Philipp Lahm mérleget von: mindent kihoztam magamból

Philipp Lahm a Freiburg ellen áll utoljára profiként a pályára. A Stern-nek nemrég adott interjújában beszélt nagyszerű karrierje korai végének okairól, a terveiről és a családjáról. És elárulta, miért nem lett a klubja sportigazgatója.

Matthias Schneider

Az interjú először a Stern 14/2017. számában jelent meg. Philipp Lahm utolsó meccsének alkalmából újra közöljük (az interneten – a ford.)

Lahm Úr, a döntésével, hogy a szezon végén abbahagyja, nem kevesebbet, mint a futball törvényszerűségeit állítja fejük tetejére!

Miért tenném?

Miközben korábbi kollégái, Bastian Schweinsteiger és Lukas Podolski az USA-ban és Japánban fejezik be karrierjüket, mert az itteni nagy klubokba nem férnek már be, Ön 33 évesen nagyon erős szezont játszik az FC Bayern-nel, és azt mondja, hogy ezt a szintet már csak pár hónapig tudná tartani. Miért nem használja ki teljesen a karrierjét?

Valójában az az érzésem, hogy éppen ezt tettem: mindent kihoztam a dologból. Nem látja, hogy milyen nehezemre esik már egy mérkőzés utáni reggel felkelni. Időbe telik most már, mire minden ízület felszabadul.

Nem ez az élsportolók valósága? Zlatan Ibrahimovic a Manchester Unitednél ennek ellenére betalál, amikor csak akar. És már 35 éves.

Viszont nem kell szélső védőként 50, akár 60 méteres sprinteket lenyomnia 18-25 évesek ellen. Ez 33 évesen más, mint 20 évesen. Ha ma egy ilyen sprintet lenyomok, úgy érzem, hogy a félidő végéig tart, míg regenerálódok.

Túloz!

Kedves, hogy ezt így látja. Valóban sok helyzetet meg tudok oldani a pályán, de már nem olyan rendszerességgel, ahogyan korábban tettem. Vagy vegyünk egy kétmeccses hetet, Bajnokok Ligája szerdán, Bundesliga szombaton. Korábban ilyenkor két nap alatt teljesen helyrejöttem. Most azt érzem, hogy több időre van szükségem.

A sztárokat nagy meccsek után általában kímélni szokták. Ön mindig játszik. Mért nem jelentenek a szünetek megoldást az Ön esetében?

Nem tudnám garantálni, hogy ez által jobb lesz a teljesítményem. Nekem fontos, hogy minden harmadik napon ott álljak a pályán. Csak akkor érem el az optimális állapotomat, ha folyamatosan ezen a szinten játszom. És hogy az FC Bayern színvonalát elérjem, nem vonhatom ki magam ebből.

A kosárlabdázó Dirk Nowitzki Dallas Mavericks-nél éppen a vezéregyéniségből csereemberré váláson esik át. Értsd: kisebb terhelés, kevesebb felelősség.

Ez nem az én utam. Csapatkapitány vagyok. A vezetési stílusom mindig is az volt, hogy példát mutattam abból a mentalitásból, hogy minden nap teljesíteni kell – az edzőpályán és a mérkőzéseken. Kiegészítő ember az FC Bayernnél? Mutasson nekem egy ilyet!

Ez majdnem szemtelenül hangzik. Az edző könyörög, hogy maradjon. Nem állít túl magas mércét magának?

Nem hiheti, hogy senki sem szólna semmit, ha rosszabbul teljesítenék. Nagyon vékony a vonal a „maradj még” és az „ez már nem elég” között. És az a megérzésem, hogy milyen teljesítményt tudok nyújtani, és milyen teljesítményt kell nyújtanom, eddig sosem hagyott cserben.

A legtöbb kollégája addig játszik, amíg ki nem teszik a csapatból. Különösen, mert Kínában még egy előnyugdíjban lévő Lahm-nak is nettó 15 Millió Eurót ajánlanának. Teljesen ellenáll az ilyen ajánlatoknak?

(nevet) Azzal a jelszóval, hogy meg akarok ismerni egy másik kultúrát. Vagy még jobb, egy másik nyelvet… Persze. Irreális, ami ott történik. Nekem már volt szerencsém sok pénzt keresni. Hogy ezekre az összegekre valóban rászolgálnak, azt kétlem. Számomra sosem volt kérdés, hogy egyszer máshova menjek. Szívesen vagyok a megszokott környezetemben. Itt van a családom, a barátaim. Sosem az anyagiak motiváltak, mindig olyan fizetést akartam, amilyen szerepet a csapatban betöltöttem, ennyi.

Mekkora szerepet játszik a mentális kimerültség a döntésében, hogy abbahagyja?

A versenyhelyzet nem jelent problémát. De a téli szabadság alatt futni járni már nehezemre esik. Nem vagyok a nagy kocogó. Mindig csak azért csináltam, hogy az edzőtáborban ne kelljen annyira szenvednem.

Nemsokára a nélkül az érzés nélkül kell élnie, hogy 80.000 ember előtt játszik nagy trófeákért.

Az az érzésem, hogy mindent átéltem – VB Németországban, Bajnokok Ligája döntő Münchenben és a Wembley-ben, bajnokságok, a VB-győzelem Brazíliában – ezért tudom mindezt elengedni. És profinak lenni nem csak a nagy szabadságot jelenti. Az ember szolgálja a játékostársakat, az edzőt, alkalmazkodnia kell. Egy páncélban van. Örülök annak, ami ezután jön.

Mi lesz az?

Résztulajdonos vagyok néhány vállalkozásban. Ha ebben a világban meg akarom vetni a lábam, nem elég, hogy hetente egyszer kényelmesen benézek egy órácskára. Foglalkozni kell olyan témákkal, mint a marketing és a digitalizálás. Nem fogok minden nap reggel héttől este hatig az irodámban dolgozni, de a rendszeresség fontos.

Láthatóan nem sok hiányzott, hogy egy másik vállalkozásnál kerüljön magas pozícióba – az FC Bayern München Rt.-nél, a klubjánál. Karl-Heinz Rummenigge igazgatósági elnök nyilvánosan a jövendő sportigazgatóként emlegette. Helyes az az értelmezés, hogy a tárgyalások azért voltak sikertelenek, mert Ön több befolyást szeretett volna, mint amit az egyesület adni akart?

Először is az ötlet Karl-Heinz Rummenigge igazgatósági elnöktől és Uli Hoeneß felügyelőbizottsági elnöktől ered. Mind a ketten nyilvánosan kijelentették ősszel, hogy el tudnak képzelni a sportigazgató szerepében. Konkrét megbeszéléseket csak decemberben folytattunk. Ekkor aztán elmondtam, mik az elképzeléseim erről a pozícióról.

Éspedig?

Anélkül, hogy túlzottan a részletekbe mennék: játékosként átéltem, hogy Christian Nerlinger mint sportigazgató és utána Matthias Sammer mint sportigazgató és igazgatósági tag hogyan töltötték be szerepüket a csapattal, az edzővel valamint az igazgatósággal és a felügyelőbizottsággal kapcsolatban. Ezekből a következtetésekből és a saját, játékosként és csapatkapitányként szerzett tapasztalataimból kiindulva fogalmaztam meg a sportért felelős vezető feladatait.

Mi volt végül a fő probléma?

Általában csak akkor lehet a csapat körüli történéseket befolyásolni, ha az embernek van felelőssége.

Ehhez az egyesület elnökségi tagjának kellett volna lennie. Őket a felügyelőbizottság nevezi ki, aminek az elnöke Uli Hoeneß. Ezt azonban sosem ajánlották fel Önnek. Ez volt a döntő pont?

Azt gondolom, hogy Uli Hoeneß még túlságosan tettre kész ahhoz, hogy elengedje az ügyeket. Túl fiatal. Saját maga akarja a dolgokat befolyásolni. És ehhez minden joga megvan, ő a felügyelőbizottság elnöke, hihetetlen szolgálatot tett már a klubnak. Sportemberként tekintek erre. Eltérő elképzeléseink voltak erről a pozícióról, és ezzel a téma számomra le van zárva.

A másik érv Lahm, mint sportért felelős elnökségi tag ellen az volt, hogy hiányzott volna a betanulási idő.

A tárgyalások során sosem 2017. július 1-éről volt szó, hanem 2018. január 1-éről. A direkt váltás sosem jöhetett volna szóba. Bele akartam volna tanulni, hogy a feladatot a saját elképzeléseimnek megfelelően végezhessem.

Lahm sportigazgató radikális fiatalító kúrát rendelt volna el az idősödő Bayern-csapat számára?

A változást a karrierem befejezésével én magam is elősegítem. Xabi Alonso is abbahagyja, Franck Ribéry-t és Arjen Robbent is eléri ez valamikor, a folyamat elkezdődött.

Ki fogja az űrt betölteni?

Manuel Neuert és Thomas Müllert látom nyilvánvaló utódaimnak. Már most több felelősséget vállalnak.

Müller a szezon végén nem is volt kezdőjátékos.

Ennek ellenére fontos szerepe van a csapatban. És emellett vannak még további játékosok. David Alaba is itt lett nagy játékos, Mats Hummels és Jérôme Boateng tapasztalt válogatott játékosok. Ezeknek a játékosoknak jobb is lesz, ha én elmegyek, mert akkor még jobban belenőhetnek vezető szerepükbe.

Ez azt jelenti, hogy nem kell egész Európában az új Lahmot keresni.

Hozni egy játékost, és azt mondani, hogy ő fogja a hátán vinni a csapatot és mindent összefogni, ezt nem lehet. A legfontosabb, hogy a klubbal legyen naggyá, rajta és vele fejlődjön a játékos.

Mért annyira fontos ez?

Át kell élniük, hogy mi az FC Bayern, mit éreznek az emberek körülötte. Nem sok játékos van, akik ilyesmin elgondolkoznak. Sokak számára a klub egy köztes állomás, mások mindenek előtt pénzt akarnak keresni. Xabi Alonso ebben a tekintetben egy óriási kivétel volt. Azonnal megpróbálta megérteni ezt a klubot.

A Bundesligában az az ember benyomása, hogy ezek az emberi tényezők nem is igazán fontosak. A sorozatban ötödik bajnoki cím formalitássá válik. Halott a nemzeti bajnokság?

Belülről nem volt ez az érzésünk. Számunkra, játékosok számára ez egy nagy verseny. Áprilisban a kupában játszunk a Dortmund ellen, utána jön a Real Madrid elleni meccs, addigra a ligában szeretnénk egy kis tartalékot.

Úgy hangzik, hogy a bajnokságot már el is lehetne dönteni, mielőtt a szezon igazából elkezdődik.

Természetesen. De az a véleményem, hogy például a Dortmundnak hihetetlenül tehetséges csapata van. Ők szorosabbá tehették volna a Bundesliga-idényt.

Mi van a másik 16 klubbal?

A legtöbbnél hiányzik ehhez a minőség, ezt egyértelműen ki kell jelenteni.

Nem inkább a Bayern és a többiek közötti anyagi szakadékon múlik ez?

Az anyagi viszonyok nem voltak olyan nagyon mások a ligában azokban az években sem, amikor másodikak vagy negyedikek lettünk. Nem hiszem, hogy csak a Bayern Münchenen múlik, hogy ennyire jól megy nekünk.

A többiek nem használják ki a lehetőségeiket?

Igen, azt kell mondanom. Ha 25 forduló után 13 pont előnyünk van, az azt jelenti, hogy a többi jó helyzetben lévő klub, mint a Schalke vagy a Wolfsburg nem elég felkészültek, hogy folyamatosan nyerjenek.

A csapatát immár Carlo Ancelotti edzi, három, a nagyon sokat követelő Pep Guardiola-val eltöltött év után. Hogyan változtatta meg a Bayern-stílust?

A Pep Guardiola féle labdatartáson alapuló filozófia még mindig ott van a játékunkban. Amit Carlo Ancelotti visszahozott, az az, hogy néha az ellenfélnél is lehet a labda. Néha visszahúzódhatunk, spórolhatunk az erőnkkel és kontrázhatunk.

Ezzel pragmatikusabb lett a Bayern focija?

Carlo Ancelotti legalább annyira alkalmazkodik a csapathoz, mint mi az ő elképzeléseihez. Ő szívesen játszana még defenzívebben bizonyos esetekben, és még mindig nem száz százalékosan elégedett azzal, ahogy védekezünk. De olyan csapat vagyunk, amelyik kitámad és mindent egy lapra tesz fel. Ez az egyik erősségünk. Mindig nyerni akarunk.

A Real Madrid ellen a Bajnokok Ligájában egy döntőnek is beillő mérkőzés jön. Tudatosabban élvezi ezeket a meccseket mostantól?

Igen, intenzívebben. Tudom, hogy most lépek utoljára pályára a Bernabeu-ban, ami számomra az egyik legszebb stadion. Ott állok a játékoskijáróban, kimegyek, és tudom: egy olyan tizenegy áll velünk szemben, akik ugyanolyan jók, mint mi. Ez az, ami talán hiányozni fog a későbbiekben.

És a mindennapokban?

A viccelődés az öltözőben a fiúkkal, a fizioterapeutákkal. Az a sajátos nyelv, amit a csapat kialakít magának.

Vannak barátai a csapatban ?

Igen.

Kik?

Thomas Müller mindenképpen, és Manuel Neuerrel is fogom tartani a kapcsolatot. Thomas-szal nagyon hasonló a pályafutásunk, Manuel pedig hasonló háttérrel rendelkezik, mint én. Ezáltal velük kettőjükkel egy teljesen más szinten vagyunk jóban.

Van, amit sajnál, így visszatekintve a karrierjére?

Talán ha az utóbbi éveket nézem, a csapat képességeit, akkor sajnálom, hogy csak egyszer nyertük meg a Bajnokok Ligáját. Az elmúlt hét évben több is belefért volna egy kis szerencsével. De még itt van ez a szezon!

Egykori futballisták a karrierjük vége után először „el akarnak távolodni”, ahogy mindig mondják. Ön is?

Először is elmegyek nyaralni, mint mindig. Két-három hét szünet.

De egy világkörüli út… ...

nekem Münchenben kezdődik és a Tegernsee-nél ér véget. Sosem vágyom el hosszabb időre innen és a családom sem. Szeretünk itt élni.

Hogyan kell elképzelnünk Lahm apukát?

Hát, én inkább a „jó zsaru” vagyok. Mindig megpróbálom védeni a fiam érvelését.

Milyen nevelési alapelveket követnek?

Hagyományosakat inkább, elsősorban a védettség érzését akarjuk átadni, biztos otthont nyújtani, két lábbal a földön állást, mondhatni. Bizonyos dolgokat egyszerűen meg kell tenni.

Például bőrnadrágot viselni?

Is. Juliannak mindenesetre van bőrnadrágja és gyakran viseli is.

Hogyan tartja majd magát a magánember Lahm fitten?

Biztosan tenisszel és golffal. És újra gyakrabban síelve. Időnként el kell majd mennem újra egy kicsit futni is.

Edzőterem?

Ott nem igazán látom magam. Profiként sem jártam szívesen az edzőterembe, és ezt optikailag látványosan be is tudom bizonyítani.

Középtávon nem zárható ki egy kis pocak?

Eltekintve attól, hogy a kérdés szemtelenség: de. Ezért foglalkozom mostantól hivatásszerűen is az egészséges életmód kérdésével.

Szüksége van levezetésre?

Izmot leépítenem nem kell. De inkább a szív a kérdéses ilyenkor, erről még beszélni fogok a belgyógyászunkkal.

Az utolsó hazai mérkőzést az SC Freiburg ellen játsszák. Számít valamilyen búcsúztatásra?

Sokéves tapasztalatból azt tippelném, hogy lesz egy nagy virágcsokor. Amit természetesen kötelességtudóan azonnal továbbadok a feleségemnek.

Karrierje nagy pillanataiban mindig nagyon keménynek tűnt. Látjuk majd igazán elérzékenyülni?

Érzelmes ember vagyok és a döntéseimet inkább megérzések alapján hozom. Hogy ezt nem mutatom kifelé, azzal függ össze, hogy mindig jól felkészülök.

Az egyik legnagyobb német futballistaként távozik. Miként szeretne az emberek emlékezetében maradni?

Mint jó futballista.

Milyen unalmas.

Mi másként? Nagyon hálás vagyok, hogy mindezt átélhettem. A klubommal. Tizenkét évesen kerültem ide, olyan sok embert ismerek. Van ennél szebb?

Sosem volt az év játékosa Németországban. Jelentene ez még valamit, így búcsúzóul?

Voltam második! A nagy Ailton mögött! De nem fogok kampányt folytatni, már csak azért sem, mert nem tudom, ki választja.

Sportújságírók.

Ok, akkor ebből sem lesz semmi (nevet). Bár – ha még egyszer triplázni tudunk. De nem akkor végképp mindegy lenne. Az felülmúlhatatlan lenne.

Fordította : Frey Dóra

Forrás : http://www.stern.de/

http://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/39633/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Interjúk, nyilatkozatok,Játékosaink,philipp lahm
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?