Levél Robbentől a 16 éves Robbenhez. A fiatal Önmagához

Rusz Dániel

Kedves 16 éves Arjen!

Csütörtök délután van, édesanyád épp iskoláddal telefonál.

Csak telefonál,

és csak telefonál. Először azt hiszed, valami baj van. Végül is miért ne tennéd? Anya sosem próbált kapcsolatba lépni veled, amikor suliban voltál.

Először is, ne aggódj. Minden rendben van. Sőt, rá fogsz jönni, hogy sokkal több mint „rendben”. Amikor visszahívod, nem fogod elhinni, amit mondani fog. Nem számítasz arra, ami most következik.

Mert amikor szünetben felhívod, minden megváltozik.

Nagyon gyorsan.

Szóval mielőtt megcsörgetnéd, itt az egész kezdetén, hadd mondjak neked valamit, amit szeretném, hogy magaddal vigyél erre az útra: mindig azzal az vággyal játssz, ami most él benned. Tápláld azt a sikeréhséget, ami fejlődésre ösztönöz. Hogy tegyél még többet. Hogy te legyél a legjobb.

Emlékezz erre, jó? Bármi történik, soha ne feledkezz meg arról a tűzről. „A Groningen első számú csapatának edzője felhívott ma,” mondja majd Anya, amikor felhívod. „Azt szeretné, hogy elutazz velük a hétvégi meccsre.”

Tudom, hihetetlenül hangzik.

Hogy miért hozom fel most ezt? Nos, mostanában elég sokszor eszembe jutott ez a pillanat. A perc, amikor elkezdődött ez az egész. Épp most ért véget egy idény – a 17. szezonod -, a héten pedig egy új kezdődik. 33 éves vagy, mindössze egy évre köt a szerződésed, hogy utána mi lesz, ki tudja?

Talán, ahogy egyre inkább közeledni látszik a karriered vége… elkezdesz gondolkodni az elejéről. Amikor a foci már nem csak egy játék volt.

Ez akkor történt, amikor megérkeztél Groningenbe. Hiszen Groningenből lehetőséged lesz a PSV-be, a PSV-ből pedig a Chelsea-be igazolni. 20 éves korodra a Premier League-ben leszel.

A főnök? A neve José Mourinho. Fel kell, hogy készítselek, nagyon sokat fog várni tőled… és mindenkitől. Nyomban érezni fogod a különbséget, amit egy Premier League-klubnál való játék jelent. Keményebbnek, erősebbnek és gyorsabbnak kell lenned.

Újra bizonyítanod kell majd. Minden héten meg kell győznöd Josét, hogy igenis helyed van a kezdőben. Nézd, sok mindent mondanak róla. Ellentmondást nem tűrő személyiség, aki sokat követel. De amióta csak játszol, te is sokat követelsz magadtól. Ebből a szempontból szinte tökéletes párosítás. A legjobb énedet akarja a pályán látni minden egyes nap. Te pedig az egyetlen, amit akarsz, hogy a legjobbadat nyújthasd. Akár edzésről van szó, akár meccsről. Vagy akár, amikor egy sérülést követően akarsz visszatérni.

Igen, ez lesz az első alkalom, amikor ilyen téren is próbára leszel téve. Nem így képzelted el a kezdést Angliában… eltörni a lábadat egy felkészülési mérkőzés során. Több mint két hónapra kidőlsz majd. De ebből csak még több motivációt fogsz meríteni, hogy újra bizonyíthass. Bizonyíthass Josénak és a Stamford Bridge szurkolóinak. Meg akarsz majd mutatni mindent, amire képes vagy.

És meg is fogsz, az első meccseden a Stamford Bridgen, 2004 novemberében, a 72. percben lőtt góloddal.

Közvetlen a tizenhatos vonaláról, bal lábbal.

(Apropó, bal láb? Különösen akkor, ha jobb szélről érkezel és bal lábbal lőnél? Dolgozz ezen, gyakorolj. Jól fog jönni, többször, mint ahányszor meg tudnád számolni. Bízz bennem.)

Mindössze két évet fogsz ott tölteni, de a Chelsea egy nagyon fontos lépés lesz. A menedzserednek is, meg a sérüléseid kezelése szempontjából is – illetve azért, mert ez a brigád valahogy különleges lesz. Josénak tulajdonítom az érdemet, tudja, hogy kell jó csapatot építeni. És ez a csapat? Ez elég jó volt.

Nem csak azért, mert olyan játékosok rohangáltak a pályán, mint Lampard, Drogba, Čech vagy Terry.

Sokkal inkább azért, mert az olyan játékosok, mint Lampard, Drogba, Čech vagy Terry a pályán kívül is ott voltak.

A csapat minden tagja törődött a másikkal. A klub érdekeit tartották szem előtt. Az akkor uralkodó légkör… az valami lenyűgöző volt. Az ottani srácok nagy része továbbra is figyelemmel követ majd téged, de egyikük sem lesz olyan fontos – nem csak számodra, mindenkinek, - mint John Terry.

Hogy mit tanulhat egy holland szélső egy angol középhátvédtől?

Mindent.

A legfontosabb lecke, hogy mi egy csapatkapitány, egy igazi vezető dolga. Vele bármikor beszélhetsz majd, legyen szó a fociról vagy akármi másról. Annyit tanulj tőle, amennyit csak tudsz. Mindent belead a klubért – az első perctől az utolsóig. A pályán minden egyes társáról gondoskodik, akárcsak azon kívül.

Nem vagyok biztos benne, hogy már akkor megérted, mekkora hatással lesz rád John. Ragadj meg minden vele töltött pillanatot! Soha, senki hozzá foghatóval nem fogsz együtt játszani.

Sosem lesz még egy olyan élményed, mint a Chelsea-ben volt. Voltak sikereid és trófeáid Hollandiában, de a Chelsea-nél mindannyian beírjátok magatokat a történelembe. 50 év után, az első bajnoki cím. Bár nem fogod teljesnek érezni a győzelmet, mivel épp sérült leszel, de élvezd ki a pillanatot, jobban, mint én tettem akkor. Értékeld nagyra – mert te annak a csapatnak a tagja voltál, fontos szerepet töltöttél be, és igazán jó munkát végeztél. Aztán jövőre segítsd őket egy újabb cím megszerzéséhez.

És utána?

Utána jön a következő lépés…

A Real Madrid.

Angliában a legelső meccstől fogva láthattad, hogy a drukkerek a fociért élnek és lélegeznek. De Spanyolországban... ez egy kicsit különböző. Ott nem lélegeznek vagy élnek a fociért, ott egyszerűen… ez az élet.

De ott bizony, két év után rá fogsz jönni, hogy a futball valami más is…üzlet. És nem fogsz örülni neki.

Addig a pontig mindennek volt értelme. Kezdve attól, hogy kisfiúként az iskolában és kis pályákon játszottál, Groningenen, a PSV-n, a Chelsea-n és a Real Madridon át…egészen a bajnoki címekig, a kupákig és a Bajnokok Ligája-döntőkig.

Minden egy célt szolgált: előrefelé haladtál, fejlődtél, új kihívásokat kerestél.

Mindig minden arról szólt, hogy megtedd a következő lépésed. Mert így akartad játszani a játékot.

De a Bayern? Azt visszalépésként fogod megélni. Persze, megnyerték néhányszor a bajnokságot, kupagyőzelmeik is vannak, de neked most csak a Bajnokok Ligája számít, ahol a Bayern éppenséggel nem számít nagy esélyesnek. A Chelsea-vel és a Real Madriddal sem sikerült megszerezned.

Tudom, mit fogsz gondolni, amikor az odaigazolás lehetőségéről hallasz: „Na, most biztos nem jutok el odáig.”

Hiszen a Real Madrid volt akkoriban a legnagyobb klub. Úgy fogod érezni, hogy velük a világ tetején vagy, és bármi más csak visszalépés lehet.

De van itt egy dolog, amit szeretnék, hogy észben tarts: ennél nagyobbat sosem fogsz tévedni az életedben. Mert a Bayern lesz a legjobb döntés, amit valaha meghozol.

Valami többnek leszel részese a Bayernben. A siker nem csak a pályán, minden téren jönni fog. Meglátod, mind pénzügyileg, mind bármilyen más tekintetben. Németországban és egész Európában – az a címer és azok a színek nagy jelentőséggel bírnak majd.

Senki nem fog számolni veletek, de a csapat a következő idényben a Bajnokok Ligája döntőjéig fog jutni.

2011-ben hamar ki fogtok esni, de jövőre… az lesz a Bayern éve. A 2012-es BL-döntő, hazai közönség előtt az Allianz Arénában. A hajdani csapatod, a Chelsea ellen.

Ennél jobban nem lehetett volna kitalálni.

Kivéve… és nem tudom, hogy mondjam el most ezt neked, de… rémálommá fog változni.

Sokszor mondják majd azzal a döntővel kapcsolatban, hogy mit tehettél volna… és mit nem tettél. De van itt más is, amiről nem írnak és beszélnek az emberek. Az pedig az első edzés lesz, néhány héttel később. Hogy őszinte legyek, már a döntő másnapján készen álltál, hogy újra edzésbe állj. De talán mindannyiótoknak arra az időre volt szüksége. Mert amikor visszatértek… hatalmába kerít egy érzés.

Sok első nap volt már a pályafutásod során. És mind ugyanúgy telt el. Mindenki lassacskán visszazökkent a ritmusba. „Oké, álljunk neki…”

De most nem. Ezúttal több volt, mint egy érzés, ez egy mélyebb átszellemülés, ez jellemezte a csapatot. Mindenki akart valamit. Mindössze egy dolgot.

Revansot.

Minden meccsnek, akár Bundesliga-, akár kupa-, akár Bajnokok Ligája-mérkőzés, egy célja volt, hogy helyrehozzátok az abban a döntőben elkövetett hibáitokat. Minden győzelem, minden gól csak arról szólt, hogy újra eljussatok odáig.

Megvan az a ballábas lövés, amiről meséltem? Emlékezz rá.

Emlékezz rá, amikor a következő évben eljuttok a Bajnokok Ligája döntőjéig. Emlékezz rá, amikor a második félidőben, nem sokkal azután, hogy a Bayern megszerzi a vezetést, a Borussia Dortmund 1-1-re egyenlít.

Emlékezz rá a 89. percben, amikor alig van már idő.

Törj be jobbról, és vedd át ballal a labdát.

Aztán lődd el.

A Bayern Münchenben töltött nyolc éved lesz a karriered legbüszkébb időszaka. Három BL-elődöntő, három döntő, egy Bajnokok Ligája trófea. Hat Bundesliga-cím, négy kupagyőzelem.

De a kupák és címek mellett, nem tudom, fel tudlak-e készíteni arra, amennyit jelenteni fog neked ez a klub. Talán még annál is több lesz, mivel nem számítottál rá.

Szóval mi mást tudnék még mondani?

Nos, még egy dolgot talán. Meglehetősen érdekes módon fogtok kiesni a Bajnokok Ligája 2017-es kiírásából. Ennyit szólnék róla.

De amit igazán szeretnék, hogy tudj: még 33 évesen is, az éhség, ami most benned van, az megmaradt. A késztetés, hogy még jobbá válj, nem tűnt el. Így visszanézve, azt hiszem, ez juttatott el minket ide, sokkal inkább, mint bármi más – a vágy, függetlenül attól, hogy mit értél el eddig, hogy mindig visszamenj, és még többet tegyél a pályán.

Szóval nem tudom, mikor jön el a pillanat – amikor megszűnik az éhség. Nem tudom, hogy jövőre vagy azután, de amikor eljön, tudni fogjuk, hogy itt az ideje elgondolkodni valami máson.

Talán egy visszalépésen, talán a befejezésen… talán egy kis utolsó lépésen, újabb kalandok reményében?

Az idő majd megmondja. És az idő bizony nagyon, nagyon gyorsan múlik.

Addig is menj, ne várasd meg Anyát.

Arjen

Forrás : https://theplayerstribune.com/

http://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/41501/pics/lead_800x600.jpg
Arjen Robben,BAYERN HÍREK,Interjúk, nyilatkozatok,Játékosaink
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?