Jupp Heynckes interjú! Nem könnyű a fiatal edzőknek napjainkban

Habo Peter

Jupp Heynckes beszélt a vezetőedzői pályafutásának kezdeteiről, a küldetésnyilatkozatáról, az alapelveiről és a céljairól. Aktualitásként pedig kitért a Real mélyrepülésének okaira is.

Jupp Heynckes jó hangulatban érkezett. A Bayern München vezetőedzője a Säbener Strassén fogadta a Goal magazin munkatársát, kényelmesen hátradőlt a barna bőrfotelében és mesélni kezdett.

A beszélgetésben szót ejtett a labdarúgás üzletének fejlődéséről, a mentoráról: Hennes Weisweilerről, a csapatvezetésről, az emberségről és az edzők fiatal generációjáról.

Goal: Heynckes úr, az elmúlt időszakban sok szó esett a fiatal edzőkről. 1979-ben Ön 34 évesen a Bundesliga legfiatalabb edzőjeként irányította a Borussia Mönchengladbach csapatát. Hogy élte meg azt az időszakot?

Jupp Heynckes (JH): Én 1978-ig aktív játékos voltam, majd egy évig dolgoztam segédedzőként Udo Lattek mellett. Ezt követően Helmut Grashoff menedzser kért fel a vezetőedzői poszt betöltésére. Én persze közönyösen – ami mindig is jellemző volt rám – azt mondtam, hogy vállalom. Visszatekintve tudom, hogy akkor sok dolgot kellett még tanulnom.

Goal: Pontosan miket?

JH: Először is, játékosként nem csak nagyon szenvedélyes és ambiciózus voltam, hanem többet is teljesítettem, mint amit elvártak tőlem. A korábbi edzőm, Hennes Weisweiler, aki felfedezett engem, nagyon rosszul kezelte a vereséget. Pontosan ez az, amit meg kell tanulni a futballban: tiszteld a vereséget, de soha ne fogadd el. Mindig felkészültnek kell lenned ahhoz, hogy le tudd vonni a következtetéseket a vereségből, képes legyél elemezni, majd jobbá tenn a dolgokat. De többről is van szó - ami egy kicsit általánosabban hangzik, - hiszen már a kezdetektől meg kell tanulni a csapatvezetést és az emberek kezelését. Sokat segített nekem az, hogy korábban már aktív tagja voltam a csapatnak, sokszor vezetőként is. Példát is tudok mondani erre.

Goal: Örömmel vennénk...

JH: Amikor vezetőedző lettem, még mindig voltak a csapatban olyan játékosok, akikkel korábban együtt játszottam és ezt kihasználták. Amikor hirtelen edző lettem, ezek a játékosok meg akartak nyerni maguknak. Erre azt mondtam:

"Ti mindnyájan őrültek vagytok. Azt teszitek, amit mondok nektek.”

Akkor már látszódott, hogy több tiszteletet mutatnak felém. Ez nagyon fontos az edzői hivatáshoz: távolságot kell tartani az egyik oldaltól, a másikhoz pedig közeledni. Úgy gondolom, hogy ezt a feladatot mindig is jól tudtam kezelni.

Goal: Milyen tapasztalatokat szerzett fiatal edzőként?

JH: Az első évben hetedik helyezést értünk el és UEFA Kupa döntőt játszottunk, ezért nagyon sok dícséretet kaptunk. Mindazonáltal a mérkőzések utáni kritikák ugyanolyan általánosak voltak, mint ma, de soha nem hagytam, hogy összezavarjanak. Már játékosként is a pszichém volt a különleges erősségem a labdarúgás mellett. Ez sokat segített nekem az edzői munkám során. Mindig voltak letisztult ötleteim arról, hogyan akarom végezni a munkámat, ugyanakkor mindig is nyitott voltam arra, hogy másoktól tanuljak. Még ma is tudok találni olyan apró részleteket, amelyek beilleszthetők a napi munkámba.

Goal: A fiatal edzőknek nehezebb manapság?

JH: Először is, a mai fiatal edzők sokkal képzettebbek. Visszagondolva, én csak a nagyszerű edzőtől, Udo Lattektől tanulhattam, aki mellett egy évet dolgoztam. Manapság azonban a fiatal edzők a gyermekek között, vagy az U23-as csapatoknál szereznek tapasztalatot. Nagyon fontos, hogy egy fiatal edző megtanulja, hogyan jelenjen meg megfelelően, miként beszélhet a csapattal és azt, hogyan kell dolgoznia az edzőközpontban.

Goal: Segített Önnek az, hogy korábban profi labdarúgó volt?

JH: Teljes mértékben. Ha világklasszis labdarúgó voltál, aki folyamatosan magas színvonalon játszott, akkor mindig kerülsz olyan helyzetbe, amit már átéltél százezerszer, de te már tudod, hogyan kell reagálni arra. Természetesen, ez hatalmas előny. Mindazonáltal a fiatal edzőknek ma nem könnyű, ezt őszintén mondom, elég ha belegondolunk a média helyzetébe, vagy egyes klubok hatalmas igényeibe. Biztosítani kell a fiatal edzőknek, hogy tévedjenek, és meg kell engedni nekik, hogy olyan dolgokat mondjanak, amelyet később aztán megbánhatnak. Korábban mindannyian ezt csináltuk.

Goal: Ki alakította még Önt, Hennes Weisweileren kívül?

JH: Például Ernst Happel. Elképesztő edző volt, a Hamburge már abban az időben is nagyon modernnek tűnt a négyes védősorral, a lestaktikával, a lendületes, magasszintű védekezéssel és a modern támadó rendszerekkel. Néztem, elemeztem, majd én is alkalmaztam. Később Arrigo Sacchi és Johan Cruyff voltak rám ilyen hatással. Edzőként mindig megismerhetsz olyan új részleteket, melyeket beilleszthetsz a munkádba, ha nem vagy teljesen tudatlan.

Goal: Követte a többi edző munkáját, miután elhagyta a klubot 2013-ban?

JH: Be kell vallanom, hogy 2013-ban befejeztem a tréneri munkát. Ezután a futballt csak rajongóként néztem. Persze azért időnként felmerült bennem pár gondolat, hogy „milyen ügyes volt ez a csapat”, vagy „én most nem változtattam volna”. Mivel nagyon hosszú ideig edzőként dolgoztam, kialakult bennem az érzék egyes szituációkhoz. Látom, hogyan mozog a játékos, hogy valaki fáradt-e, vagy azt, hogy vajon egy adott játékos még mindig fontos pályán, vagy sem. Néha elgondolkodom: az edző jó munkát végzett-e, megfelelően alkalmazta-e a taktikát, letisztult, jó elképzeléssel építette-e fel a csapatot. Azoknál a csapatoknál, amelyek nem olyan jól felszereltek, jobban kirajzolódik az edző kezemunkája. Néha teszek ehhez hasonló megjegyzéseket, de alapvetően hagyom, hogy hátradőlve elkényeztessen a labdarúgás, vagy azt mondom: most jobb lenne lefeküdni egy órát és aludni egy kicsit. (Nevet)

Goal: Uli Hoeness legutóbb azt mondta, hogy Ön tudja ötvözni a modern sportmenedzsmentet az emberi képességekkel. Még a legkisebb helyiséget is az ellenőrzése alá venné. Mi az Ön receptje a sikerhez?

JH: Amikor megkérdezik Uli Hoenesst, mindig előjön valamivel. Sok esetben ez nagyon jó és pozitív, de néha meglehetősen kritikusnak tűnik. Ezzel a nyilatkozatával minden bizonnyal arra utalt, ahogy vezetek egy csapatot, ahogy kialakítok egy csapatot, ahogy a játékot szervezem és ahogy a csapattal dolgozom a képzési helyszínen és minden olyan területen, ami ma már szükséges egy nagycsapat számára. Ő kifejezetten érdeklődik a csapatvezetés felől.

Goal: Melyek az Ön alapelvei?

JH: Különböző típusú edzők vannak, és ezt minden esetben a karaktere és az emberekhez való viszonya határozza meg. Nagyon fontos minden egyes játékos és alkalmazott tisztelete. Számomra, minden játékos azonos értékű, függetlenül a bőrszínüktől, a vallásuktól, vagy a helyzetüktől. Ezenkívül nyitottnak, hitelesnek és őszintének kell lenni a játékosokkal, valamint a bizalmat folyamatosan kell építeni. Azt hiszem, nagy erősségem az, hogy bízom a játékosokban és a játékosok is megbíznak bennem. Tehát találok egy közös alapot, amelyre sikeresen építkezhetek. És akkor ott van a természetből fakadó tekintély, amit nem csak az irodában használok.

Goal: Már beszélgettünk az 1979-ben induló edzői pályafutásának kezdeteiről. Az utána következő 39 évben mind az edzősködés, mind pedig a labdarúgó üzletág hatalmas fejlődésen ment keresztül. A részletes statisztikák hatalmas szerepet játszanak napjainkban. Hogyan értékeli ezeket a fejlesztéseket?

JH: Nem terhelheted túl a játékosokat adatokkal, meg kell találnod az arany középutat. Alapvetően a modern eszközöket jónak és időszerűnek találom, mert nagyon sok dolgot leszűrhetünk belőlük. Mindez hozzátartozik a mai futballhoz és nem érzem hozzá túl idősnek magam. Ezzel ellentétben, például, a tapasztalataim alapján meg tudom állapítani, hogy ki nyújtott remek teljesítményt. Legtöbbször az én megfigyeléseim egybeesnek azokkal az adatokkal, amelyeket az erőnléti edzőktől és a sporttudományi szakemberektől kapok.

Goal: És mi a helyzet a videóelemzéssel?

JH: Manapság nagyon fontos a játékelemzés és az ellenfélre való felkészülés, ezért elemzőinkkel rendszerint összeállítunk egy videót, ami bemutatja az ellenfél csapatának erősségeit és gyengeségeit. Ugyanakkor fontos a mérkőzések utáni videóelemzés is, ahol megfogalmazom a pozitív és a negatív kritikáimat. Az ilyen eszközök elengedhetetlenek és könnyebbé teszik az elemzést, mint korábban. Azonban döntő fontosságú, hogy ne csak vizuálisan, hanem az edzéseken gyakorlatban is megszerezhessék ezeket a tapasztalatokat, ahol alkalmazzuk ezeket az elemzéseket.

Goal: A központban végzett munkájának köszönhetően több játékos is kiemelkedő teljesítményt nyújt. Többek között Kingsley Comannak például egyszerűen csak azt mondta, hogy a beadások előtt többször emelje fel a fejét.

JH: Mindezeket a saját tapasztalataimra alapozom, beleértve a mentoromat és későbbi barátomat Hennes Weisweilert is. Hennes fanatikus edző volt, akinek nagyszerű érzéke volt a részletekhez. Gyakoroltatta velünk a nyomás alatti játékot, a fejjátékot, a passzjátékot és még sok mást. Most ugyanezt csináltatom a Bayern München nagyszerű játékosaival. Uralni kell a játék eszközét, ami a labda. Ezért van, hogy újra és újra gyakorolni kell bizonyos folyamatokat. Ez hasonló azokhoz a tenisz játékosokhoz, akik hetente 500 szervát is ütnek a nagy tornák előtt. A labdarúgásban nagyon sok dolgot kell elsajátítani: a pozícionális játékot, a passzjátékot, a támadási sémákat, a széleken való játékot, a kapu előtti időzítéseket. Ezzel kapcsolatban szintén van egy rövid történetem.

Goal: Örömünkre szolgál!

JH: Simon Rolfes a Bayer Leverkusen egyik játékosa egyszer azt mondta nekem: „Ön volt a legjobb edzőm, mert mindig javított a játékunkon azzal, hogy pontosan elmondta nekünk, hogyan tartsuk meg a labdát, hogyan passzoljunk a megfelelő időben és még sok más dolgot.”

Goal: Ez különösen igaz a passzokra és a pozíciós játékra. Pep Guardiola különös figyelmet szentelt ennek, Carlo Ancelotti azonban több szabadságot adott a támadásokhoz. Ön inkább a középutat részesíti előnyben?

JH: Én azt gondolom, hogy a pozíciós játékban minden egyes játékosnak tisztában kell lennie azzal, hogy mit és hogyan kell csinálnia. Napjainkban már a mozgásáról is meg lehet mondani egy játékosról, hogy világklasszis, vagy sem. Ez látszik abból, ahogy mozog a támadásokkal, ahogy mozog szabad területekre, ahogy helyezkedik, vagy éppen távolmarad a labdától. A pozíciós játék csak akkor eredményes, ha a játékosok keresik a mélyebb lehetőségeket, vagyis nemcsak a keresztlabdákat erőltetik, hanem a gyors tempóváltásokat és a mélységi passzokat is. Ehhez természetesen szükség van olyan játékosokra, akik ezt meg tudják oldani és a passzokat gólra váltani. Mi triplázni tudtunk 2013-ban, mert remekül alkalmaztuk a pozíciós játéknak, a robbanékonyság képességének és a mélységi labdaátadásoknak az egyvelegét.

Goal: Húsz mérkőzésből 19-et megnyert az FC Bayernnel, ami varázslatos edzőként tünteti fel Önt. Hogyan kezeli ezt a helyzetet?

JH: Amióta Peter Herrmann és én a klubnál vagyunk a sikereinknek egyszerű okai vannak. Az első az, hogy egy nagyon nagy klub alkalmazásában állunk, nagyon jó játékosaink vannak, világszínvonalú vezetőségünk van és az egész személyzet kiválóan dolgozik. Ami jelenleg zajlik, az siker mindenki számára a klubon belül. Ez nem miattam van. Sok tapasztalattal rendelkezem, látom az életet, különösen a szakmai életet. Vannak fentek és lentek, vannak sikerek és bukások. Amikor október elején hivatalba léptem, biztos voltam abban, hogy sikeresek leszünk, hiszen ismertem a játékosokat, a csapatot, az edzői gárdát, valamint a vezetői stílusomat. De még nem végeztünk a feladatunkkal.

Goal: Milyen célkitűzései vannak?

JH: Bajnokok szeretnénk lenni, de még nem vagyunk azok. Sikeresek szeretnénk lenni a Német Kupában és a Bajnokok Ligájában is. A Bajnokok Ligája nagyon nehéz, mert világklasszis csapatok szerepelnek benne, akik – részben a hatalmas tőkemozgás miatt – sokkal többet költenek az átigazolási piacon. Ezért lesz egyre nehezebb a Bundesliga és a Bayern München számára olyan nemzetközi sikereket elérni, mint amilyeneket elért a Bayern történelme során.

Goal: Az Ön korábbi klubja, a Real Madrid kétszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját zsinórban, de most gondokkal küzdenek. Hogyan értékeli ezt a helyzetet?

JH: A labdarúgásban mindig vannak ciklusok. Az elmúlt időszakban a Real Madrid volt hihetetlenül sikeres, előtte egy ideig pedig az FC Barcelona, a Bayern München 2013-ban és az azt megelőző években. Tehát mindig vannak pillanatfelvételek. Most azt mondják, hogy az angol bajnokság a legjobb, ami pillanatnyilag lehet, hogy így is van. Az angol csapatoknak azonban most bizonyítania kell a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában.

Goal: Térjünk vissza a Real gyenge időszakára.

JH: A véleményem szerint az a tény, hogy a Madrid jelenleg szenved a bajnokságban, meglehetősen normális, még azok után is, hogy kétszer megnyerték a Bajnokok Ligáját és egyszer a spanyol bajnokságot. Ezenkívül a Real három nagyszerű játékost adott el a nyáron: Alvaro Moratát, Pepét és James Rodriguezt, talán a bérek kiegyenlítése miatt. Emellett nem vásároltak nagynevű játékost, hanem úgy gondolták, hogy fiatal játékosokat építenek be a csapatba. Nem. Szükség van a fiatal és az idős, a tapasztalt és a sikerre éhes játékosok megfelelő egyvelegére. Ezek a dolgok összekapcsolódnak. Mindenesetre, a Bajnokok Ligájában nem szabad leírni a királyi gárdát. Sokkal több tapasztalattal rendelkeznek, mint a Paris Saint-Germain. Amikor 32 év után megnyertem velük a Bajnokok Ligáját 1998-ban, akkor negyedikek lettünk a bajnokságban, ezért személyes tapasztalatból tudom, a Madridot soha nem szabad alábecsülni.

Forrás: http://www.goal.com/de

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/48514/pics/lead_800x600.png
BAYERN HÍREK,Interjúk, nyilatkozatok,jupp heynckes
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?