Blogolj!

Carlo Ancelotti kudarcának okai a Bayernnél

Rusz Dániel

Mint ismert, a Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája vereség után a Bayern München menesztette Carlo Ancelottit. Bár nehéz döntés volt, úgy tűnik, ez volt a helyes út.

Helytelen taktika

Már az új szezon kezdetétől fogva nehéz volt megérteni Ancelotti taktikai döntéseit. Mereven ragaszkodott az előző idény hatástalan 4-3-3-jához, a nagy meccseken pedig Thomas Müllert például vagy teljesen kihagyta a kezdőből, vagy a szélen játszatta. Kevés volt a rotáció, ami a 2016/17-es kiírás végére meg is látszott a csapat teljesítményén. Az idei szezonban ez éppen a másik végletbe tolódott el. Az olasz mester gyakran váltogatott a 4-2-3-1-es és a 4-3-3-as felállások között. Azonban jónéhány alkalommal az épp hátrányosabb formáció mellett döntött, vegyük csak a Werder Bremen vagy az Anderlecht elleni mérkőzéseket. Az érdekes, állandó rotációs hozzáállás következtében a csapat ugyan remek játékot nyújtott az otthoni Mainz, majd az idegenbeli FC Schalke elleni összecsapáson, de aztán jött a PSG elleni BL-meccs, ahol az alap kezdő közel felét nem küldte pályára. Mindehhez hozzájött a lassú passzjáték és a védelmi hibák orvoslásának elmulasztása, ezzel pedig nyilvánvalóvá vált, hogy Ancelotti pusztán a játékosok egyéni teljesítményére hagyatkozott.

Az intenzitás hiánya

A taktikai baklövések sajnálatos, ám természetes következménye volt, hogy a játékosok kezdték elveszteni az bizalmukat az edzőjükben. Ezzel együtt járt az addig egész csapatra jellemző pörgés, intenzitás elvesztése, ami minden tréner számára baljós előjel. Mi több, állandó tudósítások jelentek meg arról, hogy a csapat bizonyos tagjai panszkodnak az edzésekkel kapcsolatban. Hogy könnyebb lett, mint Pep Guardiolánál volt, az egy érthető dolog. De hogy maguk a játékosok szólnak, hogy nem edzenek eleget, ráadásul a fitneszedző cigarettázik az edzőközpontban… ez közel sem jó ómen. Mindezek ellenére a csapattagok erőfeszítése és a hozzáállása volt az, ami, ha bár szoros, de győzelmeket eredményezett a múlt szezonban. Edzői részről viszont nem eszközöltek változást sem a taktikát, sem az edzéseket illetően, de a csapatfelállással és a meccs közbeni taktikai váltásokkal kapcsolatban sem. Ha erre egyszer rájönnek a játékosok, onnan általában nincs visszaút. Ott van példának a Hoffenheim, a Wolfsburg és a PSG elleni szívtelen, motiválatlan teljesítmény. A wolfsburgi meccs abból a szempontból kivétel, hogy ott bár az elméleti stratégia megfelelő volt, Ancelotti kivitelezni már nem tudta. Hogy miért? Mert a játékosok nem hittek már benne.

Játékosmenedzsment (!)

Ez általában sem tartozik Carlo erősségei közé, ám itt szinte sokkolóan rossz volt mind taktikai, mind a személyes síkon. Az 58 éves edző hatalmas egojú játékosokat tartott kézben a Real Madridnál és az AC Milannál, itt mégis olyan emberekkel került összetűzésbe, mint Thomas Müller és Franck Ribéry. Főleg Müller volt az, akit nagyon rosszul kezeltek Ancelotti idején. Nem a neki ideális posztokon kellett játszania és számos nagy meccset végigpadozott az elmúlt szezonban, mégis, a felkészülési meccsek során keményen odatette magát, és úgy tűnt, visszatér a formája. Amikor azonban az edző továbbra sem játszatta a megfelelő pozícióban, már úgy nyilatkozott, hogy a képességei „nem 100%-ban fontosak” Ancelottinak. Ribéry lecserélése miatti kirohanása is hasonló helyzet volt (ő is jó formában volt az előszezon során), de ez még többet árult el a fennálló helyzetről. Az olasz nem pusztán nem nyert meg több kulcsjátékost maga mellé, de eltűrte a fegyelmezetlen viselkedést és a sajtó előtti megjegyzéseket. Ez végül ahhoz vezetett, hogy a PSG elleni meccs után Arjen Robben nyíltan békéért kiáltott, kihangsúlyozva, hogy a csapatnak össze kell tartania. Az, hogy Carlo alatt a Bayern kvázi ismét FC Hollywooddá változott, az utolsó csepp volt a pohárban, az utolsó bevert szeg az olasz müncheni karrierjének koporsójában. Mennie kellett.

Ancelotti nem értette meg a Bayern München lényegét

Van egy vád, miszerint túl sokszor hasonlítgatták össze Guardiolával. De így utólag bölcselkedve, Pep tényleg a Bayern értékeit képviselte. Kiváló taktikus és emellett csillapíthatatlan győzni akarás ég benne. Állandóan magas fordulatszámot követelt meg a játékosaitól, de ennek megfelelően motiválta is őket. Egyszerűen az egyik legjobb edző volt a világ egyik legjobb csapatának. Carlo Ancelotti a maga nemében egy hasonló tulajdonságokkal bíró tréner. Ám felmerül a kérdés: vajon magáévá tudta tenni az igazi die Roten-beállítottságot? Számos sztárral dolgozott együtt a Realnál és a Milannál, de a bajorok igazi erőssége a "csapat" szóban rejlik. Egy tehetséges egyénekből álló csoport, ami idővel felül tud, sőt, felül kell emelkednie Lionel Messi és Cristiano Ronaldo egyéni kvalitásain. Ancelotti viszont elkoptatta a csapatnak ezt a minőségét. Az állandó pörgés és a helyes koordináció megszűnt. A játékosok inkább a saját érdekeiket kezdték el keresni, még maga Müller is inkább önmagával foglalkozott, mint a közösséggel. Ez a hozzáállás talán működhet(ett) a madridi Galaktikusoknál, de méreg egy, a csapatmunkára építő klub számára. És végső soron ez volt az, ami Carlo Ancelotti vesztét okozta.

Forrás: https://bayerncentral.onefootball.com/

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/43225/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Beszámolók,carlo ancelotti,Szakvezetőről
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?