Interjú Roy Makaay egykori csatárral

Roy Makaay 1993 és 2010 között öt különböző klubban játszott és karrierje minden állomásán futószalagon rúgta a gólokat. Az FC Bayern Münchennél a „fantom” becenevet kapta. Az interjúban Makaay mesél edzői állásáról a rotterdami Feyenoordnál, a német rekordbajnokhoz igazolásáról és a példaképével, Marco van Bastennel való problémáiról.

Jochen Tittmar: Makaay úr, 2011 novemberében Jonas a Bajnokok Ligájában a Valenciában a Leverkusen ellen 3:1-re megnyert meccsen 10,5 másodperc után betalált. Akkor rövid ideig veszélyben volt 10,12 másodperces rekordja, amit az FC Bayernnel a Real Madrid elleni párharcban állított fel. Hogy értesült akkor erről?

Roy Makaay: A fiam azonnal írt nekem egy SMS-t: „Papa, megdöntötték a rekordodat”. Késő este a holland televízióban aztán párhuzamosan lejátszották a két gólt. Ott lehetett látni, hogy mégsem volt gyorsabb. A gyerekeim jobban örültek ennek, mint én (nevet). Ugyan szép dolog valamilyen rekordot tartani, de a rekordok azért is vannak, hogy megdöntsék őket. Nekem az a tény volt a legfontosabb, hogy a gólom tényleg ért is valamit, mert a végén mi jutottunk tovább.

Tittmar: 2010-ben befejezte a pályafutását és ezt követően a Feyenoord Rotterdam utánpótlásában kezdett dolgozni. Hogyan alakult ez így?

Makaay: Leo Beenhakker volt a Feyenoordnál a sportigazgató, és röviddel a visszavonulásom után felhívott. Megkérdezte, hogy nem szeretnék-e elkezdeni rögtön dolgozni az utánpótlásnál. Korábban a kollégáknál mindig figyeltem, hogy megtudjam, egyáltalán nekem való lenne-e a dolog. Így volt, ezért aztán rövid gondolkodás után igent mondtam. Utána jelentkeztem edzői képzésre és a kötelező gyakorlatomat az utánpótlásnál töltöttem el. Az utolsó licensz még hiányzik, jelenleg csak a holland harmadosztálytól lehetnék vezetőedző.

Tittmar: Időközben szinte minden ifi csapatnál betöltött valamilyen funkciót.

Makaay: Csaknem így volt. A gyakorlatom első évében az U17-nél voltam és mellette segédedző az U13-nál. A következő szezonban én lettem az U13 vezetőedzője, utána egy évig az U15-öt vezettem, majd két évig az U19-et. Most a profik csatár-edzője vagyok. Az egész heti munkában részt veszek. Kivéve csütörtökönként, akkor különböző csatárokat edzek az U16-tól az U19-ig. Mellette én vagyok a második csapat edzője is, ami az U19-es játékosokból és az első csapat tagjaiból áll össze.

Tittmar: Mi a feladata pontosan csatár-edzőként, Németországban szokatlan ez a pozíció?

Makaay: Kapok a video-részlegünktől egy klippet, amibe össze van vágva az összes kapura lövésünk a legutóbbi meccsről. Ezt alaposan végignézem egyéni és csoportspecifikus szempontból is. Mi történik a tizenhatoson belül, és azon kívül? A hét végén általában kisebb csoportokban dolgozunk, a játékelemeket vagy a kapura lövést gyakoroljuk. Ezen a középpályások is részt szoktak venni időnként. Azt csinálom, amit egy másodedző, de a támadókra koncentrálva.

Tittmar: Hogyan tud csatárokat edzeni, ha korábban sosem tudta megmagyarázni, hogy hogyan állt mindig a megfelelő helyen?

Makaay: Senkinek nem mondom, hogy csak egyféleképpen működhet és nem is keresem a második Roy Makaayt. Egyénileg nézzük meg a játékosokat és megpróbáljuk az adott csatártípuson belül jobbá tenni. Amit egy valakinek mondok, az nem feltétlenül érvényes másra is. Az edzésekkel és a megbeszélésekkel segítséget nyújtunk, de végül minden játékos saját maga javul.

Tittmar: Vannak momentumok, amikor sajnálja, hogy már nem játszik?

Makaay: Nem, a profi labdarúgás egyáltalán nem hiányzik. A döntéseimet mindig a megérzéseim alapján hoztam, így volt ez a karrierem befejezésével is. Amikor tényleg nagyon rangos párharcra kerül sor, akkor néha gondolok rá: „Ember, te is játszottál ilyen meccseken.” Megvolt az én időm, 17 évig játszottam magas színvonalon. Most mások számára jött el az idő.

Tittmar: Ezt a 17 évet annak idején a Vitesse Arnheimnél kezdte. Ott játszott már ifiként is, nyolc év után igazolt a CD Teneriffahoz. Hogy került sor erre az átigazolásra?

Makaay: Ewald Lienennel, Jupp Heynckes másodedzőjével folytattam a megbeszéléseket. Hollandiában lejátszottam több mint 100 profi meccset, váltani akartam és 22 éves voltam. Fiatal voltam, de a mostaniakhoz képest szinte öreg. Időközben lettek olyan játékosok, akiknek van öt jó szereplésük és 18 vagy 19 évesen rögtön külföldre igazolnak. Ezzel sosem értettem egyet.

Tittmar: Milyen volt hirtelen egy mindig napsütéses szigeten élni?

Makaay: Teneriferől mindenkinek a turizmus jut eszébe. Ez viszont ott főleg délen nagyon jelentős, nálunk északon keveset lehetett ebből érezni. A városban laktunk, elég közel az edzőközponthoz. Így hamar kapcsolatba kerültem a spanyol nyelvvel, másrészt viszont nemzetközi csapatunk volt és emiatt a magánéletben is jól kijöttünk. Gyorsan hozzászoktam az ottani élethez.

Tittmar: Gondolta volna akkor 1999 nyarán, hogy ilyen nagy karriert fog még befutni?

Makaay: Mindig ez volt az álmom, de kemény munka van mögötte. Az idő fantasztikus volt Tenerifen, de nem volt vakáció-érzése az embernek. Amikor a Teneriffaval kiestünk az első osztályból, eljött számomra a váltás ideje. A La Coruna-ba való átigazolás gyorsan és problémamentesen lezajlott, ott játszhattam először az UEFA-kupában. Rögtön az első évben bajnokok lettünk, minden évben nemzetközi kupában is játszottunk. Nagy szerencsém volt, mert mindig újra és újra bizonyítanom kellett, és így egyre erősebb lettem.

Tittmar: Mennyire volt céltudatos az önfegyelemben?

Makaay: Nem volt nehéz és nekem nem jelentett problémát. Nem az az ember vagyok, akinek más dolgok nagyon elterelnék a figyelmét. Ez ma is így van. Azt is gondolom, hogy a legtöbb hollandnak nem okoz nehézséget gyorsan hozzászokni egy új környezethez.

Tittmar: Volt valaha példaképe?

Makaay: Igen, Marco van Basten. Az én korosztályomból valószínűleg mindenki őt mondaná. Akkor egyszerűen ő volt a legjobb, nem volt alternatívája.

Tittmar: A La Coruna-nál töltött idő alatt 2000-ben spanyol bajnok lett, két évvel később kupagyőztes és kétszer megnyerte a szuperkupát is – minden évben begyűjtött valamilyen címet. Hogy zajlott az ünneplés a klub történetének első bajnoki címe után?

Makaay: Az egész város talpon volt. La Coruna-nak nincs egészen 250.000 lakosa. Nem szabad elfelejteni, hogy a városban élt az 1995-ös trauma. Akkor Miroslav Djukic két fordulóval a vége előtt kihagyott egy tizenegyest a Real Madrid ellen, elvesztették ezt a döntő mérkőzést és vele a bajnokságot is. Így aztán hihetetlen ünneplés volt öt évvel később, más, mint Münchenben (nevet). Mindenki nagyon büszke volt, mert Spanyolországban nem túl sok klub tudott bajnokságot nyerni.

Tittmar: Abban az időben futószalagon lőtte a gólokat. Ez az időszak adta meg a kezdőlökést ahhoz, ami később jött?

Makaay: Mindig szerencsém volt, lőttem a gólokat mindenhol. La Coruna-ban viszont hamar éreztem, hogy a találataim nagyobb érdeklődést váltanak ki nagy egyesületeknél is, és különösen, miután megnyertem az Aranycipőt. Természetesen egy idő után az embernek megjön a kedve, hogy továbblépjen és még magasabb szinten bizonyítson.

Tittmar: 2003-ban spanyol gólkirály lett. Utána a Pichini-trófeát (a spanyol gólkirálynak járó díj – ford.) sokszorosíttatta és a másolatokkal megajándékozta csapattársait a Depornál. Honnan jött ez az ötlet?

Makaay: Meg szerettem volna köszönni a játékostársaimnak a támogatást ezzel a gesztussal, nélkülük sose lehettem volna ilyen eredményes. Egy közös vacsora viszont túl közhelyesnek tűnt, valami rendkívülit akartam csinálni. A feleségemmel van egy közös barátunk, aki ékszerész. Villámgyorsan kellett a 26 másolatot elkészítenie.

Tittmar: 2002 szeptemberében a Depor a Bajnokok Ligája csoportkörében találkozott a Bayernnel. A két találkozón összesen négy gólt rúgott, ebből hármat Münchenben – és a következő szezonban már ott játszott. Mikor történt az első kapcsolatfelvétel?

Makaay: Erre már nem emlékszem. Fogalmam sincs arról sem, hogy figyeltek-e már korábban. A négy gólom után viszont elég hamar jelentkeztek az ügynökömnél. La Corunaban mindig is voltak kisebb problémáim az elnökkel, mivel az első évben megígérte, hogy a szerződésemet módosítják, de erre csak négy évvel később került sor. Ha valaki valamit megígér, akkor azt be is kellene tartania. Ez akkoriban nem nagyon tetszett nekem, ezért is hajlottam az átigazolásra.

Tittmar: Konkrét ajánlatai voltak az FC Valenciatól és a Barcelonatól. Mért lett Bayern-játékos?

Makaay: A végén ők voltak az egyetlen klub, aki az átigazolási díjat elő tudta és akarta teremteni. Karl-Heinz Rummenigge személyesen is felhívott, hogy meggyőzzön a váltásról. Ez adta meg az utolsó lökést, de a két klub közötti tárgyalások majdnem hat hétig tartottak. Sem La Corunaban, sem Münchenben nem tudtam rendesen részt venni a felkészülésben. Mire végre zöld utat kaptam, a Bundesliga szezonja már elkezdődött. A tétmeccseket kellett arra használnom, hogy jó formába kerüljek. Az első Bayern-meccsemen 60 perc után teljesen kész voltam, erre még mindig jól emlékszem (nevet).

Tittmar: A Bayernnél négy év alatt majdnem ugyanannyi gólt rúgott, mint La Corunaban. „Fantomnak” hívták, mert sokszor alig lehetett látni, de hidegvérrel belőtte a helyzeteit. Megbarátkozott ezzel a becenévvel?

Makaay: Az elején még viccesnek találtam. Akkoriban három egymást követő meccsen a hosszabbításban találtam be. Idővel aztán megértettem, hogy hogyan működik a bulvársajtó Németországban. Az ember egyszer nem lő gólt és máris azt írják, hogy alig lehetett észrevenni a pályán. Természetesen fontosak voltak a saját góljaim, de ha a meccseket megnyertük és én találat nélkül is jól játszottam, akkor nem igazán értettem ezt a rendszeresen jelentkező a kritikát. Különösen, mert a második évemben én adtam a legtöbb gólpasszt az egész Bundesligaban, ami megmutatja, hogy nem csak kaptam. De ezekkel a főcímekkel lehetett az újságokat eladni.

Tittmar: A holland válogatottban lejátszott 43 meccsén csak hat gólt jegyez a statisztika. Miért volt a válogatott karrierje a klubszintűhöz képest ennyire kevésbé látványos?

Makaay: Az Oranje-vel a megszokott 4-3-3-at játszottuk, és ebben a rendszerben csak egy középcsatár van. Ha a konkurenseid Ruud van Nistelrooy, Patrick Kluivert vagy Dennis Bergkamp, akkor ez nem olyan egyszerű. Sajnos soha nem én voltam az első számú csatár, helyette gyakran a jobb oldalon játszottam. Amikor Dick Advocaat a 2004-es Eb előtt két csatárral tesztelt és elvesztettünk egy barátságos meccset, nagy volt a nyomás a sajtó részéről, mert ez a rendszer nem számított jellegzetesen hollandnak.

Tittmar: Bosszantja, hogy az Oranje-ban ilyen kevés találata van?

Makaay: Nem, nem vagyok csalódott. Persze szívesen rúgtam volna több gólt. Az Európa-bajnokságon 2000-ben és 2004-ben is bejutottunk az elődöntőbe és sokat játszottam. Szomorú volt, amikor a 2000-es Eb alatt megsérültem. A kórház közvetlenül a stadion mellett volt. Megkértem az orvosokat, hogy ne a stadionra néző szobát adjanak, azt nem bírtam volna ki. Ami bosszant, hogy nem vehettem részt vb-n.

Tittmar: 2006-ban Marco van Basten nem nevezte a németorszábi vb-re, Ruud van Nistelrooy-ra esett a választás középcsatárként. Mondta, hogy sejtette, hogy ez lesz. Miből?

Makaay: Nem volt jó a kapcsolatom van Bastennel. Egyszer megsérültem a nemzeti csapatban egy válogatott meccs előtt, utána soha többet nem válogatott be. Így aztán egy idő után éreztem, hogy a vb-részvétel nehéz lesz. Így könnyebb is volt feldolgozni, mert nem volt túl nagy meglepetés a végén. De azóta is bennem van, mert pont Németországban nagyon jó lett volna játszani.

Tittmar: Pont a példaképe, van Basten vette el ezt a lehetőséget.

Makaay: Így van, de az egyiknek nincs köze a másikhoz. Lehettem volna sokáig mérges, de ez egyszerűen így alakult. Sosem voltam olyan, aki sokáig rágódott ilyen megváltoztathatatlan dolgokon. Inkább motivációt merítettem belőle a klubfutballhoz.

Tittmar: 2010 nyarán három Feyenoordnál töltött év után befejezte az aktív pályafutását. Még az év elején arról volt szó, hogy szívesen visszatérne a Bundesligába. Az 1. FC Nürnberg nevét emlegették. Mi történt pontosan?

Makaay: Én is hallottam ezt a pletykát a Nürnberggel, de nálam senki sem jelentkezett. Ezért nem is gondolkoztam el róla konkrétan. 2007-ben sok külföldön töltött év után nem véletlenül hoztam meg a döntést, hogy hazatérek. München után nagyon sok lehetőségem volt, és több helyen a dupláját kereshettem volna, mint Rotterdamban. A Bayernnél is nagyon korrektek voltak, mert tudtak erről a szándékomról és nem csak az értem kapható lehetséges átigazolási díj érdekelte őket. A Bréma mindenképpen engem akart Miroslav Klose utódjául, de Németországban nem jöhetett szóba másik csapat. Klaus Allofsnak magam mondtam ezt el telefonon. 

Makaay gólja a Real Madrid ellen

https://www.youtube.com/watch?v=qgPo77-SMJQ

Jonas gólja a Leverkusen ellen

https://www.youtube.com/watch?v=DlOICs9JQMU

Fordította : Frey Dóra

http://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/37938/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Interjúk, nyilatkozatok
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?