Válaszút előtt…

Nehéz pár mondatban véleményt formálni az elmúlt egy év eredményeiről, a csapat által nyújtott teljesítményéről, fejlődéséről és a klub helyzetének változásáról, hiszen mindegyik témakör hosszas elemzést érdemelne.

A legegyszerűbbnek talán az eredményesség vizsgálata tűnik, hiszen a csapat „csak” a bajnokságot nyerte meg, mindkét kupában idő előtt elvérzett. Kicsit alaposabban megvizsgálva viszont már jóval árnyaltabb a kép. Mindkét esetben a későbbi győztes ellen véreztünk el, ráadásul olyan párharcokban, ahol minden további nélkül fordított eredmény is születhetett volna. A DFB kupában a Dortmund ellen 60-70 percen keresztül nyomasztó fölényben játszottunk, ha csak a legnagyobb helyzeteket berúgják világklasszisaink (Lewa, Robben), a bajnoki eredményhez hasonló majdhogynem kiütéses győzelmet arattunk volna.

A Bajnokok Ligáját pedig már szinte ijesztő fölénnyel nyerte meg a Real Madrid, és a Bayern volt az egyetlen csapat, aki megmutatta a Realnak annak saját korlátjait. Győzni kellett a Bernabeuban az életben maradáshoz és ezt elértük 90 perc alatt. Két hónap távlatából nem elemzem a két meccs kapitális bírói hibáit, a szerencsét sem vizsgálom (miért nem tudunk egyszer úgy játszani, hogy Lewa és Hummels egészségesek, a másik oldalon meg Ramos és Ronaldo hiányoznak). Elfogadom, hogy mindent egybe véve megérdemelte a Real mind a továbbjutást, mind a végső győzelmet, de abban is egészen biztos vagyok, hogy ha a szerencse és az a nevesincs gőgös senkiházi bíró minket segít annyira, mint ahogy most a Reallal tette, fölényes(!) továbbjutást ünnepeltünk volna.

Mindezeket figyelembe véve számomra az eredmények NEM okoztak csalódást. Én sose tévesztem szem elől azt a tényt, hogy 117 éves történetünkben egyetlen egyszer ünnepelhettük a triple-t, azaz állandóan ezt emlegetni, sőt szinte elvárni ezt, totális ostobaság, de legalábbis a realitás talajáról történő méretes eltévedés.

A teljesítményt illetően is felemás a kép. A szezon egyes szakaszaiban olyan játékot nyújtott a csapat, ami szinte a tökéletest súrolta. Nem véletlenül és főleg nem érdemtelenül vezette sokáig minden egyes fogadóiroda a Bayernt Európa legjobbjaként és a BL toronymagas esélyeseként. Ettől függetlenül ez a dominancia mégsem volt elég a kupasikerekre és bizony néhány alkalommal maga a mutatott játék is kívánni valót hagyott maga után. Nem sikerült tehát a tökéletes játékot állandósítani és a formát a szezon döntő szakaszára konzerválni, ami valahol csalódást jelent.

A fejlődést illetően pedig már kifejezetten rossz képet látok, magát a fogalmat sem igazán lenne szabad használnom, sokkal inkább stagnálást, illetve visszafejlődést kellene írjak. Ancelotti teljes egészében a tapasztalt öregekre támaszkodott. Semmi esetre sem szeretném ezt kritikaként értelmezni a tréner ellen, az adott szezon (végül sajnos nem elért) céljait illetően ő így látta jónak, és sosem fogjuk megtudni, hogy jól látta-e, illetve, hogy ha máshogy látja, akkor mást értünk volna-e el.

A JÖVŐT illetően azonban a 16-17-es szezon semmi fejlődést nem hozott, egy elherdált szezonnak tekinthető. Az addig szinte világsztárnak számítót Müller megroppant, ráadásul olyan szinten, hogy még a legvérmesebb rajongói sem gondolhatták, hogy helye lenne a kezdőcsapatban. A rakétaként induló Kimmich alig kapott lehetőséget, fejlődése teljesen megtorpant. Ugyanez mondható el Costáról, Coman-ról. Sanches pedig egy talány számomra, illetve inkább az a hatalmas kérdőjel bennem, hogy tévedhetnek-e ekkorát szakemberek. Valamit biztos, hogy láttak benne, de az elmúlt szezonban az esetleges nagy tudásából a srác SEMMIT nem tudott bemutatni. Konkrétan igazából említésre méltó momentumokat alig lehetne összeszedni tőle. Nagyon remélem, hogy a jövőben kiderül rólam, hogy nem értek a focihoz, illetve, hogy elhamarkodottan értékeltem, de (legalábbis idei teljesítménye alapján) véleményem szerint Sanches nem Bayern-szintű labdarúgó.

És akkor értékelésem elérkezett a jövőhöz, a perspektívákhoz, hangulatom pedig a rezignációhoz. A világ labdarúgása megbolondult és jómagam pedig eljutottam oda, hogy annak drukkolok, hogy a Bayern NE vegyen részt ebben az őrületben. Nyilván én - aki több mint egy évtizede minden BL meccsen személyesen, élőben drukkolok a csapatért és üvöltöm magam rekedtre – a létező legjobban szeretném újra azt a mámort átélni, amit Robben gólja okozott a Wembleyben. Tapsikolva olvasnám végre Griezmann, Veratti, Alexis leigazolását, de azoknál az összegeknél, amik a fociéterben repkednek, azt mondom, hogy NEEEEEEM. Remélem, Uli józan marad és elutasítja ezt a baromságot.

100-120 millió Euró fölött fizetni játékosokért – már ez maga is irtózatosan átgondolandó. 4 évet ír alá egy ilyen világsztár és elkér 20 milliós fizetést, azaz ÉVENTE 50+ millió euróba kerülne egyetlen játékos. Még nagyobb problémának tartom a követelt béreket. Jó, hogy a végén a kupát behúzták – de alapjában egy bukott Arsenal (egy tízessel vertük ki őket, a BL-kvalifikációt elpasszolták) igencsak közepes szezont játszó Sancheze 25 millió eurós fizetésért lenne hajlandó a Bayernbe jönni??? Wie bitte??? Maradjon, ahol van, vagy húzzon tőlem a Citybe. Mit gondolna azok után egy Lewa a maga 15, egy Neuer a maga 11 néhány milliós fizetésével? ILYEN áron ne igazoljunk sztárokat, sztárocskákat.

Sanchez 25 millió eurós fizetésért lenne hajlandó a Bayernbe jönni??? Wie bitte??? Maradjon, ahol van, vagy húzzon tőlem a Citybe. Mit gondolna azok után egy Lewa a maga 15, egy Neuer a maga 11 néhány milliós fizetésével?

Nyilván minden világsztár érkezése tovább javítana a sanszunkon, de ez semmi garanciát nem jelentene a BL sikerre. Mindenki tekintsen csak vissza a 10-es évekre. Az első 4 évben 3szor játszottunk BL döntőt, a maradék 4-ben pedig egyszer sem. És úgy gondolom, senki nem kérdőjelezi meg azt a kijelentésemet, hogy a második 4 év csapatai, keretei nagyságrendekkel erősebbek voltak az évtized elejének Bayernjeinél. A madridi BL döntő csapatát, a finale dahoam csapatát a mai Bayern leiskolázná.

Azaz, pánikra semmi ok, ha senkit sem igazolunk, akkor is Európa legjobb 3-5 csapata között vagyunk és bármikor bárkit ki tudunk verni a BL-ből is. 300 millió, avagy akár 500 millió invesztíció után értelemszerűen a legerősebbek lennénk. És? Mire mennénk vele? Egy Real-kassai vegyes válogatott sajnos akkor is képes lenne elbánni velünk. Közben pedig a bajnokságban nyerünk a 34-ből 32 meccset 4 gólokkal és az izgalomnak már az emléke sem marad meg a bajnoki meccsekre. Köszönöm, nem kérem.

Szóval, Uli, az én szavazatomat bírod, hogy: „Ésszel!!!” Közben pedig tudom nagyon jól, hogy semmi szükséged a tanácsomra, jobban látod te a helyzetet, nem hogy nálam, hanem BÁRKINÉL.

(Dámosy Zsolt)

http://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/39194/pics/lead_800x600.jpg
Átigazolásokról,Csapatról,Szakvezetőről,VÉLEMÉNYÜNK
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?