Zsenialitás és önzés, dühroham és késői cserék, de minden jó, ha a vége jó

Pap Krisztián

Az öt leglényegesebb momentum a Gladbach elleni meccsről

Minden jó, ha jó a vége. Az 1-0-ás győzelem hatalmas lépés volt a Bundesliga győzelem felé

Vasárnap késő délután, a Borussia Mönchengladbach otthonában, a Borussia-Parkban játszottuk a Bundesliga 25. fordulójának zárómérkőzését.

Kezdőcsapatok Bayern: Neuer, Lahm, Martinez, Hummels, Alaba, Thiago, Alonso, Robben, Müller, Ribéry, Lewandowski Cserék: Bernat, Boateng, Coman, Kimmich, Rafinha, Sanches, Ulreich

Gladbach: Sommer, Elvedi, Christensen, Verstergaard, Wendt, Hermann, Jantschke, Strobl, Hofmann, Hahn, Raffael Cserék: Bénes, Drmic, Hazard, Kolodziejczak, Korb, Schulz, Sippel

Ellentétes félidők

A Bayern végezte el a kezdőrúgást, és már az első percben egy veszélyes lövést láthattunk Robbentől, ez talán meg is alapozta az első félidőben mutatott teljesítményét a csapatnak, ugyanis a bajorok fölényesen jobbak voltak ellenfelüknél az első 45 percben. Számtalan helyzetük, veszélyes támadásuk volt, de valahogy nem sikerült azt a bizonyos vezető gólt megszerezni, pedig a statisztikák nem hazudnak, a Bayernnek 11 kapura lövése, ebből 4 kaput eltaláló lövése volt.

Elkezdődött a 2. félidő, de akkorra már láthatóan nagyon leült a csapat, mintha nem is ugyan azok a játékosok léptek volna pályára, mint akik az első félidőt végigjátszották, rengeteg labdavesztés, pontatlan passz, és ami még feltűnőbb, az a középpálya gyenge teljesítménye volt...

Vidal hiánya, Kimmich pedig a padon ül…

Ezen a meccsen, véleményünk szerint, túlságosan is meglátszott Vidal hiánya a középpályáról, valamiért nem jött össze semmi. Legalábbis a védekezésben, főleg a második félidőben. Lehet, hogy a túlságosan feltolt védővonal volt a hibás, de inkább Vidal fáradhatatlansága, kiváló helyezkedése és kellő agresszivitása hiányzott a Bayern középpályájáról. Főleg a második félidő utolsó 15-20 percében. Gyakorlatilag akadálytalanul rohantak át a középpályánkon a gladbachiak. Csak Martinez és Hummels egészen kiváló teljesítményének köszönhető, hogy igazi nagy gólhelyzetig mégsem tudtak eljutni.

De az jól látható, hogy Vidal kulcsemberré nőtte ki magát. A padon pedig ott ült Kimmich, aki ha formában van, szintén képes hatékonyan rombolni, majd ebből megszervezni az ellencsapást a fáradó ellenféllel szemben. Érthető, hogy Ancelotti bízik Alonso hihetetlen tapasztalatában és játékintelligenciájában, de Kimmich pont az ilyen meccseken tudna tanulni és fölnőni a feladathoz. Véleményünk szerint, legkésőbb a vezető gólunk után azonnal, lehetett volna annyi kockázatot vállalni, hogy Alonso helyett Kimmich legyen a pályán. Persze, az edző dönt, és azt el kell fogadni.

Thiago zsenialitása meccseket tud eldönteni, Thomas a semmiből is képes villanni

A 63. percben Thiago ismét megcsillogtatta zsenialitását, egy elképesztően szép és hihetetlenül jó ütemű beíveléssel járult hozzá a győztes gólhoz, amit nem más, mint az a Thomas Müller szerzett, aki előtte és utána is szinte észrevehetetlen volt a pályán. Ez volt az idénybeli 2. találata, és bár az utóbbi időben a média eléggé „lehúzta” Müllert, az idei teljesítménye miatt, azért valljuk be, ha valaki, akkor ő mindig elő tud állni valami meglepetéssel, és ez most pontosan így történt. Ismét igazolta zsenialitását, hogy a semmiből is képes müllerezve villanni.

A késői cserék semmit sem érnek

Tíz perccel Müller találata után, jött egy csere, Kingsley Coman állt be Franck Ribéry helyére, 4 perccel később pedig Joshua Kimmich Alonso helyére. Ekkor Kimmich adott egy kis reményt, hogy talán lesznek értékelhető beadásai a csapatnak, vagy legalább a védelem a középpályán is felerősödik valamennyire, ám nem ez történt, kevés volt az idő, hogy a fiatal francia és német tehetség fölvegye a játék ritmusát, alig-alig találkoztak a labdával. Csakúgy, mint az utolsó pár percre becserélt Sanches esetében. Úgy tűnik, ezek az öt-tíz percek a meccsek végén, semmit sem érnek a fiatalok számára. Ami nem is csoda…

Robben hiszti, Lewandowski önzőzés

A 85. percben egy fura, majdhogynem riasztó jelenetnek lehettünk szemtanúi, miután Renato Sanches állt be Arjen Robben helyére. Finoman fogalmazva Robben korántsem fogadta túl jól a lecserélését, és még Carlo Ancelotti vezetőedzővel sem volt hajlandó kezet fogni. Részben érthető, hiszen most is nagyon hajtott, és volt egy gyönyörű lövése is a 43. percben, azonban ne feledjük azt sem, hogy Robbenről köztudott, hogy néha elég heves tud lenni.

Mondhatjuk egyébként, hogy volt némi oka arra Robbennek, hogy már a pályán fölhúzza magát, hiszen – tőle szokatlanul – ezen a meccsen Lewa nagyon önzőnek tűnt. Mintha mindenáron ő akart volna gólt szerezni, hogy tartsa a lépést a góllövőlistán. Ám ez két elrontott ziccerben és néhány elmaradt kulcspasszban nyilvánult meg. És az elmaradt „gólpasszok” szenvedő alanya ezúttal Robben volt.

Az előzetesen várt nehéz mérkőzés volt, összességében azonban a Bayern győzelme teljesen megérdemelt, 75 percig uralta a mérkőzést, gólt lőtt és igazi gólhelyzeteket is ki tudott alakítani. A hazai csapat láthatóan a jól megszervezett védekezésben bízott elsősorban és a gyors ellencsapásokra koncentrált. A védelem beváltotta a hozzá fűzött reményt, viszont a gyors ellencsapások végül csak az utolsó 15 percben jöttek össze, ekkor azonban a Bayern védői már magabiztosan romboltak vagy, ha a szükség úgy hozta, önfeláldozóan tudtak közbeavatkozni.

(Pap Krisztián – Kempf Károly Ignác)

http://bayern.blogstar.hu/./pages/bayern/contents/blog/36340/pics/lead_800x600.jpg
Csapatról,Mérkőzésekről,VÉLEMÉNYÜNK
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?