Thomas Müller: az első és valószínűleg az utolsó Raumdeuter

Hamis Kilences, Regista, Libero, ezek a kifejezések valószínűleg mind mondanak valamit a legtöbb lelkes futballszurkolónak. Sőt, még játékosokat is tudnak csatolni ezekhez a posztokhoz, akik magukban hordozzák pozíciójuk sajátosságait, gondoljunk csak Lionel Messire, Andrea Pirlóra, vagy Franz Beckenbauerre.

Azonban az utóbbi évek alatt egy bizonyos játékos a saját adottságaiból és viselkedéséből létrehozott egy új jelenséget. A játékos nem más, mint Thomas Müller, a jelenség, azaz a pozíció pedig a Raumdeuter, amire külön szó nincs, maximum csak így tudjuk körül írni: Olyan játékos, aki keresi az üres területeket, a helyet, ahova érkezhet.

Ellentétben a registával, Raumdeuter Müller egyik válaszából jött, amikor a riporter megkérdezte, hogy mi teszi őt különlegessé, amire azt válaszolta, hogy „Raumdeuter vagyok.” A regista egyébként az 1930-as években kezdet elterjedni, amikor Vittorio Pozzo egyre inkább kezdte uralni az edzői szakmát, a futball pedig látványosan kezdett el fejlődni, legalábbis taktikailag.

Annak ellenére, hogy csupán végtelenül egyszerűen jellemezte magát, ez majdnem becenévvé vált, sőt, mára inkább jól leírja, mire is képes ő a pályán. A kifejezés kezd egyre ismertebbé válni-a Football Managerrel játszok körében már ismert-azonban ez még nem tartozik bele a szaknyelvbe, úgy, mint a hamis kilences például.

Ez feltehetőleg azért van, mert kevés másik játékosra tudjuk még ráaggatni a raumdeuter kifejezést, hiszen ez egy szerep, ami csupán egy adott játékos erőségén alapul, ami jó taktikai fegyver is. Az egész azon alapszik, hogy Müllernek nincs egy állandó pozíciója, hanem nagy területet képes bejátszani, megtalálja a helyet, képes előkészíteni, vagy ahogy ő maga mondta „az egész az időzítésen múlik, két ember között, akik közül egyik adja a passzt, míg a másik bemozdulva a területre kapja azt.”

A sebesség olyan fontos Müller játékában, mint Messiében a bal lába. Megvan a képessége, hogy olvassa a játékot, a pálya megfelelő területén legyen és hogy kikerüljön az ellenfél védőinek a látóköréből, na ez az, amit kevesen mondhatnak el magukról. Sokan lebecsülik, miszerint ez csak ösztön és csak szerencse, ami nem igaz, bár az utolsó azért szerepet játszik, de a gondolkodás, az ész szerepét sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Müller nem az a játékos, aki valami egészen elképesztő technikai adottságokkal rendelkezik, sem egy kimagaslóan cselező, sem egy kimagaslóan passzoló játékos. Sokszor tűnhet ügyetlennek, kifinomulatlannak, vagy akár még szerencsétlennek is. De ezek a jellemzők írják jól körül a raumdeuter fogalmát, a szabad terület jó meglátása, a játék olvasása, amihez szükség volt Müller jellemzőire is, hogy létrejöjjön a poszt, amit egy tipikus mezszám se takarna jól.

Pep Guardiola úgy érkezett meg Bajorországba, hogy előtte olyan technikás játékosokkal dolgozott és játszott együtt, mint Xavi vagy Iniesta. Az ő nevéhez köthető a Totális Futball, azaz Juego de Posición bevezetése a Barcelonánál, amit vitt magával Németországba is. Ezt a stílust csak azok képesek játszani, akik nagyon technikásak, ami kétségek közé helyezte Müller jövőjét, hiszen ő pont az ellentéte Guardiola csatártípusának.

Sőt, várható volt, hogy meg fog gyűlni a baja egy olyan játékossal, aki messze nem a La Masián nevelkedett. Pep Guardola a könyvében a következőket mondta Müllerről:

„Az elmúlt két és fél évben a Bayern játékosok közül Müller veszítette el a legtöbb labdát. Nem cselez kiváltképpen jól, sőt, nem is a leggyorsabb. Azonban a fejesei rendkívüliek, és a lövéseit is fejleszti. Nem esik kétségbe akkor sem, ha presszingelni kell, gyakran készít elő helyzetet társainak azzal, hogy lefejeli a labdát. Már csak ezért is egy bámulatosan tehetséges futballista.”

Ezért is különleges, sőt rejtélyes játékos Müller. Akkor sem töltötte el nyugtalanság, amikor Guardiola érkezéséről szóltak a hírek. „Amikor hallottam Pep Guardiola esetleges érkezéséről, nem gondoltam a jövőmre, csak izgatott voltam és kíváncsi.

Müller magabiztossága pont elegendő volt. Meghatározó játékosnak mondhatja magát, a csapatnál nevelkedett, az utánpótlás válogatottakban is megfordult, majd Louis van Gaalnál mutatkozhatott be. Volt már gólkirály a világbajnokságon, Jupp Heynckes triplázó csapatának egyik legfontosabb embere volt és még számos helyzetbe bizonyított, ám Guardiola mégis kíváncsi volt.

Guardiola is tudta, hogy enyhébbnek kell lennie. Az ő Bayernjének a labdabirtoklásra, a megfelelő build-upokra, a pozicionális játékra kell épülnie, ami messze áll Müller régi, német iskolában tanult stílusától.

2014 november 8.-án járunk, amikor Guardiola második szezonjában a Bayern a Frankfurthoz utazott. A csapat hasonlóan állt fel, mint a spanyol harmadik évében, így Müller a bal oldalon kezdett, míg mellette Franck Ribéry és Robert Lewandowski.

Müller első góljára 22 percet kellett várni, amikor Juan Bernat, a csapat balbekkje játszott össze Lewandowskival, kialakítva ezzel egy 2v1-es párharcot, majd tette be a labdát Müllernek, akit senki sem fogott. Az első kisérletét még blokkolták, majd aztán egy tipikus Mülleres góllal végül a kapuba talált. A találat sem elbűvölő, sem technikás nem volt, ám nagyon fontos.

A félidőben még 0-1 volt, ám nem sokat kellett várni az újabb találatra, hiszen Ribéry került a védelem mögé, majd passzolhatott volna Lewandwoskinak és Müllernek is, de a lengyel előrébb volt és szorosan fogták, míg Müller biztosan nem volt lesen, ráadásul hirtelen üresen is maradt, így hozzá került a labda, amivel már kettőnél járt. Sokat nem kellett várni a harmadikra sem, hiszen 3 perccel később ismét betalált, amivel mesterhármast ért el.

Ez a teljesítmény jól mutatja, mi is az, amiben Müller újat alkotott. Mind a három gól különböző szituációból esett, más helyzetből, amelyekben nagy része volt a sebességének. A kiváló teljesítmény ellenére egészen Guardiola harmadik, és egyben utolsó szezonjáig a raumdeuter szerepe nem volt nélkülözhetetlen, alapvető. Amikor azzá vált, akkor pedig Müller pályafutása legjobb szezonját futotta.

Müller legnagyobb erőssége az optimizmusa és a megalkuvást nem tűrő stílusa. Érzéke van a gólszerzéshez, sőt, még mindig fiatal, ennél csak jobb lesz. A spanyol mester távozása óta 161 meccsből 151-en játszott, végre megtalálták, hogy hol lehet a legjobban használni őt.

A Football Managerben a raumdeuter leírása a következő: „Lehetnek gyengébb időszakok, amikor a raumdeuter elhanyagolhatja a védekező feladatait, ennek következtében kell egy fedezet és egy erős csapategység, ami szükséges ahhoz, hogy jól kihasználja adottságait a támadóharmadban.” Pepnél megvolt a megfelelő egyensúly ahhoz, hogy egy játékos erényeit jól kihasználják.

A 2013/14 és a 2014/15-ös szezonban egyaránt 13 gólt szerzett a Bundesligában Müller, ami dicséretes és teljesen megfelelő, ám Guardiola többet akart. A korábbi Barcelona tréner megkísérelte használni Müllert hamis kilencesként, szélsőként, csatárként, de amikor a pozíciós játékot kellett használni, akkor gyakran nem találta a helyét a csapatban. Ahogy ő fogalmazott korábban, „nem vettem részt a támadásépítésekben, és nem sokszor találkoztam a labdával sem.”

Guardiola próbálta keresni a módját annak, hogyan tudná a támadó játékosaiból a lehető legtöbbet kihozni, kiváltképpen Müllerből, ami sikerült is neki az utolsó szezonjában. Megalkotta azt, amit Martí Perarnau támadó ökoszisztémának nevezett, ami egy négyes támadósorból és 2 szélsőből áll. Ez azt jelentette, hogy Müller amolyan árnyékékként szerepelt Lewandowski mögött, valójában pedig az új szisztéma azt jelentette, hogy több helyet kapott, míg a támadásépítés feladatát mások töltötték be. Ezt lehet nevezni raumdeuter posztnak, ami a várakozáson, a játékintelligencián, és a helyzetek értékesítésén múlik, ezek pedig bőven megvannak Müllerben.

Müller 20 alkalommal talált be a Bundesligában, előszőr karrierjében, ami mérföldkő volt, míg csapata újabb bajnokságot nyert. Ezen kívül volt még 8 gólja a Bajnokok Ligájában, míg 4 a kupában, összesen pedig 32 minden sorozatot figyelembe véve. Erre nehezen lehet azt mondani, hogy véletlenszerű. Guardiola egy olyan összhangot csinált, ami szervezett volt, mindemelett pedig jól működött is.

A pályán mutatott teljesítménye miatt is egyre inkább kezdett vezérré válni a pályán-és azon kívül is. Olyasmi szerepet töltött be, mint Philipp Lahm. A hóbortos viselkedése is egyre nagyobb szerepet kapott, mondhatjuk, hogy a raumdeuter élete formáját futotta.

A hamis kilences pozícióját egészen 1930-as évekig kell visszavezetni, amikor Adolfo Pedernera, egy argentin csatár rendszert csinált abból, hogy mindig visszalépett, ezzel elterelve a védők figyelmét, ami egyre jobban kezdte frusztrálni őt. Ám ez még nem igen hasonlított a mai hamis kilenceshez, a mai formája inkább Hidegkúti Nándornak köszönhető, azóta pedig már olyan klasszisok játszottak ezen a poszton, mint Alfredo Di Stéfano, Michael Laudrup vagy éppen Francesco Totti, de akkor ismerte meg a világ ezt a szerepkört, amikor Pep Guardiola elkezdte alkalmazni.

A játékos, akit ebbe a pozícióba tett nem volt más, mint Lionel Messi. Előszőr egy Real elleni meccsen vetette ott be a spanyol mester, előtte általában a bal oldalon játszott, ám a Királyi Gárda ellen valahol a 9-es és a 1-es között mozgott, ezzel sok szabad területe maradt a két középhátvéd, Christoph Metzelder és Fabio Cannavaro között. A két középhátvéd zavarba jött, hogy kilépjenek-e rá vagy sem, ami nagyon megzavarta a Real védekezését, a dolog pedig működött, így egyre jobban kezdett elterjedni a világfutballban.

Müllerrel és a Bayern támadóival valami hasonló dolgot csinált, ami kevésbé látványos, ám Müller játékán nagyon észrevehető volt. Lewandowski képes volt arra, hogy lekösse a védők figyelmét, így Mülleren nem maradtak, és még területe is volt. Müller azért nem egy Messi, de a két eset között azért lehet párhuzamot vonni.

Azonban nem valószínű, hogy a raumdeuterből ugyan olyan szerepkör válna, mint a hamis kilencesből, ugyanis előbbi kevésbé értelmezhető. A pálya számos részén lehetne alkalmazni, sok féle módon, ám egy érdekes taktikai fejlődés ez, ami jól jellemi a modern futball sokszínűségét.

„Nem élvezem azt, hogy csatárnak tekintenek engem, mert nem érzem magam annak. Szeretek aktív lenni az ellenfél térfelén, így tudom a legjobban megbontani a védelmet, egy középpályás és egy csatárnak a keveréke vagyok.”-mondta magáról Müller.

Amióta Guardiola távozott és Carlo Ancelotti érkezett sok vita ment arról, hogy hol kellene játszatni Müllert, hol tudná kihozni magából a maximumot. Müller idén csak 4 gólt szerzett a Bundesligában, talán annak is köszönhető, hogy jóval hátrébb játszik és sokkal többet készít elő, amit jól mutat, hogy már 12 gólpassznál jár. A kevés gól ellenére még mindig nagyon fontos szerepe van a támadásokban, csak a szerepe változott meg.

Ancelotti, csakúgy, mint Guardiola igyekszik megtalálni Müller legjobb szerepét, úgy, hogy a csapat se szenvedjen kárt belőle. „Nem átlagos ilyen intelligencia és taktikai érettség egy támadó játékostól, mint ő, védőknél vagy középpályásoknál néha előfordul, de csatároknál nagyon ritka.”-mondta az olasz mester.

Furcsa lenne, ha Müller nem nyerné vissza a góllövő formáját az olasz mester uralkodása alatt, bár nála a gól(ok) nem minden, amire képes. Annak ellenére, hogy ez egy gyengébbre sikeredett szezon, nem szabad, hogy megtörje a fejlődését, főleg úgy, hogy képes volt kialakítani egy saját szerepkört és elérte a futball csúcsát az elmúlt években. Müller az első és minden bizonnyal az utolsó raumdeuter.

http://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/37001/pics/lead_800x600.jpg
BAYERN HÍREK,Elemzések,Játékosaink,thomas müller
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?