Blogolj!

Jupp Heynckes újabb BL döntőhöz közelít

Regős András

Carlo Ancelottit úgy üdvözlték, Mr Bajnokok Ligája, amikor 2016-ban Pep Guardiolát váltotta a Bayern München kispadján. Azonban az utódja, Jupp Heynckes is hasonlóan szép eredményekkel büszkélkedhet az európai porondon, és a török bajnok Besiktas legyőzésével egy lépéssel közelebb került ahhoz hogy folytassa elképesztő szériáját, miszerint ahányszor indult csapata a BL-ben, mindig a döntőig menetelt.

A 72 éves tréner három legnagyobb mérkőzése a BL-ben:

1998 Bajnokok Ligája döntő:  Real Madrid - Juventus 1-0

A fiatalabb olvasóknak talán fogalmuk sincs, hogy 20 évvel ezelőtt Heynckes a Real Madridot irányította. 1998-ban megszerezte a hetedik Bajnokok Ligája kupát a Blancók trófeavitrinjébe – az elsőt egy 32 éves szünet után! – egy szoros győzelemmel a favoritnak számító Juventus ellen, akik sorozatban a harmadik döntőjüket játszották.

„Don Jupp” a Bundesligában szerzett tapasztalatával a negyeddöntőben a Leverkusent, az elődöntőben pedig a Dortmundot ejtette ki a döntőbe vezető útján. Ez volt az első BL szezon amiben nem csak a bajnokságok győztesei indulhattak, Németországból például három csapat is, köztük a címvédő Dortmund.

Predrag Mijatovic szerezte a döntő gólt, ami a meglepetés győzelmet jelentette a Juventus ellen. Az olasz csapat olyan klasszisokat vonultatott fel mint Zinedine Zidane, Alessandro Del Piero és Edgar Davids – hogy csak néhányat említsünk – a jelenlegi Chelsea edző Antonio Conte pedig csereként lépett pályára.

A meccs előtt Heynckes állását komoly veszély fenyegette, a Barcelona mögött, csak a negyedik helyen végeztek a bajnokságban, a kupában pedig csúfos vereséget szenvedtek a másodosztályú Alavestől.

Heynckes nem tudta uralni az öltözőt, beleértve Rault, Fernando Morientest és az Aranylabdáról lecsúszó Mijatovicot. A Real Madrid elnöke, Lorenzo Sanz később azt mondta „a játékosok elevenen felfalták.”

Ezzel a helyzettel, az esélytelenként megnyert győzelem után nem volt kérdés, hogy Heynckest először arról fogják kérdezni a sajtótájékoztatón, hogy a következő szezonra is a Madrid edzője marad-e. Tömören csak annyit válaszolt, hogy egyedül Madridban fordulhat elő, hogy ilyet kérdezzenek egy edzőtől aki éppen megnyerte az európai kupát.

„Heynckes visszatekerte az órát” 

- mondta a csapatkapitány Manuel Sanchis, akinek édesapja tagja volt a legutóbbi madridi európai kupa győzelemnek 1966-ban.

Azonban a BL győzelem nem volt elegendő hogy megmentse Heynckes állását. Nyolc nappal később kirúgták. Az utódja, Jose Antonio Camacho 22 napig bírta – őt Guus Hiddink követte, aki kicsivel tovább, 7 hónapig maradt a madridi körhintán.

A Real Madrid azóta sorozatban nyeri a BL címeket, de mindez nem következhetett volna be Heynckes váratlan hatása nélkül 1998-ban.

2012 Bajnokok Ligája döntő: Bayern München - Chelsea 1-1, tizenegyesekkel 3-4 

Ez már egy fájdalmasabb emlék Heynckes számára. A „Finale dahoam” (otthoni döntő bajorul) sokkal inkább lett végül „faisco dahoam” (otthoni kudarc), hiszen a Bayern büntetőkkel kikapott Roberto di Matteo alábecsült csapata ellen 2012-ben.

Heynckes korábbi munkaadóját, a Real Madridot tizenegyesekkel kiütötte az elődöntőben, így bejutva a hazai pályán rendezett döntőbe. Nincs mit szépíteni – a Bayern elszúrta, pedig három lehetősége is volt: az utolsó percekben játszották el az előnyüket, Arjen Robben kihagyta a büntetőt a hosszabbításban, majd alulmaradtak a büntetőrúgások során is. Toni Kroos, Anatoliy Tymoshchuk és Robben is kihagyta a maga tizenegyesét, pedig Manuel Neuernek köszönhetően 3-1-es előnyük volt a büntetőrúgásoknál.

Didier Drogba sokkoló egyenlítését megelőzően, kritizálták Heynckest hogy lehozta a pályáról a gólszerző Thomas Müllert pár perccel azután, hogy a fejese Petr Cech mellett a hálóba suhant. A 23 éves bajor játékos elég fittnek tűnt hogy örömében ugráljon, míg ujjongó csapattársai körbe nem vették a 83. percben szerzett gólja után, ami végül megtörte a jeget.

A kínos események után megtudhattuk, Müller lecserélése egy régóta fennálló vádlisérülésnek volt köszönhető. Azonban a sérülés tudatában kezdte a meccset, hetek óta a fájdalomküszöbén játszott. A gólja előtt már régóta panaszkodott, de Heynckes nem hozta le. Miért éppen akkor? A Chelsea nem jelentett nagy fenyegetést – a játékuk kimerült. Valójában nem lehet hogy Heynckes azért hozta le a góllövőjét, hogy a szurkolók állva tapsolhassák a hazai közönség előtt szerzett „győztes” gól elismeréseképp?

Müller helyett a termetes belga védő, Daniel van Buyten lépett pályára, azonban ez a csere teljesen a visszájára sült el. A védelem átszervezésére volt szükség, aminek sikertelensége megmutatkozott amikor az angol csapat az első szögletét rúghatta a mérkőzésen. Drogba szabadon fejelhette el a labdát a tehetetlen Neuer mellett. Sokak szemében Jerome Boateng volt a bűnbak, mert nem fogta elég szorosan Drogbát, de Van Buyten becserélésének nem épp az lett volna a célja, hogy ketten is figyeljenek Drogbára a hátralévő percekben – különösen a rögzített helyzeteknél?

Milyen szeszélyes játék is a futball. A történelemkönyvekbe nem került volna be Robben gyatra büntetője a hosszabbításban – és a „szárnyaló hollandot” nem fütyülték volna ki amikor pár nappal később az Allianz Arenában a holland válogatottal játszott felkészülési mérkőzést a 2012-es Európa bajnokságra. A londoni kékek értékesítették az egyetlen valamire való helyzetüket a mérkőzésen, ezzel büntetve a Bayernt a fegyelmezettség pillanatnyi hiányáért.

„Az 1999-es vereséget nagyon nehéz volt feldolgozni, de a ma este még szomorúbb, még kegyetlenebb és még szükségtelenebb” 

- mondta a vigasztalhatatlan vezérigazgató, Karl-Heinz Rummenigge a meccs utáni komor hangulatú sajtótájékoztatón. Az elnök, Uli Hoeneß hasonló érzelmeknek adott szót:

„Ez őrület, kegyetlen érzés.”

A sportigazgató, Christian Nerlinger pedig így jellemezte a mérkőzést:

„totális rémálom, mintha egy rossz filmet néztem volna.”

2013 Bajnokok Ligája döntő: Bayern München – Borussia Dortmund 2-1

Az elmúlt idők legnagyobb mérkőzése ami sokaknak elsőre beugrik, a német BL döntő a Wembley-ben 2013-ban – amit „El Teutonico”-ként is említenek.

Heynckes a fiatal újonc Jürgen Kloppal, és egy Mats Hummels-el, Ilkay Gündogannal, Marco Reus-al és Robert Lewandowskival felálló Dortmunddal találta magát szemben.

A Dortmund góltalan első félidőnek örvendhetett, Neuer számos remek védéssel tartotta a döntetlent. Aztán a második félidőben Heynckes rekordigazolása, Javi Martinez és a rendíthetetlen Bastian Schweinsteiger fokozatosan kezdték magukhoz ragadni az irányítást a középpályán. A gyakran alulértékelt Mario Mandzukic juttatta előnyhöz a bajor csapatot egy óra játék után, Robben szólója után talált a hálóba. Nyolc perccel később azonban Dante Reus-szal szembeni ügyetlen szerelési kísérletéért a bíró büntetőt ítélt, amit Gündogan berúgott, ezzel kiegyenlítve az állást.

Hosszabbítás ígérkezett az elmúlt évek egyik legizgalmasabb döntőjében – amíg elő nem rukkolt Robben a 89. percben egy nagyszerű megoldással, ami a győztes gólt jelentette a Bayern Münchennek – és jóvátételt a Chelsea elleni büntetőkihagyásért.

Miután másodszorra is megnyerte a Bajnokok Ligáját, Heynckes csendben visszavonult (legalábbis azt hittük) a történelmi triplázás után, ami egy héttel később vált teljessé Berlinben, amikor a Német Kupa döntőjében a Stuttgartot is legyőzték. Ezzel az utódjának, Guardiolának szinte utánozhatatlan örökséget hátrahagyva.

Fordította: Huzina Patrik és Regős András

Forrás: http://www.espn.co.uk/

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/49108/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN TÖRTÉNELEM,Bayern történelem: nemzetközi kupák,jupp heynckes
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?