Blogolj!

Már egy hónapja tart Jupp negyedik uralkodása

Kálovics Tibor

Szubjektív hangvételű cikkünkben felidézzük, hogy mi történt a csapattal az elmúlt hetekben mióta újra minden idők legnagyobb Baynern-edzője irányítja a gárda munkáját.

Úgy gondolom, hogy két dolog vitathatatlan: Jupp Heynckes a klubtörténelem legnagyobb edzője, és jelenleg az egyik legviharosabb hónapjain van túl a csapatunk. 

A történet azonban nem ma kezdődött, hanem 1,5 évvel ezelőtt. Pep Guardiola munkáját lehetett dicsérni lehetett nem szeretni, de kétségtelen tény, hogy a 2015/16-os szezon a BL-győzelem elmaradása ellenére is az egyik legjobban sikerült idény volt az elmúlt 118 évben. A katalán edzői koncepciója ha nem is hozta a várt átütő eredményt, valamilyen mértékben bevált. Guardiola azonban nem hosszabbította meg a szerződését és kinevezték Carlo Ancelottit a helyére. 

Tudni kell rólam, hogy 2002 óta vagyok roppant nagy tisztelője az olasz mesternek, és az edzői eredményei (Amik felülmúlják nem éppen sikertelen játékos időszakát is.) önmagukért beszélnek. Két különböző taktikát vitt sikerre az európai futballban, és úgy gondolom, hogy a Milan 2003-as és a Real Madrid 2014-es sikere is elsősorban az ő érdeme volt. 

Az előző szezonban aztán már látszott, hogy Ancelotti nem tud egy harmadik koncepciót kitalálni, amit pedig hozott Münchenbe azt nehezebb lesz keresztülverni a játékosokon, mint a Guardiolánál játszott szisztémát. 

A bajnokság simán meglett, de már a Bundesligában is voltak intő jelek: döntetlen a Frankfurt és a Köln ellen, vereség a Hoffenheimtől, 4 kapott gól Lipcsében. A kupában a Dortmund ellen egy megnyert meccset bukott el a csapat, a Bajnokok Ligájában pedig többször is gyengén játszottak kedvenceink (nehéz győzelem Eindhovenben, vereség az Atleticotól, és a tartalékos csapatnak sem illett volna kikapnia Rosztovban.) 

A Real Madrid elleni dupla vereségben benne volt Kassai Viktor is, de már ott is látszott, hogy a taktikával valami gond van. 

Az idei szezon elején sorra kapott ki a csapat barátságos mérkőzéseken, de ezeknek akkor még nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget. Aztán amikor a Dortmund ellen, rosszabbul játszva és vért izzadva kellett hajtani a szuperkupáért már látszott, hogy baj van. A bajnokságban is egy Werder és egy Leverkusen elleni győzelemmel kezdődött a szezon, de egyik meccs sem volt az amelyre feltétlenül fogunk emlékezni az év végén. 

Az első mélypont a Hoffenheim ellen következett be: egy Bayern München nem játszhat így egy élcsapat ellen ahogyan ott pályára lett küldve a gárda. Aztán a Mainz és a Schalke elleni győzelemmel úgy tűnt új irányt vesz a csapatunk, csak közben az Anderlecht ellen hiába győztek Riberyék látszott, hogy gond van. A Wolfsburg ellen is kiengedett a csapat, hogy aztán elutazzon Párizsba. 

A PSG elleni mérkőzés úgy fog bevonulni a történelembe, mint a Bayern München történetének legrosszabb európai kupameccse! Láttam ahogy Lyonban Govou kettőt rúg Kahnnak, ahogyan Guardiola szupercsapata átrohant egy tartalékos Bayernen 2009-ben, vagy amikor Sergio Ramos már az első félidőben szertefoszlatta csapatunk címvédésről szőtt álmait 2014-ben, de ilyen kilátástalan játékot még nem tapasztaltam Bayern Münchentől. Egy sztárkerettel kiálló gárdát láttam amelyik lézeng a pályán, az edző pedig semmilyen taktikai változtatással nem tud reagálni a párizsiak atomfutballjára. 

Másnap kirúgták Ancelottit, és az ember már akkor tudta, hogy itt nem a meccs és nem is a gyengébb bajnoki rajt áll a háttérben. Robben, Ribery, Müller sorra nyilatkoztak az ügyben, hogy mennyire ellenszenves volt velük szemben az olasz tréner, és,hogy mennyire nem tudtak mit kezdeni annak taktikájával. A klubvezetés pedig odaállt a játékosok mellé és felállította Ancelottit a padról. 

Akkor még arról volt szó, hogy Willy Sagnol egész évre veszi át a szakmai munkát, ám rögtön a Hertha elleni meccs után ez meghiúsult. Sagnol bármekkora legendája is a klubnak, és bármekkora kedvencem is volt, nem véletlen, hogy 40 éves koráig csak egy vezetőedzői állást tudott felmutatni, ráadásul meg is bukott a Bordeuaux kispadján. A francia ugyanazt a koncepciót játszatta a csapattal amit Ancelotti. 

És a válogatott szünet után jött az év legnagyobb szenzációja a futballvilágban: Jupp Heynckes ismét leült a Bayern kispadjára. Minden idők legnagyobb német futballedzőjének két korábbi korszaka is a klub aranylapjaira kívánkozott és egyből mindenki elkezdte benne a potenciális megmentőt. Ami nem is véletlen. 

Sokan elfelejtik, hogy Heynckes egyszer már volt a csapat megbízott edzője 2009-ben, amikor egy hasonló szituációban vette át a Bayernt. Akkor Klinsmann helyére ugrott be és egy szétzilált maga alatt lévő csapatból csinált egy olyat amely reménytelen helyzetből is képes volt az utolsó fordulóig harcolni a bajnoki címért. Akkor is identitást adott a csapat játékának és most is ez volt vele szemben az elvárás. 

A Freiburg elleni debütálás rögtön a szezon legjobb játékát hozta ahol egy ötöst lőtt csapatunk egy középcsapatnak. A Celtic ellen aztán már látszott, hogy válságról szó sincsen már a játékosok esetében. A HSV ellen nem játszott jól a csapat, de a győzelem így is megkérdőjelezhetetlen volt. Heynckes koncepcióváltásának (részsikere) az év eddigi legfontosabb mérkőzéseken látszódott meg. 

A kupában csak azért kellett büntetőkkel verni a Leipziget, mert Gulácsi olyan napot fogott ki amilyet a válogatottban elég ritkán, a bajnokin pedig nem volt kérdéses, hogy melyik a jobb csapat. A Celtic ellen is sokkal jobban játszva vívták ki a játékosok a továbbjutást, az igazi siker azonban a Dortmund letarolása volt. Összehasonlíthatatlan volt az ahogyan ezen a "Klassikeren" játszott a csapat és az ahogyan Ancelottinál a legutóbbi évben. 

A taktikai változtatás azonban csak az egyike annak ami miatt egy korábban ponthátrányban lévő csapat egyre nagyobb előnnyel vezeti a Bundesligát és esélyt sem hagy a riválisoknak a rangadókon. 

Már maga Jupp Heynckes személye is motiváló lehet a játékosoknak. Érdemes megnézni a jelenleg sérüléssel küzdő Thomas Müllert. Azon a néhány meccsen amelyiken pályára lépett többet művelt, mint a komplett Ancelotti érában. Robben újra úgy játszik mint 4-5-6 évvel ezelőtt, Alaba pedig újra felszántja a pályát, de úgy, ahogyan azt 2 éve nem tette meg. 

Nyilvánvalóan egyszer majd bővebb részletek is ki fognak kerülni Ancelotti tevékenységéről, ám látszik, hogy a két vezetőedző személyisége közötti különbségek is hatással vannak a játékosokra. Az alpesi vérmérsékletű olasz feltehetőleg teljes fegyelmet követelt, Heynckes azonban kissé szabadjára engedi a játékosait amíg nincs velük probléma. A jelenlegi edzőről már 30 éve is írták, hogy amíg nem látszik meg a pályán a játékos magánéletbeli fegyelmezetlensége, addig engedi, hogy a játékosai sörözzenek, dohányozzanak a meccs után ha ahhoz van kedvük. Ő nem a szavaival, hanem a jelenlétével is képes tekintélyt kiváltani a csapat tagjaiból. 

Thiago, Kimmich és Rodriguez, akik többet játszottak Ancelottinál, Heynckesnél pedig nem szintén olyan formában vannak amilyenben évek óta nem voltak. Ez annak is köszönhető, hogy biztos a helyük a csapatban, hiszen a kub régi-új trénere maximum akkor alkalmaz rotációt amikor annak a legnagyobb szükségét látja. És ő inkább játékosközpontú mint taktikaközpontú edző. És ami a legjobb lehet az egészben: Heynckes 4 éve viharosan távozott a győzelem ellenére is, most viszont úgy tűnik rendeződött a viszonya a klubvezetéssel. Véleményem szerint a "Guardiola jön, ő nyugdíjba megy" koncepció nem 2012 októberében derült ki, hanem bőven a BL-győzelemig való menetelés során. Idén viszont már egyértelmű, hogy ez "Jupp kancellár" páratlanul sikeres edzői pályafutásának utolsó éve. 

Egy hónap után nem fogom azt mondani, hogy Juppal le tarolja a csapat a Bundesligát és a Bajnokok Ligáját is nyeri, de ha még mindig Ancelotti lenne a vezetőedző valószínűleg fel sem merült volna az, hogy egyáltalán beszélhetünk arról, hogy a Bayern München a kontinens legjobb formában lévő csapatainak egyike. Az esetleges BL-sikerről április közepe táján beszélhetünk, a ligában viszont a legjobb úton halad csapatunk afelé, hogy ismét címet védjen. 

Az, hogy ennek a gárdának a sérültekkel mennyi esélye van arra, hogy megnyerje a legrangosabb európai kupát december 5-én Münchenben dől el amikor a PSG-t látja vendégül, a tökéletes szezonra való esélyről pedig majd két héttel később beszélhetünk, amikor a Dortmund ellen vívnak Martinezék létfontosságú kupameccset. 

A lehető legjobb döntést hozta a klubvezetés és Jupp Heynckes is amikor megállapodott egymással a szerződésről. Mi, szurkolók pedig bizalommal tekinthetünk a jövőbe egy olyan szezon során amelynek elején még az is felmerülhetett bennünk, hogy kedvenceink nem nyernek semmit. 

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/44708/pics/lead_800x600.jpg
carlo ancelotti,jupp heynckes,VÉLEMÉNYÜNK
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?