatot a Freiburg jelenlegi edzőjével, mint lehetséges Heynckes utóddal. Streich és a Bayern – működhet? A pozitív értelemben őrült edzővel a világbajnok, Toni Kroos (28) készített a Sport Bild jubileumi kiadásának interjút.

Toni Kroos: Christian, a Freiburg SC szezonbeli remek teljesítménye szerintem elég kevés nyilvánosságot kap. Még a Sport Bild-ben is. Így most én, mint főszerkesztő kérdezek.

Christian Streich (52): Toni, üdvözöllek! Tegeződünk, vagy nem?

Persze! Szerettem volna egy interjút készíteni veled, mert nekem a Freiburg SC mindig is imponált. Habár az egyesület elég kicsi, mindig is az volt a mottód, hogy hagyod, hogy futballt játszanak. Miként jött ez az ötlet?

Ennek igazából három oka van. Először is amikor 23 évvel ezelőtt az egyesülethez érkeztem ifi edzőként, akkor Volker Finke volt a profi edző. Ő a zónavédelmet részesítette előnyben a játék során, pedig ez akkoriban még nem volt annyira felkapott. A fiatalokat az ő játékmódszere szerint szerettem volna oktatni, hogy a profik közé kerülhessenek. Másodszor pedig korábban magam is játékos voltam, de én túl lassú voltam. Tehát taktikai módszereket kellett elsajátítanom, hogy labdához jussak. Harmadszor pedig láttam a fiatal Iniesta-t és Xavi-t játszani. Ők különlegesek voltak a pályán. Megpróbáltuk az ő térlátásukat, ahogy a teljes pályát átlátták, a mi játékosainknak is megtanítani. Ez egész jól sikerült. Sokszor előfordul azért, hogy nem sikerül. Mindig fel kell mérni: Működik ez a játékmódszer, vagy a vesztünket okozza, és az ellenfél lenyom bennünket? Nem ér semmit az egész, ha 20 perc után a Leverkusen 2:0-ra vezet. De a hozzáállásunk egyértelmű: amennyire csak lehetséges futballt játszani.

A mostani szezonban észrevettem egy kisebb változtatást a csapatnál. Továbbra is úgy látom, hogy a futball játszása a cél. De mintha belekeveredett volna egy kis „kellemetlenkedés”. Mintha az ellenfél megzavarása lenne a cél? Ez szándékos?

Igen, jól érzed. Ennek az oka a sérült játékosainkban keresendő. Nicolas „Chico“ Höfler középpályásunk kiesett. Az ő játékstílusa, technikai képességei, a labdabiztonsága egyébként egy kissé rád emlékeztet. Ha Chico a pályán van, másképp játszunk. Most Robin Koch játszott hatosként (középpályás), egy belső védő, aki nyáron érkezett a Kaiserslautern csapatából. Sokat fejlődött, de más játékos típus: robosztusabb, nagyobb. De ennek ellenére soha nem az a célunk, hogy eladjuk a labdát, és újabb labdaszerzés után kontrákat játszunk meg. A játékunkhoz olyan támadójátékosokra van szükségünk, akik a labdára játszanak. Egyébként, mint középpályán, mint a védekezésben elveszünk.

Én úgy látom, hogy a Bundesligában a változások oda vezetnek, hogy egyre kevesebb csapat próbál igazán futballt játszani. A Bayern kivételével szinte mindenhol azt látom, hogy inkább az ellenfél játékának a lerombolása a cél. Te hogy látod ezt a tendenciát?

Valóban, a tendencia, a hangsúly sokkal inkább erre helyeződik, és sokkal kevésbé a focizásra, ebben igazad van. Ez a futball pénzügyi orientálódása miatt is van így. Játékosokat vesztünk el a Bundesligában. Olyanokat, akik egyéni kvalitásokkal rendelkeznek. Csak azért, mert olyan csapathoz szerződnek, ahol több pénzt keresnek, vagy, mert a másik bajnokság jobban tetszik nekik. Így az egyesületek elvesztik a futball minőségét. A romboló játékkal sokkal sikeresebbek a csapatok. Szerintem ez a probléma. Ha az az érzésem, hogy nálunk kevés futballt játszanak, akkor az edzőcsapatom és magam megszakítjuk a mérkőzést, és átbeszéljük a dolgot. Én meg vagyok győződve arról, hogy ezzel az „ellen-focival” nem lehetünk eredményesek.

Ezt nagyra értékelem, mert úgy hiszem, kevesen vannak ezen az állásponton. Ha néha Bundesliga mérkőzést látok, akkor nem mindig nyeri el a tetszésemet. A Bayernnál például a játékosok annyira jók, hogy ők futballtechnikailag akarják a helyzeteket megoldani. A Hoffenheimnél is látok ötleteket. De ha a tabella 10-18 helyezettjei között nézelődöm, nehéz lesz a Freiburg mellet még egy olyan csapatot találnom, akik igazán futballt akarnának játszani. És ezért te, mint edző vagy felelős.

A segédedzőm és én. Van egy alapfilozófiánk, amelyhez ragaszkodunk. Edzőként a csapatod félelmeit neked kell leküzdened, Toni. Értem. A vesztéstől, a sikertelenségtől való félelem, mindenkiben erős. Megértem, ha valaki félelemből úgy gondolja, hogy nem annyira futball szépségével foglalkozunk, mert biztosra kell mennünk. De meggyőződésem szerint, ez középtávon nem hoz sikereket. Ezért a saját félelmeimet bizonyos mértékig ki kell egyenlítenem. Nálunk azonban még egy szempont van: hozzánk azért jönnek a játékosok, mert tudják, hogy futballt játszunk, és nálunk tanulhatnak. Egyénileg foglalkozunk velük, és a futballal, mint játékkal teljes egészében foglalkozunk. Ez egy érv a részünkről, hogy a játékosok akarjanak nálunk játszani. Pénzügyi érvekkel sajnos nem tudunk versenyezni.

Így rögtön adja magát a következő kérdés: a Freiburg sokkal kevesebb eszközzel, jobb játékosokat képez, jobb futballt játszik, és végül pedig a tabellán is eredményesebb. Mit csináltok jobban, mint a többi egyesület, akiknek sokkal több eszköz van a kezében – úgy pénzügyileg, mint infrastruktúra szempontjából nézve?

Először is a profi stábunk minden edzője dolgozott már a fiatalokkal. Mindannyian elég régóta vagyunk itt. Florian Brun segédedzővel új lendület érkezett a csapathoz. Ez fontos volt ugyan, de a többség mind régi motoros a csapatban. Másodszor nálunk az edzők és a játékosok is nyugodt körülmények között dolgozhatnak. Olyan szurkolóink vannak, akik nem támasztanak extrém elvárásokat velünk szemben. Három évvel ezelőtt például nem ment jól a szekér, mégsem támadott be senki engem. Melyik másik csapatnál lenne ez még lehetséges! Harmadszor pedig nagyon jó a felderítő csapatunk. Klemens Hartenbach, a sportigazgatónk, már 30 éve ismer engem. A pályán kívüli dolgokra is odafigyel, és tudja, hogy éhes, szociálisan intelligens és futballörült fiatalokra van szükségünk. Minden egyéb mást el kell felejteni. Ha valakiben ezek megvannak, akkor nem probléma, ha van néhány egyéb hiányossága. Akkor biztosan jó helyen van. Számomra ez különleges dolog. Különösen akkor, ha többi egyesülethez képest nézzük a fejlődést. Jó, hogy a pénz még nem mindben döntő. A futball csapatsport. Ezt te is tudod. A Reál-nál nem azért lett BL győztes csapat, mert te, Ronaldo és Modric ott játszik. Hanem azért, mert tökéletesen tudtok együtt játszani.

Mennyire nehéz egy csapatot összeállítani, akivel sikereket érhetsz el, aztán a szezon végén a legjobbakat rendszeresen eladják?

Ez nehéz kérdés, és sokat is foglalkozom ezzel a témával. Ha úgy érzem, hogy akár talán ötödikek vagy hetedikek is lehetnénk, tudom, hogy az azt jelenti, hogy megint két játékos távozni fog. Ettől azért tartok. Mivel nem tudom, hogy jövőre sikerül-e a ligában maradnunk. Elgondolkozom sokszor, hogy mi lenne, ha meg tudnánk tartani a játékosainkat, és még hozzá jönne esetleg egy–két új fiú. Akkor talán nem lenne gondunk, hogy szinten maradjunk. Néha egy kicsit túlontúl is aggaszt ez a kérdés. Másfelől azonban igen különleges és jó dolog, olyan játékosokkal találkozni, akik nálunk nevelkedtek, és most egy nagy csapatnál játszanak. Mert igazából általunk jutott oda. Szóval ez egy igencsak kétélű történet...

Toni Kroos interjúztat...

Valószínűleg az is eléggé megosztó kérdés, hogy inkább hatodikak szeretnétek lenni és Európában játszanátok, vagy inkább nyolcadik, és akkor nincs dupla leterheltség a játékosoknak?

Ez így van Toni! A dupla leterheltség komoly problémákat vonhat magával. A nyáron az Europa Liga kvalifikációjában estünk ki a NK Domzale ellen. Nagyon csalódottak voltunk. Aztán látod, hogy mi történt Kölnben. Modeste személyében egy nagyon fontos játékos esett ki, és azon kívül voltak még egyéb sérültjeik is. Csütörtök este mérkőzést játszol, és vasárnap pedig egy kipihent ellenfél vár rád, pl. a Wolfsburg. Hogy készülsz fel akkor? Ez elég kemény. A Freiburgnál ezt nem tudjuk megoldani. Mégis maximális eredményt akarsz. De feltehetek neked egy kérdést? Persze. Milyen a Madriddal dolgozni? Igazán különleges lehet, Modric-cal és Ronaldoval játszani.

Valóban az. Tulajdonképpen minden nap tudatosítani kell magadban, hogy kiváltságos vagy, hogy itt játszhatsz. Mert valóban az. Nagyon élvezem. Carlo Ancelotti személyében olyan edzőm volt, aki hagyta, hogy játsszak. Zidane személyében pedig egy olyan, akit már játékos korában csodáltam. Kétszer egymás után nyertünk a BL-ben.

Számomra így nem nagy meglepetés, hogy néha azért…. nehézségekbe ütközöl?

Pontosan. Ha minden megnyersz, tudod, hogy lesz olyan időszak, amikor ez nem így lesz. És nem szabad elfelejteni: a Real nem vásárolt az utóbbi két évben 30 millió feletti játékosokat. De tudom, hogy  Párizsban jó teljesítményt fogunk nyújtani.

Négy hónapja voltam először Madridban. A múzeumok csodálatosak. De a munkás negyedeket is megnéztem. Tetszett város, mert egyáltalán nem sznob hely. A csapatok nevei alapján „Királyi gárda” az ember azt gondolná…

Itt nagyon értékelik a német komolyságomat. Hogy a futballról alkotott elképzelésemet folyamatosan és nyugalommal viszem végig. Ilyen megbecsülést még nem tapasztaltam.

Toni, örömre szolgált. Remélem legközelebb élőben találkozunk.

Szívesen. Köszönöm az interjút, és az idődet!

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/49634/pics/lead_800x600.jpg
Átigazolási hírek,BAYERN HÍREK,Interjúk, nyilatkozatok,Szakmai stáb
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?