Blogolj!

Mi lett a klubtörténelem UEFA-kupa-győzteseivel?

Kálovics Tibor

Új cikksorozatunkban felidézzük, hogy mi lett a klubtörténelem legnagyobb sikereit elérő játékosaival. Először az 1995/96-os csapat tagjai vesszük szemügyre. Cikkünkben csak azok a játékosok szerepelnek, akik az UEFA-kupa menetelés során pályára léptek. 

Oliver Kahn: A "Titán" becenevű kapuvédő a kupagyőzelemig való menetelés során érett világklasszissá, hiszen 12 mérkőzésen mindössze 10 gólt kapott. Már ekkor is kirobbanthatatlan volt a kezdőcsapatból, és ez így is maradt a következő 12 évben. A világ legjobb kapusaként (1999-ben, 2001-ben és 2002-ben is megkapta ezt az elismerést)  oroszlánrészt vállalt a klub sikereiből. Legemlékezetesebb produkcióját a 2001-es Bajnokok Ligája döntőben mutatta be, amikor három valenciai tizenegyest hárított. 1999 és 2006 között ő volt a német válogatott első számú kapusa is, 2002-ben elévülhetetlen érdemei voltak a Nationalelf világbajnoki döntőbe jutásában.  2008-ban vonult vissza, nyolcszoros bajnokként. 

Thomas Helmer: A "generális" 1992 és 1999 között volt a Bayern München alapembere, és 1997 és 1999 között ő volt az együttes csapatkapitánya is. Azért kapta meg ezt a titulust, mert Lothar Matthäus botrányba keveredett. Ottmar Hitzfeld kinevezését követően Helmer egyre kevesebb lehetőséget kapott, és az 1998/99-es BL idényben már szinte alig lépett pályára. Az elveszített döntőt követően nem tetszésének adott hangot középső újának felmutatásával, így botrányos körülmények között távozott Münchenből. Távozását követően játszott a Herthában és a Sunderlandben is, de sérülései miatt 2000-ben visszavonult. 

Markus Babbel: A korábbi kiváló hátvéd 2000-ig játszott Münchenben, ahol bajnoki címmel búcsúzott. 2000 és 2003 között a Liverpoolt erősítette és tagja volt az egy évben öt kupát is nyerő gárdának. Ezt követően megfordult a Blackburnben, majd 2004 és 2007 között Stuttgartban játszott. Utolsó szezonjában bajnoki címet szerzett, a negyediket pályafutása során. Edzőként irányította a Stuttgartot és a Herthát is, a berliniekkel 2011-ben feljutott az élvonalba. Jelenleg a Luzern vezetőedzője. 

Oliver Kreuzer: A Bayernben 150 mérkőzésen pályára lépő hátvéd az 1996/97-es szezon végén távozott Münchenből. 1997 és 2002 között a Bázelben játszott, ahol bajnoki címmel és kupagyőzelemmel zárta le pályafutását.

Lothar Matthäus: Csapatkapitányként lökhette magasba az UEFA-kupát amelyet 1991 után nyert meg ismét, és amely a legnagyobb sikere volt második müncheni időszakában. Klinsmannal való ellentéte miatt elveszítette a csapatkapitányi karszalagot is, ám Trapattoni ragaszkodott a megtartásához. Bár gyorsasága megkopott egészen 2000-ig elképzelhetetlen volt nélküle a Bayern München és a német válogatott is. 1999-ben sokak szerint az okozta a tragikus barcelonai vereséget, hogy fáradtság miatt lecserélték. 2000 tavaszán Amerikában játszott, majd bejelentette visszavonulását. A válogatottban 150 mérkőzésen lépett pályára.  Edzőként megfordult Brazíliában, Ausztriában és Izraelben és Szerbiában is. Legnagyobb sikerének a Partizan Belgráddal nyert bajnoki cím és BL szereplés, valamint (2003) és Red Bull Salzburg szakmai igazgatójaként nyert osztrák bajnoki cím (2007) számít. 2004 és 2005 között mérsékelt sikerrel irányította a magyar válogatottat, majd 2010 és 2011 között a bolgár nemzeti csapatot dirigálta. 

Dieter Frey: A korábbi utánpótlás válogatott védő rögtön az UEFA-kupa megnyerése után távozott Münchenből. Távozása után a Freiburgban a Werber Bremenben és a Nürnbergben is játszott, de csak előbbi csapatban kapott sok lehetőséget. 

Christian Ziege: A klubtörténelem egyik legsokoldalúbb (Bármilyen mezőnyposzton bevethető volt.) játékosa még egy szezonon keresztül szolgálta a csapatot. A Milan játékosaként olasz bajnoki címet (1999), a Liverpool színeiben Fa-kupát és UEFA-kupát (2001) nyert. A két sikercsapat mellett a Middlesbrough és a Tottenham mezét is magára öltötte. 2002-ben a válogatottal világbajnoki döntőt játszott. 2005-ben a Borussia Mönchengladbach játékosaként vonult vissza. Utóbbi csapatot megbízott edzőként irányította a későbbiekben, 2011 és 2014 között a német utánpótlás válogatottak (U18 és U19) szakmai munkáját irányította. Dolgozott továbbá a Bielefeldnél és az Unterhachingnál, bár ezek a periódusok finoman szólva sem tekinthetőek sikeresnek az életében. 

Mehmet Scholl: A klubtörténelem egyik legnagyobb legendája élete formájában játszotta végig a nemzetközi kupagyőzelemmel záruló szezont, amelynek végén Európa-bajnok is lett. Sérülései miatt végül nem tudta befutni azt a karriert, amire predesztinálták, de így is egy roppant sikeres életművet hagyott maga mögött játékosként. 2007-ig játszott Münchenben, ahonnét 8 bajnoki címmel, BL-győzelemmel, Világkupa sikerrel vonult vissza.Több mint 400 meccsen lépett pályára a klub színeiben. Edzőként sem tudott elszakadni a Bayerntől, irányított az U13-as csapatot valamint a második csapatot is. Érdekesség róla, hogy az egyesület bowling szakosztályában ő tartja a klubrekordot a leütött bábukat tekintve. 

Ciriaco Sforza: A svájci játékmester a szezont követően távozott Münchenből és az Internazionale játékosa lett, ahol UEFA-kupa finálét játszott 1997-ben. A következő szezont követően megint klubot váltott és oroszlánrészt vállalt a Kaiserslautern bombameglepetést jelentő 1998-as bajnoki címéből. A "vörös ördögök" klubtörténetének egyik legjobb játékosának tartják azóta is. 2000-ben visszaigazolt a Bayernbe, de hiába nyert Világkupát és Bajnokok Ligája csak elvétve kapott lehetőséget Hitzfeldtől. 2002 és 2006 között ismét Kaiserslauternben játszott, de a korábbi periódusában látott játékát ekkor már nem tudta hosszú távon hozni. Edzőként a Luzern, a Grashoppers és a Thun munkáját is irányította, de sikereket nem ért el. 

Andi Herzog: Az osztrák klasszis Otto Rehaggel kérésére érkezett a Werder Brementől, de brémai formájától messze elmaradt Münchenben. Az 1996/97-es szezon elején visszaigazolt Brémába, ahol valóságos klubikonnak számít. 2002 januárjában a Rapid Wienhez igazolt, ahol Lothar Matthäus  volt fél évig az edzője. 2004-ben a Los Angeles Galaxból vonult vissza. Edzőként volt az osztrák válogatott másodedzője, valamint hazája U21-es válogatottjának szövetségi kapitánya is. 2011 és 2016 között ő volt Jürgen Klinsmann segítője az amerikai válogatott élén. 

Christian Nerlinger: 1992 és 1998 között több, mint 150 bajnokin lépett pályára a Bayernben, de nem tudott világklasszissá válni. Münchenből Dortmundba igazolt,ahol 3 évig szerepelt. Újabb 3 évet töltött el a Rangersnél, ahol 2003-ban bajnoki címet szerzett. 2004 és 2006 között a Kaiserslauternben játszott, ám sérülései miatt visszavonult. 2009 és 2012 között ő volt a Bayern München sportigazgatója, ám tevékenységének megítlése azóta is meglehetősen kétes. 

Thomas Strucz: Második müncheni időszakában többször volt sérül, mint egészséges, így 5 év alatt alig 100 bajnoki mérkőzésen tudott pályára lépni. (Trapattoni legendás nyilatkozatában ki is tért erre.) 2000-ben a szezon közben jelentette be visszavonulását, de mivel 5 mérkőzésen játszott a csapatban, így hivatalosan ő is Bajnokok Ligája győztesnek számít. 

Dietmar Hamann: A saját nevelésű Bayern játékos 1998-ig maradt Münchenben, ahol a szurkolók egyik kedvence volt. 1997-ben achilles ín-szakadást szenvedett, amely majdnem pályafutása végét jelentette. Egy szezont játszott Newcastleben, majd 1999 és 2006 között a Liverpool játékosa volt, ahol valóságos klublegendaként kezelik a mai napig. 2001-ben UEFA-kupát, 2005-ben Bajnokok Ligáját nyert klubjával, de 2 Európai Szuperkupát (egyiket a Bayern ellen), FA-kupát és Ligakupát is nyert. 2006 és 2009-ben a sztárcsapattá formáló Manchester Cityben futballozott, majd a Milton Keynes színeiben vezetett le 2011-ig. Utóbbi csapatnál játékos-edzőként működött köre. 

Marcel Witeczek: A lengyel származású támadó középpályás az 1997-es bajnoki címet követően távozott Münchenből ahol fontos kiegészítőembernek számított. 6 évig volt meghatározó játékosa a Mönchengladbachnak, majd alacsonyabb osztályú csapatokban futballozott 2007-es visszavonulásáig. 

Jürgen Klinsmann: 2011-ig tartotta az egy szezonban szerzett gólok rekordját a második számú európai kupasorozatban. (Radamel Falcao döntötte meg a rekordot.) 1997-ben sikeres pályafutása egyetlen bajnoki címe után távozott (Matthäussal utálták egymást.) A következő fél évben a Sampdoriában játszott, majd pályafutása utolsó fél évére visszatért a Tottenhamhez, ahol a szurkolók félistenként imádták. Mindenfajta edzői tapasztalat nélkül 2006-ban világbajnoki bronzérmet szerzett a német válogatott szövetségi kapitányként. 2008 és 2009 között ő volt a Bayerm München vezetőedzője, ám gyakorlatilag megbukott. 2011 és 2016 között az Egyesült Államok szövetségi kapitányaként bizonyított, ám hiába számított nemzeti hősnek a brazíliai világbajnokságot követően a gyenge selejtezőbeli eredmények miatt tavaly menesztették. 

Alexander Zickler: A sérülései miatt nem tudott kiteljesedni a kiváló középcsatár karrierje Münchenben, és szinte valamennyi szezonjában sérülések hátráltatták. (Még 2000 őszén is, amikor élete formájában futballozott.) Így is roppant fontos gólokkal segítette a klubot a XXI. századi sikerekhez. 2005-ben a Red Bull Salzburghoz szerződött ahol 3 bajnoki címet szerzett és kétszer is gólkirály lett. 2010-ben Linzbe szerződött, ahol 1 szezont követően visszavonult. 

Jean-Pierre Papin: A korábbi aranylabdás már nem tudta megközelíteni korábbi formáját Münchenben, ám ebben közre játszott súlyos sérülése is. A Bordeaux elleni kupagyőzelmet követően a legyőzötthöz szerződött, ahol 16 góllal zárta első idényét. 1999-ben a Guingamp színeiben játszotta utolsó profi mérkőzését. Edzőként irányította többek között Lenst és a Strasbourgot is, de meg sem tudta közelíteni játékosként elért eredményeit. 

Emil Kostadinov: A kiváló bolgár szélső szintén tudása alatt játszott 2 müncheni szezonjában, így ő is távozott 1996-ban. 1 szezont játszott a Fenerbahceban, majd egy mexikói kitérőt követően a CSZKA Szófia és a Mainz játékosaként vezetett le kiemelkedő pályafutása végén. 

Otto Rehaggel: Hiába vezette el az UEFA-kupa döntőjébe a csapatot, a döntő első mérkőzését követően menesztették a bajnoki cím elmaradása miatt. Menesztését követően a Kaiserslauternnél vállalt munkát ahol előbb a másodosztályban, majd a Bundesligában is bajnokságot nyert. (Ez példátlan a német futballtörténelemben.) 2001-ben kinevezték Görögország szövetségi kapitányának, ahol futballtörténelmet írt a 2004-ben megnyert Európa-bajnoki címmel.  2010-ben nyugdíjba vonult, majd egy rövid periódusra visszatért a Herthához, amely időszak azonban már élete sikertelenebb korszakai közé számítható. 

Franz Beckenbauer: 1994 óta a "Császár" volt a klub elnöke, és Rehaggel menesztését követően önmagát nevezte ki a klub vezetőedzésének. A Bordeaux elleni döntő második meccse volt edzői pályafutása utolsó hivatalos mérkőzése, hiszen a bajnokság zárófordulójában Klaus Augenthaler ült a csapat kispadján. Az elnöki pozíciót 2009-ig töltötte be a csapatnál, majd nyugdíjba vonult. 

https://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/42207/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN TÖRTÉNELEM,Bayern történelem: legendás játékosok,franz beckenbauer,oliver kahn
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?