Óh Kapitányom, Kapitányom!- Megkésett búcsú Philipp Lahmtól

Kálovics Tibor

Immáron több. mint egy hete, hogy visszavonult minden idők egyik legnagyobb Bayern München játékosa, mégis nehéz felfogni mindezt. Szubjektív hangvételű írás következik! 

Nekem legalábbis még mindig nehezemre esik felfogni, hogy imádott klubom kapitányát immáron nem Philipp Lahmnak hívják. Személyében nem egy játékos vonult vissza, hanem egy intézmény. Olyan volt ő a Bayern Münchennek, mint Steven Gerrard a Liverpoolnak, Paolo Maldini az AC. Milannak, vagy Francesco Totti az AS. Rómának. Azonban nem fogok úgy gondolni a kapitány távozására, minthogy "Ezentúl már semmi nem lesz ugyanolyan" vagy "Minden megváltozott a Bayern Münchennél", ugyanis ezek a frázisok dőreségek lennének. Tény, hogy egy éra lezárult, egy korszakos egyéniség visszavonulásával, ám a Bayern még akkor is létezni fog, amikor a mi családfánk már rég kihalt. A Bayern túlélte Kahn vagy Scholl visszavonulását is, azonban meg lehet érteni a Philipp Lahm visszavonulását követő kissé letargikus hangulatot. Ez a hangulat azonban el fog múlni, a csapatunk újra aratni fogja a győzelmeket, sikereket, mi pedig emlékezhetünk azokra a csodás évekre, amiket ez a kiváló játékos Münchenben töltött.

Számomra nem is kétséges, hogy ő volt a Bayern München történelmének (eddigi) legszimpatikusabb csapatkapitánya, aki miatt azok is elkezdtek más szemmel tekinteni a klubra, akik sohasem szurkoltak a "Dél csillagának". Kahn, Effenberg Van Bommel vagy Matthäus bármekkora legendák is, azért valljuk be a botrányaikról is híresek voltak, és nem voltak éppen "jó fiúk".


 A Bayern eddigi csapatkapitányainak mind volt valami komolyabb botránya, Lahmról azonban nem fogunk tudni botrányos sztorit felidézni. Magánéletét nem övezik botrányok, interjúiban sohasem nyilatkozik nagyképűen, és a játék iránt is 100 százalékos alázattal viseltetett pályafutása valamennyi pillanatában. Hátvédként és védekező középpályásként játszott le egy komplett pályafutást úgy, hogy piros lapot sohasem kapott. (És mindössze egyszer volt eltiltva sárga lapok miatt is.) Ő lett annak a kornak a letéteményese, mikor a "német hátvéd" már nem a "favágó" szinnonimája volt, hanem igenis bebizonyosodott, hogy a Nationalelf hátsó alakzatában játszók is sportszerűen tudnak játszani, úgy, hogy a küzdőszellemük ugyanakkor egy pillanatra sem lanyhul. Lahm játékát mindig is valami finom elegancia jellemezte számomra, és egy olyan komplex játékost jelentett számomra, aki a pálya bármelyik pontján megállja a helyét, és aki nem fog úgy meccset befejezni, hogy ne adta volna ki magából a maximumot. Igazi vezér volt, akire a fiatalok felnézhettek, és akit a gyerekek bátran választhattak példaképüknek. 

 Most nem fogom karrierje minden egyes pillanatát, és sikerét felidézni, ugyanis az egyrészt megtöltene még egy ilyen cikket, másrészt meg lehetetlen is lenne ennyi nagy pillanatot összeszedni a teljesség igényével, ám néhány számomra meghatározó pillanatot azért kiemelnék.

Mikor 2003-ban a Bayern kölcsönadta őt Stuttgartba, Lahm még csak egy volt a nagy ígéretek közül. A "Sváboknál" sem szántak eleinte meghatározó szerepet neki, ő azonban bizonyított, és válogatott szintű játékossá, mi több Európa-klasszissá érett a riválisnál. Mikor visszakapta őt a Bayern, hősünk már a legjobb német labdarúgók között volt, akiken látszott, hogy meghatározó szereplői lesznek a jövő futballjának. Ez így is lett, és a 2006-os világbajnokságon jöhetett az újabb színt lépés, innentől kezdve már Philipp Lahmot is világklasszisként lehetett elkönyvelni. Egyike volt azon játékosoknak, akiket hiába csábítottak gigászi összegekkel olyan (akkor még a Bayernnél magasabb szintet képviselő) csapatok, mint a Barcelona vagy a Real Madrid, ám ő mégis maradt,(Ős-Bayernesként persze ez nem meglepő.) ezáltal alapköve lett annak a Bayern Münchennek, amely felért az említett gigászok szintjére. 2010-ben és 2011-ben a lehető legméltóbb helyre került a Nationalelf és a Bayern München kapitányi karszalagja, és innentől kezdve tekinthetünk úgy a mögöttünk hagyott évekre, mint Philipp Lahm nagy érájára. Kevesen tettek annyit a BL győzelemért, Klubvilágbajnokságért és Világbajnoki címért, mint Ő. Klasszisa akkor mutatkozott meg igazán, mikor Guardiolánál új szerepkört kapott, és középpályásként is szinte állandóan bizonyítani tudott. Mikor súlyos sérülést szenvedett, időbe telt még visszanyerte formáját, de ezt követően ismét egy élete formájához közeli futballt nyújtó Lahmot láthatott a publikum. 34 évesen is "felszántotta" a pályát, és a világ legjobbjai között lehetett számon tartani továbbra is. Aztán jött a bejelentés, hogy visszavonul a szezon végén. Ez is a rá jellemző józanságra utalt. Nem ment el "haknizni" Kínába, Indiába vagy az Egyesült Államokba és nem várta meg, hogy már csak a nevéből éljen, hanem egy magas színvonalon teljesített szezon után hagyta abba a futballt, imádott klubjában. Úgy gondolom, hogy kevés méltóbb visszavonulást láttunk a futballtörténelemben annál, minthogy Philipp Lahm pályafutása utolsó momentumaként magasba emelhette a salátástálat. 

Viszlát Kapitányom! Köszönet Mindenért! 

http://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/38813/pics/lead_800x600.jpg
Csapatról,Játékosaink,philipp lahm,VÉLEMÉNYÜNK
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?