Lahm, aki focistaként az emberfeletti ember

Jakab Norbert

„Az egyik legjobb védekező középpályás, a világ egyik legjobb balhátvédje, a világ egyik legjobb jobbhátvédje, és a pályán az edző jobb kezeként szolgáló ember. Egy játékos, akinek olyan szinten hibátlan a játékfelfogása, hogy a világ leghíresebb edzője azt mondta róla, hogy legintelligensebb futballista, akivel valaha dolgozott. Ezt a négy kulcsfigurát így együtt, Philipp Lahmnak hívják”

Philipp Lahm

Rio de Janeiro, 2014. július 13.:

Késő este van a Maracanãban. Több százezer ember már a tizenegyeseket várta.

Róma, 1990. július 8.:

Amikor utoljára Németország Argentína ellen játszott egy világbajnokság döntőjében, az esemény úgy volt beharangozva, mint a csata két nagyszerű focista között. Argentínát egy csúcson lévő, alacsony, bal lábas focista képviselte, akit közel és távol a legnagyobb játékosként tartanak számon, akivel meg lett áldva ez a sport. A másik oldalon egy olyan játékos, aki a csapat esze: a német kapitány. Ő volt a Vezető, az egyik legintelligensebb és taktikailag az egyik legsokoldalúbb focistaként volt számon tartva világszerte.  

2014. július 13.:

Mivel egy 85. percben rúgott német tizenegyes emlékei kísértik, meg lehet bocsátani Diego Maradonának, ahogy magához veszi a telefont és küld egy üzenetet Lothar Matthäusnak: „A világ nem változott olyan sokat, nem igaz?”

Matthäus elolvassa az üzenetet, felnéz és látja Andre Schürlét, ahogy a baloldalról beadja a labdát…

A pártfogolt      

Németország a leggyakoribb résztvevője a nagy tornáknak, mióta megnyerték az első Világbajnoki trófeájukat 1954-ben, Svájcban. Mindig az esélyesek között voltak, és eljutottak a negyed vagy elődöntőkig, hacsak nem épp a döntőig. Az századforduló óta egy ezüst és két bronzérmük volt 3 világbajnokságról.  A teljesítményük a nemzetközi tornákon olyasmi, amiért a legtöbb másik csapat „ölne” is akár, de a siker egy relatív fogalom. A kiesések Bulgária és Horvátország által egymást követő világversenyeken az 1990-es években nem estek túl jól. Kapituláció a 2000-es Európa Bajnokságon, ahol utolsóként végeztek a csoportban, ami annak ellenére, hogy nehéz csoport volt, Portugáliával, Angliával és Romániával, egy masszív átalakításhoz vezetett az infrastruktúrában.

Abban az évben, mikor ez történt, Lahm 17 éves volt és azért küzdött keményen, hogy a német első osztályban játszhasson. Már két Ifjúsági világbajnoki címe volt, egyiket csapatkapitányként szerezte. Edzők, mentorok és mindenki, aki látta Philippet, egy jövőbeli vezért láthatott benne, nem a szavain keresztül, hanem állandó jó teljesítménye miatt. A krikett legnagyobb fiatal tehetségéről azt mondták akkoriban: „Uram, Sachin Tendulkar nem hibázik”. Lahmról hasonló szavakkal beszéltek.  Hermann Gerland, az utánpótlás csapat edzője megjegyezte, hogy „Philipp képtelen arra, hogy rosszul játsszon.”

A felemelkedés

A Bayern Münchennek fantasztikus csapata volt a késői 90-es és a korai 2000-es években. Miután gyötrelmesen elveszítették az 1999-es Bajnokok Ligája döntőjét a Manchester Uniteddel szemben, tizenegyesekkel győzedelmeskedtek a Valencia ellen 2001-ben. Egy csapatban, amelyben volt egy Bixente Lizarazu és Wily Sagnol, Lahmnak kis esélye volt bebetonozni magát a kezdőbe, abban az időben.

Eljött 2003 és a VfB Stuttgart két évre kölcsön vette. Felix Magath által irányítva és Kevin Kuranyival rohamozva, kezdtek szembe szállni a Bayern egyeduralmával a tabella elején. Lahm, aki kétségbeesetten vágyott rá, hogy lehetőséget kapjon, hogy bizonyítson, és mivel nagyobb konkurenciát érzett az általa kedvelt jobboldali szélsővédő pozíciójában, inkább meggyőzte Magathot, hogy ő balhátvéd, pedig az egy olyan pozíció, amiben nem játszott még soha. Végszó: 38 mérkőzés az első csapatban, abban a szezonban, amely magába foglalt egy emlékezetes Bajnokok Ligája meccset a Manchester United ellen. Lahm teljesítménye a klubcsapatában annyira lenyűgözte Rudi Voller edzőt, hogy a 2004-es Európa Bajnokságon őt tette be kezdőnek mind a 3 meccsen balhátvédként.

A második egymás utáni csoportkörbeli búcsúzás az Európa Bajnokságon hangos felháborodáshoz vezetett Németországban, A kritikáktól  csak Lahm és egy keménykötésű szélső, Bastian Schweinsteiger voltak megkímélve. Az idő múlásával a 2006-os németországi világbajnokságon már Lahm a német csapat oszlopos tagja volt. Egy könyöksérülés megrémítette a szurkolókat, pontosan a Costa Rica elleni első meccs előtt, de még ez sem hátráltatta emberünket, hogy kezdjen, annak ellenére sem, hogy ez hosszú ujjú mez viselését jelentette, hogy takarja a védőgipszet. Hat perc múlva…

Philipp Lahm labdarúgó karrierje elindult. A világbajnoki korona elkerülte Németországot, csakúgy, mint 2002-ben, de a fiatal balhátvédjük teljesítménye a között a sok pozitívum között volt, amiket le lehetett vonni a torna után, és ez nem vész el a német rajongóknál. Egy negyedik hely a ligában és egy búcsúzás a negyeddöntőben a Bajnokok Ligájában, nagy távozásokhoz vezetett a Bayernnél 2007 nyarán. Kilenc távozót 10 érkező követett a Säbener Strassen. Egy volt közülük Marcell Jansen, egy speciális balhátvéd. Ottmar Hitzfeld letisztázta, hogy Philipp Lahm jobbhátvédként fogja átvenni a feladatokat, egy pozíció, amiben sokkal természetesebben mozog. Ostobaság lenne azt állítani, hogy ő volt az elsődleges tényező a sikerben, de a Bayern győzelemmel zárta az idényt mindkét hazai sorozatban, a 2007-08-as szezonban.

Bukás

A bukás, főleg az utolsó akadálynál, gyakran elég hatásos tényező a változáshoz. Ugyanúgy össze tud törni, mint ahogy egy természeti erővé tud formálni. A Bayern és Németország szerencséjére, egy „majdnem sikerült” éra csak még jobban megerősítette a játékosok központi csoportját a siker üldözésében. Az ezüstérmek csak úgy folytak, mint a vodka egy orosz bárban: a 2008-as Európa bajnokságon Spanyolország elleni vereséget a 2010 és 2012-es Bajnokok Ligája döntőjének csalódásai követték.

Egyik sem fájhatott jobban, mint az utolsó, valószínűleg. Jupp Heynckes irányítása alatt, a Bayern fantasztikus focit kezdett játszani, úgy hogy közben egy csoport olyan játékossal dolgoztak, akik a Bayern akadémiájáról kerültek ki. Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Toni Kroos és Thomas Müller is eszközei lehettek annak, hogy egy olyan csapatot hozzanak vissza Európába, amely elképesztő erőt képvisel. A döntő Münchenben volt, az ellenfél a Chelsea, akiknek valójában semmi keresnivalójuk nem lett volna ott.

De a Bayern meg tudott küzdeni a bukással. Ami 2012. május 19-e után megtörtént, az örökre a futball történelemkönyveibe vésetett. Kiengedték a kezükből a lehetőséget 2010-ben, hogy triplázzanak, de nem ismételték meg ezt a hibát 2013-ban, amikor is a Bayern, önmagukhoz illően meneteltek Londonig és az égbe emelhették a Bajnokok Ligájának a trófeáját. Ez volt az a szezon, amikor sok szempontból átalakult a német labdarúgás.

Az előző fél évtized a Barcelonához és a tiki-takához tartozott, de ahogy a legtöbb jó dolog, rossz és csúnya véget ért. Jürgen Klopp Borussia Dortmundja olyan focit játszott, amit úgy lehetne elképzelni, amilyen focit a Duracell nyuszik játszanának, ráadásul sok sikerrel. Akik ezt a következő szintre tudták emelni, azok Jupp Heynckes emberei. Amíg minden csodás volt a Barcelonánál 2008-tól 2012-ig, volt egy gondolatiskola, amely rámutatott, hogy nem voltak elég direktek és vertikálisak. Xavi, Iniesta és Busquets kicsit túl engedékenyek voltak a passzolgatásnál, mielőtt a végső harmadba küldték a labdát Messinek, Pedronak és David Villának. Szerencsére, Jupp Heynckes beépítette ezt az elméletet a csapatába – és puszta véletlen, ez az elmélet a legkeményebb kihívás elé állította a Barcelonát. Az eredmény a mai napig megdöbbenti az elmét. Egy dolog megnyerni egy Bajnokok Ligája összecsapást a Barcelona ellen, más dolog mindezt meggyőzően tenni, és egy teljesen más kategória 7-0-s összesítéssel nyerni. A dominancia szó nem tudja kifejezni a célját ebben a kontextusban.

Pep Guardiola

Ha létezik ecset, mellyel tetszőleges méretű, vastagságú és hangsúlyú vonást lehet festeni, az minden bizonnyal a művész kedvenc eszközei közé tartozik. Nyilvánvaló, hogy egy hétköznapi ecset nem képes a művészet számtalan stílusárnyalatához kielégítő minőséget biztosítani. Csak legtehetősebb, leghíresebb mesterek birtokolhatják ezeket a páratlanul különleges, gyűjtői kategóriába tartozó eszközöket. Ha mentorodnak nevezhetnéd Cryuff-ot, együtt játszhattál volna olyan sztárokkal, mint Romario, Stoichkov, Totti és Laundrup, valamint magadat Messi, Xavi és Iniesta edzőjének mondhatnád... nos, valószínűleg nem sok minden hatására csillanna fel a szemed. Mégis, nem sokkal azután, hogy Josep Guardiola beköltözött a Säbener Strasse-ra, lírába illő dicséretek egész sorával magasztalta Philipp Lahmot.

"A legintelligensebb játékos, akivel valaha együtt dolgoztam." - Pep Guardiola

Mint arra számítani lehetett, Pep érkezése felállásbeli változásokkal is járt. Mivel ő maga is kiváló irányító volt, különleges törődéssel viszonyul azok felé, akik minőségi teljesítménnyel játszanak ezen a poszton. Az ő szemében az ilyen, `pivot-típusú` futballisták az egész csapat mozgásának főtengelyei. Ők a játékosok, akiken keresztül minden passzkombináció átfolyik, ők a nagy mutatvány karmesterei; az előadásé, amelyet Guardiola minden egyes csapatával be kívánt mutatni a gyepen. Ha ez a szereplő kudarcot vall, társai is csak szenvednek, viszont ha jól teljesít, a csapat könyörtelen erővel gázolhat át bármilyen ellenfélen. Egy olyan egyesületben, amely a középpályáján tudhatta Bastian Schweinsteigert, Toni Kroost és Javi Martinezt, Philipp Lahm papírformaszerűen emelkedett ki taktikai furfangjával és zsenialitásával. Védekező középpályásként nyújtott teljesítménye olyan meggyőzőnek bizonyult a Bayernben, hogy Joachim Löw úgy vágott bele a 2014-es világbajnokságba, hogy Lahmot nem a jól megszokott jobbhátvéd szerepében, hanem a középpályán játszatta.

Míg Pep gyakran osztotta meg a közvéleményt müncheni uralmával, ideje alatt a Bayern ellentmondást nem tűrően játszott. Erre jobb példa kevés akad az Arsenal ellen (2014) idegenben 2-0-ra megnyert mérkőzésnél. A versenysportban meglehetősen nehéz feladat elérni a tökéletességet, még nehezebb, amikor mindezt úgy kell megtenned, hogy egy Arsenal-kaliberű ellenféllel csapsz össze, ráadásul a saját pályájukon. Philipp Lahm azonban akkor este nagyon közel került ehhez. A Bayern szenzációs, 95%-os passzpontossággal operált, ami még lenyűgözőbb annak tudatában, hogy mennyit gurigázott a csapat az Arsenal térfelén. Ennek a teljesítménynek a középpontjában Lahm állt.

Ezek nem egyszerű számok. Ezek a maguk nemében szinte természetfeletti dimenzióba tartoznak, azonban Philipp Lahmtól nem számítanak nagy meglepetésnek.

Philipp Lahm, A Vezér

A Maracanãban vagyunk... a kapu felé sprintelő Götze mellel leveszi a labdát, majd egy finom emeléssel Sergio Romero kapujába juttatja azt. 7+3 perccel később Németország megnyerte a negyedik világbajnoki trófeáját. Bármilyen világkupa hatalmas eseménynek számít a szurkolók számára; egy monumentális esemény, melyre minden focirajongó tűkön ülve vár négy hosszú éven keresztül. 1950. július 16-án 200.000 ember töltötte meg a Maracanãt. A brazil nemzet azóta is érzi a morajlást arról a bizonyos délutánról.

Amikor a XX. század második felében a színes képernyős televíziók elterjedtek a hétköznapi háztartásokban is, a világbajnoki kupát magasba emelő Pelé, Beckenbauer, majd Maradona képe mindent elmondott, amit a nemzetközi futball szépségeiről tudni kell. Itt van egyfajta feszültség, egy izgalom, amiről sokan állítják, nem sok egyéb sportágban van jelen. Sportolóként nincs is ennél szebb érzés. Átlagember nem tudja elképzelni egy világbajnokság jelentőségét az olyan focista életében, aki a pályára vezető bejáróból kilépve hamarosan a stadion gyepén találja magát. Ez a 90, esetleg 120 perc egész karriereket írhat újra és játékosok hagyatékát határozhatja meg - kérdezd csak meg Roberto Baggiót. Mindezek tetejében, gondolj csak arra a két személyre, akik a kapitányi karszalagot viselik! Országukat és csapatukat háborúba vezetik! Amikor Philipp Lahm és Lionel Messi kisétált a Maracanãba, annak ellenére, hogy a klubfutball szintjén mindent elértek, amiről egy futballista álmodhat, ez volt életük legfontosabb éjszakája. Az egyik kis mágus az Aranytrófea mellett csak elsétálhatott, de ellenfele a másik oldalon egy dobogó tetejére állhatott, és a stadion tetejéről záporozó konfetti áradat közepette, diadalmasan a magasba emelhette azt.

Egy arannyal kikövezett karrierben ez volt az az este, amelyre Philipp Lahm a legbüszkébb. Ez volt Lahm utolsó meccse a német válogatottban, és, akárcsak az egész pályafutását, ezt is arannyal szórták be.

A Bayern München egy olyan gyakori jelenség áldozata, ahol a sikerek apránként eltörpülnek, ha hiányzik az állandó, kiegyensúlyozott verseny. Azonban ennek korántsem kéne árnyat vetnie egy olyan hatalmas pályafutásra, amit Lahm tudhat maga mögött. Ez egy olyan út, melynek során intelligenciájával, taktikai érzékével és fegyelmével felülkerekedett fizikai hátrányain. Egy karrier, mely minden szempontból tökéletes vetélytársa az elődökének, Franz Beckenbauerének és Lothar Matthäusénak. Vezetők és győztesek, akik egyek voltak azon nagyon kevés játékos közül, akik alapjaiban változtatták meg a posztjukról addig alkotott képet. Bár sok a hasonlóság, Lahm hagyatéka a legtöbb futballistáétól különbözni fog, legyen szó a múltról, a jelenről vagy akár a jövőről. Az ő legnagyobb öröksége a számtalan interjúban és cikkben gyökeredzik, amit vele kapcsolatban írtak. Minél többet foglalkozol a csapatokkal, amelyekben játszott, annál nyilvánvalóbb lesz számodra, hogy Philipp Lahm egy nagy közös nevező minden egyes folyamatban.

Az következő pár mondta tökéletesen összefoglalja Lahm jelentőségét. "Löwnek egyik napról a másikra kellett boldogulnia az egyik legjobb védekező középpályás, a világ egyik legjobb balhátvédje, a világ egyik legjobb jobbhátvédje, és a pályán jobb kezeként szolgáló ember nélkül. Egy játékos nélkül, akinek olyan szinten hibátlan a játékfelfogása, hogy a világ leghíresebb edzője azt mondta róla, hogy legintelligensebb futballista, akivel valaha dolgozott. Ezt a négy kulcsfigurát így együtt, Philipp Lahmnak hívják."

(fordította: Jakab Norbert és Rusz Dániel)

http://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/38395/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Játékosaink,joachim löw,pep guardiola,philipp lahm
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?